Így kerek

 Szerencsés alkat vagyok. Ha megkérdezik tőlem, milyen embernek  tartom magam, akkor egy nagyon hosszú és  dícséretben cseppet sem fukarkodó listát vagyok képes akár egy órás, gazdagon illusztrált Power Pointos  prezentáció formájában  összedobni  a saját tulajdonságaimról, amelyeknek a 90 – 95%-a természetesen pozitív.

 Voltam már néhány meghallgatáson, képzésen eddigi életem során és így tudom, hogy a társadalom elvárja, hogy  az ember lánya bizony a negatív tulajdonságait is ugyanilyen aktívan sorolja.  Csupán  jólnevelségből én is meg  szoktam néhányat nevezni azzal kiegészítve őket, hogy szerencsére bennük  is látom a pozitív vetületet és  mindegyik rossznak bélyegzett tulajdonságomat képes vagyok  a saját javamra fordítani egy – egy helyzetben.

És  ez viszont nem kamu, én tényleg így működöm.

  

Hogy ez túlzás és beképzeltség? Miért lenne az? Szerénykednem kellene, vagy ami még rosszabb, szégyenkeznem ahelyett, hogy  kimondanám,  én egy értékes és szerethető embernek tartom magamat? Hogyan várhatnám el társas, baráti, munkahelyi kapcsolataimban, hogy lássák és elismerjék az értékeimet, ha azokat saját magam sem  becsülöm és ismerem fel?

Kell tudom,  mennyit érek? Kell tudnom, ki vagyok? Ki kell hogy mondjam, értékes embernek tartom magam? Mindenképpen. Ebben a világban pedig méginkább.

Mi tehet egy embert értékessé? Bármi. Értékes lehet a halk és a hangos,  az aktív, de ugyanúgy a passzív ember is. A háttérből támogató és a hangosan inspiráló, a tanuló és a tanító, az elméletet ismerő, a tudományt tudásával gazdagító ember ugyanúgy, mint a dolgos, praktikus, munkás ember.

Értékes a vezető és a beosztott, a művész és a műkedvelő, a megfontolt és a spontán, a tervező és a végrehajtó, a hívő és a hitet adó.

S ha már érték, akkor küllem. Szép a szőke és a fekete, az alacsony és a magas, a balerina alkatú és az ölelő anyatípus, a filigrán és az izmos, a vékony és a gömbölyű. Bárki, ugyanúgy ahogy én, te, mi mindannyian.

A gömbölyű volt a fenti felsorolásban az utolsó jellemzés és nem véletlenül. 

Milyen is az tulajdonképpen? Számtalan fokozata lehet. Teltkarcsú, molett, nőiesen kerek, túlsúlyos, elhízott, kövér. Azt hiszem, az emberek egy része számára tisztán érthetőek ezek az árnyalatok.

S hogy mit gondolnak sokan mások?  Számukra két kategóriájú ember létezik. A fitt és a dagadt.

A fitt az, aki törődik magával, fontos számára az egészsége, igényes,  tudatos, aktív, tervező, harcos, győztes, szép.

A dagadt ( nem szálkás, úszógumis, kinyílt légzsákú) ember igénytelen, mértéktelen, önmagát romboló, halálba zabáló, céltalan, jellem és akaratgyenge ember.

A mai világban a társadalom egy része számára nincs átmenet, nincsenek árnyalatok.

Régóta foglalkoztat ez a téma, lévén én is érintett vagyok a kérdésben a magam 46-os konfekcióméretével, amelyről természetesen  csak az erős csontjaim tehetnek. Persze.  Ha a vádlottak padjára állítana a fittségi bíróság, akkor én is hosszasan tudnám védeni magamat mint „vádlottat“, amiért számtalan tényre nem tudok befolyással lenni  az aktuális alkatommal kapcsolatban. S bizony ott van a másik hosszú lista is, tele számos olyan dologgal, amelyek igen is az én elhatározásomon, akaratomon, miegymáson múlnak, de .... de mindez csupán az én magánügyem. Senkinek sem tartozom magyarázattal az alkatom miatt. Az alkatom ugyanis nem a jellemrajzom.

Nincs joga senkinek se akaratgyengének,  mértékletességet nem ismerő, önmagát károsító embernek minősítenie csupán ez alapján!

Nem lehet megkerülni a online média világában sem  ezt a témát. Számos cikk  írja le, mennyivel kisebb eséllyel indul egy munkahelyi meghallgatáson egy túlsúlyos ember, mint egy fitt.  A párkapcsolati témákat boncolgató írásokban is gyakran olvashatjuk, hogy  bizony csak az reménykedhet szerelemben, házasságban, aki  fitt, azaz, karcsú = szép.

