Utaznék, de!

Mindenkinek van egy álma...... kezdhetnénk így. Az álmok lehetnek hétköznapiak, vagy luxuskivitelben. Lehet rá sok, vagy szinte semmi esély, hogy megvalósuljon. Gyakran találkozom olyanokkal, akiknek az utazás a nagy álom. Van egy hely számukra, amelynek valami titkos vonzása van. Szimpatikus, hívogató. Nem tudják miért, de talán nem is érdekes! És nagyjából itt le is ragadnak! Persze az álmok többsége exotikus helyekről szól, ahova eljutni kisebb vagyon, de ez nem kellene, hogy az utazós kedvünket szegje.

Lehet menni közelebb is. Kezdjük mondjuk Európában. Ekkor jön a következő pontokban leírt kifogás áradat:

1. Nem beszélek nyelveket.

Akkor induljunk ki abból, ami van! Magyarország vidéki városait, Erdélyt és más magyar lakta vidéket nyelvtudás nélkül is meglátogathatjuk. Mindenki beszél szlovákul annyira, hogy jó pár országban megértesse magát. Felfedezhetjük a testvérnemzet Csehország érdekes helyeit. Északi szomszédaink rajonganak a magyarokért. Csak tanuljuk meg lengyelül a „ Lengyel, magyar két jó barát” c. versikét és máris széles mosoly fogad bennünket Lengyelország. Délre utazván a valamikori Jugoszlávia országaiban is kalandozhatunk nyelvtudás nélkül. És itt nem kifejezetten csak a horvát tengerpartra gondolok! Szlovénia, Szerbia, Montenegró vagy Bosznia Hercegovina is érdekes célpont lehet.

A merészebb utasok nyelvtudás híján az okos telefonok adta lehetőségeket is kihasználhatják. Letölthetők szótárak, útikönyvek, térképek és egyéb alkalmazások, amelyek nagyban megkönnyíthetik a kommunikációs és orientációs problémákat. Volt nálam olyan barátnőm Londonban, aki az igen-nem szavakon kívül semmit nem beszélt angolul. Én napközben dolgoztam, ő járta a várost, jegyet vett magának a metróra, kaját rendelt képek alapján és nagyon jól érezte magát.

2. Nincs elég pénzem!

Ismét azt tudom ajánlani, hogy közeli desztinációkat látogassunk meg, ami nem terheli annyira a családi kasszát, mégis egy másik, ismeretlen világba repít el. Amikor egy pesti barátnőm először járt Pozsonyban meglepetten tapasztalta, hogy egy mozi árából egy új világba csöppent. Ez ránk is vonatkozik. Krakkó, Prága, Bécs csak pár a nagyon közeli városokból. Fapados járatokkal kevés pénzért Európa bármely részébe eljuthatunk. Én legutóbb 20 euróért utaztam Pestről Szkopjébe és vissza.

3.Nincs merszem!

Az összes „de” mögött leginkább ez a probléma bújik meg. Félünk az ismeretlentől, jó magyar módjára a legelvetemültebb horror sztorikat képzeljük el az ismeretlen helyszínről. Az emberek biztosan mindenkit átvágnak, ha megsérülünk az orvosi ellátás biztos egy vagyonba kerül, senkit nem ismerünk. Akkor vegyük szépen sorba!

- a helyszín- Töltsünk le térképet, olvassunk útikönyvet, böngésszük a netet! Ha valahol valami kellemetlenség érte az utasokat azt gyorsan megtalálhatjuk a neten. Arról is tudunk információt szerezni, hogy vannak-e ingyen séták a városban, hol van a nagykövetség, milyen telefonszámot tudunk hívni baj esetén, vagy, hogy mi a helyi kórház neve.

-az emberek- Ahány ház annyi szokás! Ne várjuk el egy idegen országban, hogy érteni fogják milyen logikával rugaszkodunk neki a dolgoknak, de higgyünk benne, hogy nem akarnak nekünk rosszat! A vendég, vagy látogató szinte minden kultúrában kiemelt, tiszteletteljes szereppel bír. Tény, hogy vannak mindenhol nyerészkedő típusok, de vagyunk annyira fifikásak, hogy erre rájöjjünk. A többiek általában érdeklődve, kedvesen közelednek az idegenhez. A lényeg, hogy mi is tiszteletteljesek és nyitottak maradjunk. Nem kellenek szavak . Egy mosoly, egy biccentés, integetés is megteszi.

- orvosi ellátás- Legtöbben attól tartanak, hogy bajuk esik külföldön. Erre két megoldás is van. Kiváltható az európai uniós egészségügyi kártya, vagy köthető külön biztosítás az utazás napjaira. Kikereshetjük a helyi kórház címét is, ha ez jobban megnyugtat.

4. Gyerekkel nem lehet utazni!

Szerintem gyerekkel kell utazni. Mármint ha valakinek van gyereke. Mindössze 7 éves voltam, amikor bepakoltuk az autónkat és két hétre lementünk az Adriára. A mai napig pontosan emlékszem a tengerpart minden szegletére, a sátrunk szinére, a kemping elhelyezkedésére. Tipikus tengerparti üdülés volt, sok úszással meg semmittevéssel. Barátkoztam cseh, szlovák, de még olasz gyerekkel is. Kinyílt a világ. Olyat láttam, amire otthon esélyem sem volt. Amikor Indiában utazgattam egy családdal kerültem egy kabinba a vonaton. Fél napos út várt ránk. Nagyszülők, apa, anya és gyerek. A baba talán 2-3 hónapos lehetett. A szülők mesélték, hogy a gyerekük már többet élt Indiában, mint Svédországban, ahol született. Nem probléma az utazás hisz anyatej mindig akad, a gyereket lefoglalja a színes világ, és a helyiek elképesztő szeretettel vannak irányukba, mert ki ne szeretne egy pici babát. Nem kell persze mindjárt Indiába menni, de egy két órás repülőutat kipróbálhatunk. A mai gyerekek egy sokkal nemzetközibb világba születtek, mint mi. Az utazással azt is megmutathatjuk nekik, hogy nem csak egy fajta életforma van, nem csak egy fajta értékrendszer, nem csak egy fajta szépség. Más kulturák tiszteletét, földrajzi ismereteket, más nemzetek elfogadását, nagyobb önállóságot is hozhat az utazás, nem szólván a fantasztikus élményekről.

Elárulok még valamit. Minden utazás egy kicsit utazás önmagunka is. Mi az ami tetszik, mi az amit el tudok viselni, mi hiányzik, hogy kezelem a váratlan szituációkat. Nem kell tartani tőle, mert titkos tartalékaink felszabadulnak. A tájékozódni képtelen hirtelen felismeri az utcát ahova menne, a finnyás megkóstolja a helyi különlegességet, a sportot nem kedvelő egyszer csak egy túrázó csoportban találja magát. Ha mégis ellenállunk minden újnak egy kicsi időt tölthetünk a szokásos mókuskeréken kívül, ez már magában üdítő. A magunkkal töltött idő másokra is vevővé tesz. Mosolygunk a boltban, biccentünk a buszsofőrnek vagy megsimogatunk egy házi kedvencet.

Utazni jó, és utazni érdemes! Új kimutatások szerint is, a földi javakat magasan veri egy utazás emléke. Most, hogy megvan az utazós kedv, hamarosan jövök konkrét helyszínekkel is.