Most mi a bajod?
A férj a felesége után megy a konyhába. Az asszony épp a főzés előkészületi szakaszában tart. Hámoz, szeletel. Közben takarítja a konyhapultot, feszült és ideges. A gyerekek az ebédlőben marják egymást, és hangosan civakodnak. A nő figyelmezteti őket, szeretne csendet. A férj valamit fütyül. A nő először nem is tudatosítja, de annyira idegesíti ez a jókedélyűség, hogy legszívesebben fejbe vágná a vágódeszkával, amin az imént még a húst darabolta.
I.
A férfi előveszi a tányért, és a kenyeret. A hűtőt nyitja és kirakodik a konyhapultra. Oda, amit az imént az asszony fertőtlenített. Még érezni a vegyszert a levegőben, de azóta már az edényeket is sikerült elmosnia, így a mosogatószer illata is élénk még. A férj, aki eddig a gyerekek mellett a sportösszefoglalót nézte, reggelit készít magának, mert a családjával képtelen enni. Az még korai időpont, akkor még nem éhes, amikor ők esznek.
-Muszáj akkor itt matatni, amikor főzni szeretnék? Nem férek el tőled!- dünnyögi a nő. Közben végig arra a deszkára gondol, és hogy visszafogja az indulatát, inkább elmossa azt. Mert talán ha tiszta lesz, és nem húslében áztatott, majd nem érzi az igényt, hogy a fickó arcába vágja. A férj megkérdezi, hogy mi a baja azzal, ha ő most akar enni.
-Semmi! Ülj csak le reggelizni tíz órakor, én meg majd a főzés mellett takarítok, meg még a gyerekkel is megtanulok! Remélem érdekes műsor lesz a tévében, hogy biztosan jól szórakozz!
-Most mi a bajod, komolyan? Egész héten gürizek, sosem tudok pihenni, tényleg ez a pár óra nyugalom sem jár ki nekem?
A nő csendben marad és arra gondol, na bumm! Milyen igaza is van ennek a férfinak! Hát tényleg este hatra jár haza, én már akkor két órája otthon vagyok a gyerekekkel. Valóban csak lefürdik, megvacsorázik, bunyó a kicsikkel, még egy kis tévézés és más nem is fér a napjába. Tényleg igaza van, miért is zavarom meg a nyugodt vasárnapját? Rossz vagyok. Vagyis, vele az vagyok. De miért? Mert egyedül vagyok...olyan nagyon egyedül ebben a káoszban! Ez itt az otthonom, de úgy érzem egy ketrec, s megfulladok. Ez nem normális az tuti! Máshogy kell! De hogy? Aztán bevillanik neki egy felismerés! Nincs egyedül, csak az, aki mellette él nagyon kényelmes.
II.
Két hét múlva...
Zsófi a feleség és Attila a férj. Két gyerek anyja és apja. Tíz éve élnek együtt. Vasárnap van. Mindenki a nappaliban. A tévé megy, a két kisfiú civakodik a társasjáték felett, de az anyjuk próbálja békíteni őket. Apa elmereng a műsoron, a tenisz, ami épp adásban van roppant érdekes.
Zsófi körülnéz. Látja, hogy porszívózni kellene, a polcon lévő porba már rajzolni lehetne olyan vastag. Ideje a menüt is összeállítani. Megállt a mosógép, piszkos a kád, a mosdó. Feláll. Sóhajt. A férje még mindig a tévét szugerálja, észre sem veszi a nő mozdulatát. Az viszont odanyúl a távirányítóért és így szól:
-Kikapcsolom, ha megengeded.
-Miért? - kapja fel fejét Attila.
-Tudod, régen én felálltam volna és kisétáltam volna a házimunkát egyedül végezni, mert abban bíztam volna, hogy te addig a srácokkal játszani fogsz, minőségi közös időt töltesz el velük. Azt hittem észreveszed az igyekezetem, és talán megdícsérsz, vagy magadtól is besegítesz. De sosem kértem tőled ezt, így ezt nem is tudhattad, s nem is segítettél. Most viszont máshogy akarom. Érdekel hogy?
-Ha már ott állsz a tévé előtt, kezedben a távirányítóval, akkor mondd!
-Ez az otthonunk. A tiéd is, a fiúké is. Mindannyian együtt szemetelünk, piszkítjuk be. Tehát mindenkinek része kell, hogy legyen annak takarításában is. Szeretném, ha tudnátok, hogy fárasztó a házimunkát egyedül elvégezni, egyszerűen mert sok. Szóval, segítsetek! Fiúk, mit vállaltok? Porszívózás, vagy portörlés? Ati, Te hogyan tudnál nekem segíteni, hogy ne azt érezzem, egyedül rám maradnak ezek a feladatok? Szeretném ugyanis úgy tölteni a vasárnapomat veletek, hogy ne a pokolba kívánjam a családi életet, hanem értékeljem, hogy van nekem, vagytok nekem.
Attila még mindig ül, a szemeit tágra nyitotta, talán nem is tudatosította.
-Hát jó, akkor miután vége a tenisznek kitakarítom a fürdőt.-mondja zavartan.
-S az mikor lesz?
-Egy óra múlva.
-Jó. Addig én főzök, és amikor te a fürdőt tisztára súrolod, én iszom egy kávét. Megfelel?
Attila bólint, és a tekintete újra a tévére téved. Pár perc múlva feláll és a fürdőbe megy.