Gyerünk, anyukám! - Az én motivációm
Ott hagytam abba az előző beszámolómat, hogy a számomra leginkább megfelelő mozgásforma keresése során akadtam rá a Gyerünk, Anyukám csoportra. Mellette szólt, hogy néhány kisgyerekes ismerősöm is velük tornázott, így azt gondoltam, ez a mozgásprogram talán beilleszthető lesz az én egyébbként is túlzsúfolt életembe.
Ha már ennél a mi fér bele az életembe témánál tartunk, muszáj megállnom egy pillanatra és ennek szentelni ezt a bejegyzést, mert azt gondolom, ez a kifogás hangzik el leggyakrabban tőlünk, ha a mozgás hiányát próbáljuk valamivel kimagyarázni. Az embernek bármire van ideje, amire szeretné, hogy legyen!!! Jómagam is évek óta bizonyítom ezt és rengeteg más nő, kisgyerekes, dolgozó, társadalmilag, vagy más területen aktív barátnőm, ismerősöm is.
Csak ugye valamilyen szinten könnyű volt rányomni a nem fér bele pecsétet a sportra, ha szóba került. Persze, hogy nem fért bele, hiszen NEM AKARTAM, hogy beleférjen! Kényelmes volt nélküle még akkor is, ha számos problémám mögött pont a mozgás hiánya húzódott meg, mint kiváltóok. Én mégis bekuckóztam ebbe a pihe puha fizikai passzivitásba és így éltem le évtizedeket az életemből.
Hogy bánom-e? Részben igen, mert annyi éven át jobban érezhettem volna magam a saját bőrömben, mint egyébbként. Másrészt viszont nem, hiszen az embert csak a saját tapasztalata viszi előbbre. Úgy tudom becsülni ezt a mai állapotot, hogy megéltem egy teljesen másfajtát is.
Hogy mi volt az, ami végül amellett, hogy megígértem magamnak, tíz kiló fogyás után elkezdek sportolni, rávett erre a lépésre? Az, hogy durván és kegyetlenül szembesítettem magam a valósággal. Merthogy mi értelme a saját képünkbe hazudni? Ki kellett mondanom, hogy az én életembe ez is beleférhet. Nincs két kisbabám, akiknek minden lépését figyelni kell, akikkel éjszakázni kell. Egy tíz és egy ötéves gyerek mellett tényleg mindenre találhat az ember lánya időt. Egyébbként is, mindig vagyok és voltam valaki. Tanuló, munka mellett is tanuló, esküvőt szervező, karriert építő, gyereket nevelő, házat felújító ... akkor most örökké lesz kifogásom, hogy miért nincs időm magamra és a mozgásra???
Nem volt több félrebeszélés. Néhány évvel a negyvenen innen, egy egyébbként stabil élettel, két nagyobbacska gyerekkel most erre kell, hogy idő legyen, hiszen ettől függ, hogy milyen életem lesz a továbbiakban és mennyi időt kapok a negyven másik oldalára átlépve. Durván hangzik, de ez a valóság.
Az életmódváltás, amely akkor már öt hónapja tartott és sikeres volt az étkezésem területén, jó alapja az én további egészséges életemnek. Annak, hogy elébemenjek a betegségeknek és a későbbi lehetséges kórtörténetem ne csak a mai negatív statisztikát erősítse. Nem akarok orvosokhoz járni! Nem akarok a túlsúlytól megterhelt izületeket, gerincet, elzsírosodott szerveket! Nem akarok passzív, mozgásszegény életet élni és főként nem akarok egy olyan embert látni a tükörben, aki nem tetszik!
Hahó, te pillecukor, otthon van Ivetka? Hát persze, itt van a pihe puha testemben valahol, nagyon mélyen. Tudod, már évek óta lenyeltem és valahogy jó itt nekünk együtt.
Nem, nem jó! Akkor meg kifele! Gyerünk, anyukám! Startolunk!