Csakis  az ilyen "SLIM" alkatú emberek lehetnek sikeresek és boldogak ebben a világban, ahol bizony hatalmas a harc az élet minden egyes területén. Az egész világmindenség egy rohadt verseny, azt meg hogy bírnák a kövérek? Ugye hogy sehogy?!

A biztosítékot nálam  az verte ki, mikor a napokban egy nagyon komolynak szánt videót láttam arról, hogy a fogadd el önmagad, az bizony egy nagy átverés. A szeresd úgy magad, ahogy vagy nem más, mint egy mostanság agyatlanul agyonmantrázott marhaság a gyengéknek, veszteseknek, kövéreknek, csúnyáknak, ... a selejtnek, hogy ne érezzék teljesen feleslegesnek magukat ezen a világon. Merthogy azért rájuk is szükség van, kell a tömeg,  hogy ki tudjanak tűnni, ragyoghassanak  a sztárok, az egyéniségek, a győztesek.

A kövérek gyengék és ígénytelenek sztori  után az i-re a pontot  egy "ne akarjon futóbajnok lenni az, akinek egy lába van" típusú kijelentés tette fel. Merthogy miért ne? Szerintem mindenki az lehet, ami lenni szeretne. Örülök, amiért  egy lábal élő ember  egy sportcipő reklámjában is szerepelhet, mint PÉLDAKÉP és paralimpikonként is megmérettetheti magát a sport területén is.  S ugyanez az ember lehet taxisofőr, kibernetikus, vagy divattervező is. Bármi. A fogyatékossága nem ő önmaga.

Nem tudom felfogni, hogyan jutottunk el odáig, hogy  a mai kor embere csupán a látszatot,  a külcsínt hajszolja. Éljen a közösségi média világa! Az, amelyben a has kockás, a bőr napbarnította (szolárium),  az outfiten a márkajelzés óriási és mindig a kamera felé néz, a haj felvarrt, a fogsor fehérített, a szemüveg a mesterséges inteligencia jelképe, amelyben a győztes, a legjobb, a befutó, a boldog, a szerencsés, az értékes, az csakis egy ilyen ember lehet.

S rólam mint sok más emberről azt mondják, sugallják, tanítják, hogy igénytelen, gyenge, vesztes alkat vagyok. Értéktelen.  Jegyezze fel ezt gyorsan minden humánerőforrás manager és ezután ennek tudatában  válogasson a szabad állásokra jelentkezők közül!

Az, aki nem felel meg a mai szépségideálnak,  nem törődik saját magával sem,- értsd: a feladataival, kötelezettségeivel sem.

Elgondolkodott  már bárki is azon, a törődésnek, önfejlesztésnek, igényességnek  hány fokozata, területe is lehet  egy ember életében?  Az, aki sokat olvas, nem törődik magával? Az, aki a konditerem helyett a könyvtárban tölti az idejét, vesztes?  Az, aki számára a lelki fittsége, nyugalma, békéje a legfontosabb a  világon, az igénytelen?  Egy tudós kevésbé értékes, mint egy fitnessmodell?  Egy sütni imádó cukrász, egy kertjét rendezgető hobbikertész, egy vasútmodelleket türelmesen építgető férfi, egy békés természetjáró, egy „csakanya“ csak úgy nyerhet pozitív elbírálást, lehet értékes, ha mindezt kockahassal, makrókat számolva, fehérjeturmixot kortyolgatva teszi? S igen, fordítva is igaz mindez, nem arról van szó csupán, hogy a gombócok lázadnak a kockahasak ellen. Én ugyanúgy értékesnek tartom azt az embert, aki a a teste karbantartását tartja a legfontosabb dolognak, de ettől ő még nem  lesz nálam automatikusan jobb vezető, társ, ember.

Kinek van joga egy jellemzője,  alkata  alapján leminősíteni, vagy kiemelni másokat?  Normális irány az, ha mindezt a mai világ sikeremberei már nem csak sugallják, hanem ki is mondják?

Nem hiszem!  Mert az érték mindenki számára mást jelent, ahogy a jó és a szép is. S igen is emiatt fontos kimondhatatlanul, hogy amikor bárki is megkérdezi tőletek, miért vagytok jók, értékesek, szerethetőek, akkor ti is szenvedélyes, hosszas felsorolásba tudjatok kezdeni!

 Olyannak lát a világ, amilyennek te látod magad. Én is ebben hiszek, 46-os ruhamérettel, 42-es cipőben, túlsúlyosan és közben egy órás prezentációt tartva arról, miért is vagyok értékes ember. Így, mindenestől. Hiszem, hogy aki rám néz, látja a tekintetembem a szikrát, hallgatja vagy olvassa a szavaimat, érzi, hogy ez az egész így mindenestől kerek, s nem csak a plussz kilóim miatt.