Ádvent harmadik vasárnapján

Ádvent harmadik vasárnapján sokáig szeretnék aludni. Késő estig írtam, rengeteg gondolat került a fehér lapokra, kell a pihenés,  ... kellene a pihenés.

Hajnalban  riadtan ébredek. Felébreszt a tízéves, megkérdi, hány óra.

 - Négy. Pontosan négy, aludj még.

 - Te meg ébredj anya, hisz négy óra van már. – mondja, majd a helyére vonul.

Fáradt vagyok. Reszket a gyomrom a nem várt ébresztőtől, az  egész heti hajtástól, a mit kell még elintéznem, megcsinálnom, beszereznem típusú feladatok mennyiségétől. Űzött vad – ezt éreztem és mondtam is valakinek, aki velem  együtt haldokolt, mert nem találok szebb szót arra, amikor már magad sem érted, hogy létezhetsz egyáltalán, mikor jártányi erőd sincs, s rég kimondtad már az utolsó gondolatokat, amelyek még benned rekedtek. Csak teszed a dolgodat némán, futsz, hajtasz, menekülsz, számolsz vissza, már csak  x napot kell dolgozni, már csak 5 ajándékot megvenni, már csak, ... már csak. Egy kib...ott visszaszámlálás az élet. Már csak.

Csúnya szavak ezek így Ádvent harmadik vasárnapján, mentségemre szolgáljon, hogy gyertyát se gyújtottam, nem szentségtelenítem meg a saját karácsonyvárásom  időszakát.  Mégis ki kell mondani, hogy sokan halunk meg egy kicsit ilyenkor, s várjuk az ünnepek alatt a saját újraszületésünket, mert akkor majd lesz idő. Mire is?  Főzni, rakodni, körbeugrálni, vendéget várni, ajándékot csomagolni, átadni, készleteket újratölteni, vitázó gyerekeket szétszedni, már megint kihűlt kávét inni, már megint mosogatni, szervezni, rendezni.

Már tényleg csak néhányat kell aludni, s addig te is hajtani fogsz, akárcsak én, ajándékot és pótajándékot venni, fát állítani, sütit odaégetni, az elromlott helyett új fényfüzért felhajtani az utolsó utáni pillanatban,  egy élelmiszerbanknak is elegendő mennyiségű ételt beraktározni, mert  mi van ha nem elég, ha megjelenik valaki, akit ne vártál, de ilyenkor mégis szeretettel fogadsz.

Mikor már azt hiszed, mindennel megvagy, eszedbe jut, hogy a kutya nem kapott ajándékot, a gyerekek reklamálni fognak, hívod a férjed, a szomszédod, bárkit, hogy egy jobb húskonzervet meg egy új gumicsontot kéne még venni, mert a Karácsony az a kutyának is Karácsony.  De neked is az???

Lesz ezer feladatod, de egy valamit ne felejts el:  A Karácsony elsősorban a szeretet ünnepe.  Egy valakinek pedig igazán szüksége lesz a te végtelen szeretetedre, hiszen robot üzemmódban hajtott egész évben, s a vállán vitte most is az egész ünnepvárást, pedig már nem maradtak benne szavak és űzött vadnak érezte magát. Igen, te vagy az. Merd szeretni magad, egy fokkal jobban mint máskor!

Engedd meg magadnak, hogy elnyúlj  a tévé előtt Kevint bámulva, egy szarvasos puha pléd alá bújva. Nyugalomban edd meg  a legszebb szelet süteményt, kortyold a fűszeres forralt bort. A Karácsonyban a legjobb dolog   csak úgy lenni.  Üresen és mégis mindennel telten. Mert. Mert kijár. Mert megérdemeljük.  Mert Karácsony van. Mert miért is ne?  A szeretet ünnepe rólad is szól. Ne feledd: a te világodban te vagy a legfontosabb. Merd ezt kimondani, merj e szerint élni! Én is megpróbálom. ♥