Vica Világa 1. - Sujtásékszer
Ahogy a bemutatkozóban említettem, életem egy fontos részét képezi az ékszerkészítés - ami mindig vágyam volt - tanultam is ötvösséget, de a fémekkel való küzdelemben rendre alulmaradtam...
Sokáig kétségeim voltak, hogy érdemes-e egyáltalán tárgyakat készíteni a 21. században, mikor fuldoklunk a holmik bőségében. De azt remélem, egyre inkább megérik a felismerés egyre többekben, hogy ha birtoklunk, szeretünk egy tárgyat, látjuk, tapintjuk, sőt, a testünkön viseljük, mint ékszert, érdemes olyat választani, amihez valamiféle viszonyt tudunk kialakítani, amit át tudunk szellemíteni.
Ami tartósan velünk marad, nem ununk rá, mint a futószalagon gyártott egyendíszekre, amelyek megvásárlása gyors öröm, futó kaland - nem sokkal később megunt, buta, üres arcként merednek ránk bosszantóan a polcról, aztán szemrehányóan a kukából, ahol nagyon hamar végzik.
Távol áll tőlem bármiféle ezoterikus megközelítés, de úgy hiszem, erő van a kézzel készített, egyedi tárgyakban - van egy körülbelül százéves, barna mázas cserép, szilvalekváros bödönöm, egy teljesen egyszerű, funkcionális, dísztelen edény - ha a kezembe fogom, nagy örömet érzek ma is. Bár még az utam elején járok, nagyon szeretnék ilyen tárgyakat létrehozni - amit emlékekkel tölt meg és hosszú évek múltán is kincsként - szilvalekváros bödönként - őriz valaki.
