Cukormentes napjaim
Hát Kedves Olvasóim, nem fogok hazudni. Cukor nélkül jó élni, de vele sokkal jobb. Maradjunk ennyinél!
Már három és fél hét eltelt azóta, hogy tudatosan cukrot vittem volna be a szervezetembe, kivételt képeznek a gyümölcsök, és már több mint két hete nem adtam hírt a sikeremről, hogy igenis van akaraterőm!
Nem is tudom miért nem írtam azóta...talán mert a cukor megvonás miatt az álmaimban is sütit eszem, persze bűntudattal? Vagy mert az utóbbi napokban többször szédülök, az elvonási tünetek erősödnek. Nem is ezek a kiváltó okok...Inkább, hogy minden energiámat abba fektetem, hogy a szoptatás, helyet étrend szerinti főzés, lakás takarítás, beteg gyerekek ellátása, újra takarítás, erősebb cukros kihívás leküzdése mellett életben tartsam magam. Nem panasz: tény. Ahelyett, hogy ecsetelném ez most mennyire nehéz, válthatok humorra, és írhatnám, hogy miattam megy majd csődbe a Sedita gyár, ami a kedvenc kekszeimet gyártotta...De ma inkább maradok a borús tényközlésnél, mert a cukorról lejönni, hát, nagyon kemény küzdelem.
Rájöttem, hogy az elmúlt három hétben a testem azt hitte, majd újra minden helyre jön és nem kell stresszelnie a cukorhiány miatt, bár az idegrendszerem állandóan ki volt hegyezve egy kis robbanási lehetőségre várva.
Most viszont a boldogsághormonjaim teljesen leálltak működni, az utóbbi napokban pedig már alig mosolygok. A környezetemben ezt már többen észrevették, pedig hát nem mondom, csak nem is titkolom.( Rég túl vagyok azon az életfázison, amikor másoknak eljátszom, hogy mindig minden olyan vidám, és boldog körülöttem és bennem.)
Ahhoz, hogy újra majd kicsattanjak az életenergiától kellene biztosan pár kiló fehér méreg, de őszintén, a 25 napos harcomat nem akarom ilyen könnyen feladni, szóval kitartok.
Most is paprikát rágok, szerintetek beveszi a testem, hogy finom és jobb, mint egy tábla csoki?!
Visszatérve a sikeremhez, fogytam egy kilót. Olyan kísértésnek is ellenálltam, mint az orrom alá szúrt csoki, pite, egy nagy dobos süti, a kedvenc bonbonom. Rendszeresen végignézem ahogy a család eszi a finomságokat, sőt, azzal szórakozom, hogy beleszagolok az édességekbe. Erre nagyon büszke vagyok. A nővérem nagyban motivál, mert mindig elmondja milyen nagy dolog, hogy megállom és nem eszem meg az édességeket.
A Nesladím program szerint már ki kellene iktatnom a gyümölcsöket is, de ezt most nem merem bevállalni, szerintem azt már a család nem viselné el...A gyerekek már pakolják a ruháikat, hogy a nagyszülőkhöz költözzenek:)!
Szóval kicsit módosítottam a tempón, ezen a szabályon, de azt gondolom, ha az alapelvet betartom, nagy gond nincs.
Most már nem zárom ki a lehetőséget, hogy idő előtt megszegjem a szabályokat, lehetséges, hogy fogok nassolni, és az is rendben lesz, mert ez nem szól másról, csak magamról.
U.I. Voltam jógán, amit nagyon élveztem. Megyek újra. Ez már a sport felé vezető út, úgy érzem!