Az első hetem cukor nélkül
Nyolcadik napot kezdem. Ez azt jelenti, hogy 7x24 órát bírtam ki cukor nélkül, na jó, pontosítsunk, olyan élelmiszer nélkül, amiről tudom, hogy cukrot tartalmaz. Kivételt képez anyukám télire eltett uborkája, abból ettem egyet, pedig abban van...mégpedig fehér...kristály...sok...és nem bánom....!
Augusztus utolsó napján az az agyament ötletem támadt, hogy nekivágok( egy nappal korábban) a Nesladím programnak. Aki nem tudná, maga a megnevezés az édesítés mentességről szól, tehát nem helyettesítjük a glükózt fruktózzal, hanem kihagyjuk.
Szóval ki tudja miért gondoltam én azt, hogy kellene egy kis önkínzás az életembe?! Biztos azért, mert a szülinapomon teli pofával szétkiabáltam, hogy mennyire a helyemen vagyok mostanában. Karmikus a dolog az tuti! Önsanyargató lelkem legújabb kezdeményezése amúgy jobban sokkolta a családot, mint engem, a nővérem majdnem röhögőgörcsöt kapott, amikor megtudta mire készülök. Ez annak tudható ki, hogy ismeri az étkezési szokásaimat, ha édeset eszem utána kell a sós, a sós után meg behabzsolom a jó Vesna, Mila, Horalky kekszet, de ínyemre való a házi süti, bolti is, és persze Moncsi( a lelkem egy darabja ez a nő) is ellát csodálatos desszertjeivel bőven. A tesóm amúgy nagyon biztat " Úgyse bírod ki!" mondatokkal, és dehogy is ette előttem az anyósomtól kapott házi rétest. Nem tette ezt velem pont szombaton, amikor leginkább tetőzött a cukorhiány nálam. Mellesleg jó érzés volt hallani, ahogy a ropogós rétestészta a jó édes almával keveredve a fogai közt landolt...ez a hang még kísérteni fog egy ideig...
Az első napokban a holtpont eléggé deffiniálhatatlan időszakban állt be. Tehát egész nap tartott. A könyv szerint próbáljam figyelni a gondolataimat, tudatosítsam mikor mit kér a testem, mennyire és honnan jön az éhség érzés. Írják, hogy ha a fejből, akkor az csak a nasi, a rossz szokás, a függőség!
Hm...érdekes megfigyelést tettem! Rájöttem, hogy nekem még az ujjaim is nasi után epednek. Volt pont amikor önálló életre keltek és szinte kiszakadni készültek a testemből, annyira akarták nyitni a hűtőt, mert abban volt a gyümölcsös joghurt( s az édes!).
Egyébként most még egész bírható az életmódváltás. Még lehetne agavé, vagy más édesítővel kompenzálni, de én úgy döntöttem, megpróbálom brutálba vinni, és kifacsarni az önuralmamból a legtöbbet ezekben a hetekben.
Nagyon nehéz megállni, hogy ne egyek édeset? Igen. Rettenesen hiányzik a nassolás, a jutalmazás.
Megállom? Igen. Egyelőre.
Le tudom tenni végleg a cukrot? Hm...
Ki akarom teljesen iktatni? Hát ez az....nem tudom.( A lányok akik a programot írták is ettek azóta édeset, nyílván a lightosabb verzióban, szóval a testem majd eldönti.)
Milyen a cukor nélküli első hét? Eszem még gyümölcsöt, az sokat segít. De lesz olyan időszak, amikor azt is le kell tennem. Na akkor majd lekaparom a falat is...De ami feltűnt, hogy délutánonként nem vagyok olyan kómás, mint eddig voltam. Fura, mert a kisfiam most tízszer is fent van éjszaka, én mégsem tudok elaludni vele délután. Úgy tűnik tehát több az energiám.
Életmód váltásra vágytam, ezért csinálom a programot. Szeretném a gondolataimat megszabadítani az állandó és kínzó "kívánós" sorozattól. Mert én tényleg egész nap, körbe-körbe, azon filóztam mit egyek.
Vannak dolgok, amiket még át kell alakítani, letenni, beleszokni. De gondolom lassan és biztosan ez is sikerül majd.
U.I. Nagyon szép rímeket tudnék faragni, ha egy ódát írnék a cukorhoz. Shakespeare elbújhatna mögöttem az tuti!
Mellesleg, odáig még nem fajult el a dolog, hogy sportolni is kezdjek! De ha eljutok egyszer jógára, az már annak számít?