Gyerünk anyukám! - Hát akkor csapjunk bele!

Nos, eddig két bejegyzésben írtam le a mozgásig vezető élményeimet és utamat, ezekről IDE és IDE kattintva tudtok olvasni.

Ismeritek azt az érzést, amikor az ember fél valamitől és közben mégis  nagyon várja?

Én pontosan így voltam a mozgással, amely mellett elköteleztem magam a Gyerünk, anyukám A nagy súlyrakezdők programjára befizetve.

 Hogy kiknek is ajánlják ezt a programot?

 „A mozgásprogramot szakemberek – és egyben anyukák - dolgozták ki. Kihagyjuk a túlsúly esetén veszélyes, felesleges és káros gyakorlatokat, viszont felépítjük a mélyizmaidat és fokozatosan javítjuk az állóképességedet. A mozgás mellett dietetikus által összeállított étrenddel is megtámogatjuk a minél hatékonyabb súlyvesztésedet.

 

• 8 hét, heti 3*40 perc edzés.
• Otthon, tetszőleges időpontban a portálon keresztül indítható online órák.
• Minden óra 48 órán át érhető el, utána jön a következő.
• Mindenki egy adott napon indul és együtt menetel 8 hétig a saját célja felé.
• Mindenki egy zárt FB csoportba szerveződve motivál és motiválódik.
• Edzők, dietetikus, anyuka sorstársak támogató online közössége biztosítja a cél elérését.
• Haladási napló és csoportmunka erősíti a számonkérhetőséget.

         A CÉL:

• Első lépések megtétele a 10-15 kiló túlsúly ledolgozásában, mozgásrutin megszerzése
• Rendszeres mozgás beépítése a mindennapokba.
• Egészséges és tápanyagokban gazdag étkezés bevezetése és elsajátítása.”

( www.gyerunkanyukam.hu)

A fenti leírást elolvasva azt éreztem, hogy ez az a program, amire nekem most szükségem van! S hogy mit vártam tőle? Nem a nagy fogyást, mert az én céljaim közt olyan nincs. Maga az életmódváltásom egy tudatosan hosszú, jól megalapozott munka és terv. Nincsenek benne csodák, se gyors eredmények. Az egésznek akkor is helyt kell állnia, ha néha egy vagy két napra kibillenek. Elég stabilnak kell lennie ahhoz, hogy vágyjak újra vissza a tiszta étkezéshez, a rendszeres mozgáshoz. Másfél évre kalibráltam ezt az egész folyamatot, mialatt én végig tanulok, beépítem és fixálom az új szokásokat, változom. Nincs benne semmi drasztikus, gyors, vagy nagy! Folyamatos változás van és mértékletesség.

Mivel az étkezésben ezeket már elértem ( ezt kb. fél éves változás után merem kijelenteni, nem három hétnyi fogyókúra után mint sokan), ideje volt a mozgásban is ugyanilyen munkába kezdenem. A program nulladik hete egyfajta ráhangolódás volt. Tudatos készülődés a mozgásra, állapotfelmérés. Mit is jelentett ez? Rögzítettük centikben és teljesítményben a „dénulla”, azaz kezdeti állapotot, tehát azt, milyen kondícióval kezdünk bele a programba. Az én célom az volt, hogy a heti háromszori, kb 40 perces edzést végig bírjam tornázni. Ennyi. Legyen hozzá erőm, legyen motivációm, vágyjak rá.

Nos, az állapotfelmérés során hamar kiderült számomra, hogy valójában sokkal „carabbul” vagyok, mint ahogy azt gondoltam. Szemléltetésként ( röhögjetek a nyomoromon) egy plankot három infarktus, két hasizomszakadás, kigúvadt szemek és nyáladzás mellett kerek 15 másodpercig bírtam kitartani az első írásomban már említett tudatos hasizomkímélésnek hála. Csak megjegyzem, hogy ez az eredmény ( még mindig lehet röhögni, mert én ismerek olyan embert, aki szerintem a Titanicot vagy a Ben Hurt is végig bírná nézni plank állásban) egy hónap után már 1:35 volt.

A már említett nulladik heti ráhangolódás engem egyébbként egyáltalán nem fogott meg. Nem akartam rákészülni, bele akartam vágni. Nem olvasgattam más emberek motivációját, életútját, türelmetlen voltam már nagyon.

És akkor az első hét első napján megérkezett az első edzés – pilates.

Nálam a pilates az a jóga tesója, ami ugye nekem nem jött be. Nem bírok lelassulni, levegővel dolgozni, kitartani, betartani, homorítani, domborítani. Leírhatatlanul csalódott voltam, de elindítottam a videót. 5 perc gyakorlat után egyre idegesebbé váltam, mert amellett, hogy le kellett mennem nyugiba, még nyúlnom is kellett volna, amire képtelen voltam. Rossz a testtartásom, lerövidültek az izmaim a passzív életmódtól. Fájt minden mozdulat amellett, hogy leírhatatlan flusztráltságot éreztem a csalódottságom miatt. Számoltam a perceket, legyen végre vége, hülye vagyok, mire kellett nekem ez az egész? Méghogy másnap meg lehet ismételni!? Csak ezt az egyet fejezzem be!

…

Aztán vége lett. Kortyoltam a vizemet, közben pedig sikerült megnyugodnom.  Mire jó ez a düh? Jogos?  Hiszen nem azért tartok itt, kezdtem el ezt a programot, mert egy aktívan mozgó, sportos életet éltem!  Kezdő vagyok, újrakezdő, súlyrakezdő. Tanulnom kell, bele kell jönnöm, fejlődnöm kell! 

Abban a pillanatban  elhatároztam,  hogy bár nem kötelező, de  másnap ugyanezt a gyakorlatot én bizony újra végig fogom tornázni. Sokkal jobban, sokkal szebben. Bármennyire hihetetlen is, de ott akkor életre kelt bennem a mozgás iránti vágy, amire egyáltalán nem számítottam, főleg nem az első,  nemszeretem pilates órám hatására.

Folyt köv.