Body the exhibition, avagy gondolkodtál már a test szentsége felett?

Közismert és megosztó az a jelenleg Pozsonyban megtekinthető kiállítás, amely keretén belül bőrüktől megszabadított holtttestek láthatóak. A látogatóknak az emberi test működését szeretnék bemutatni. Igen ám, de holttesteket nézegetni vajon mennyire családi program?

 Ön elvinné a gyermekét egy boncolásra? Miért, mi a különbség a két dolog közt? Jó kis program lenne az is, anyuka átadhatná a belső szerveket tanulmányozás céljából a gyereknek, tanító nénik meg a diákoknak!

Mert akár hiszik, akár nem, az ajánlóban, a weblapukon ez van feltüntetve, gyermekeknek és felnőtteknek is ajánlott. Sőt, tanulmányi osztálykirándulás esetén még kedvezmény is jár. Mert, és ezt is a weboldaluk írja, sokakat elriaszt a dohányzástól például a láncdohányos megpörkölődött tüdejének látványa. Még szép, engem nem csupán a cigarettáról szoktatna le( nem dohányzom amúgy), hanem az evésről is, az biztos!

Na, nem tudom, hogy én épp oda vinném -e családi kiruccanásra a csemetéket, sőt, őszintén én magam sem szeretném látni a holttesteket preparálva. Persze, ahogy a fenti kép is ábrázolja, a "Mikulás" rénszarvas húzta szánon eme valóságos ábrázolása biztosan tetszene a gyerekünknek. ( Lehet, hogy ezután rettegne a Télapótól, Mikulástól, de így legalább az édességek tömeges nassolásától megszabadulnánk! Kész haszon...már megérte a belépő az árát!)

Felmerül bennem jónéhány morális kérdés, de az emberi szabad akarat szabadságában hiszek, és mindenki odamegy, azt néz, amit szeretne. Ám legyen!

A szervezők azzal nyugtatták az etikai kérdéseket fejtegetőket, hogy a holtak nyilatkozata és kiléte titkosított dokumentum. Hát persze! Mert biztosan inkognitóban szeretnének maradni, ha már a heréiket, vagy épp a mellüket mutogatják a bőrük nélkül világszerte! De amúgy meg, gondoljunk már bele, hogy mennyire valószínű, hogy az összes testhez van valódi aláírás és engedély! Vitatható elég sok minden! 

Ami felháborít az egész történetben az a plakát, amellyel úton útfélen találkozom, ha autózom a kislányommal is. Rajta gondolkodó pózban a holttest, persze preparálva, izmok és idegek hálózzák körbe a koponyát, látszik az agy, több réteges látványban. Eszement világunkban ez is lehetséges, tudom. Régen is karóra tűzték az ellenfelet, hát most is bámulhatjuk széles vásznon a holtakat(, akik persze önmaguk választották testük öröklétét).

Persze, tudomány...és fejlődés...haladunk a korral! De ez mióta számít normálisnak, hogy én, az utca embere, aki amúgy ilyen látványra sem reggel sem este nem vágyom, az arcomba kapjam, mégpedig akár oviba menet?! S mi van a gyerek lelki nyugalmával, meg az enyémmel?

Emlékszem gyerekként milyen óriási traumaként éltem meg, amikor saját nagyanyámat láttam koporsóban feküdni, és tudatosítottam, hogy előttem egy holttest van. Nem értettem miként érinthetik meg anyuék a kezét, és sokáig nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy egyszer újra egy közeli rokon temetésére kell mennem, és látnom kell a holttestet. Nem hiszem, hogy ezzel a traumával egyedül vagyok, és azt gondolom, hogy nem a rokoni kapcsolódás miatt, hanem mert erre még a gyerekek nincsenek felkészülve, s sokszor  a felnőttek sem. Tehát attól, hogy egy arc számomra idegen a holttest ugyanolyan ijesztő, mint az ismerősé. Talán mert a halál olyan rémisztő, a mozdulatlanság, a hideg test.

Ezért sem értem miért van erre szükség. De ha van rá kereslek, tessék!

Csak ne higgyük el, hogy másképp nem lehetne tanulmányozni az emberi test működését, és ne állítsuk be normálisnak az ilyen kiállításokat! Lassan odáig jutunk, hogy a diákok anatómia órán majd szülésekre járnak be a kórházba és az orvos mellett nézik, ahogy világra jön a baba...mert az milyen tanulságos...oktató...természetes! Mert az, sokkal inkább, mint ez a kiállítás.