Várni a változást!

Van úgy, hogy látszólag semmit sem kell tenned!

Megesik, hogy csak várakozol, s engeded hadd történjenek meg az események. 

Észnél kell lenned.

Állni.

Látni.

Észlelni.

Hogy csináld? Hogy légy türelmesebb a sorsoddal?

 

A válaszom egyszerű: lásd be, hogy vannak helyzetek, amikor a zajoskodás, a feltűnősködés, a panasz, de még a sírás sem indítja be a változást. Ha szidod, ha gyűlölsz, ha más témád nincs, csak a negatív tapasztalásaid, vagy azok az emberek, akiket nem szívlelsz, hát akkor még messze vagy.

Közel s távol nem létezik olyan mester, terapeuta, aki helyeselné, hogy a külvilágból nyert impulzusokat önmagad pusztítására fordítod. Talán most nem hiszed el, de neked lesz rosszabb, ha örökké szitkozódsz! Ugyanis azáltal, hogy haragról, dühről, csalódottságról beszélsz folytonosan, átéled azt, majd ez a sok gondolat, energia benned kulminálódik.

Hisszük, hogy ha sokszor kimondjuk a negatív élményeiket, az magától elmúlik, pedig ha megfigyelnénk, rájönnénk, épp az ellenkezője történik. Ha dühös vagyok a páromra, attól, hogy azt elmondom a barátnőmnek, és toborzom az engem igazoló embereket, még a gond és a forrás is megmarad. Sőt, egyre távolabb kerülök a megoldástól, hiszen csak a haragomra tudok rálátni. Érdemes hát ma másképp értelmezni a világunk eseményeinek láncreakcióit!

Még a legtávolibbnak tűnő kellemetlen tapasztalás is neked szól, a fejlődésednek, a tudatos agyi gondolatmeneted fejlődését szolgálja. Ha van olyan személy a környezetedben aki ingerel, annak nem az a dolga, hogy Téged bántson, hanem, hogy megmutasson valamit benned, a környezetedben, amelyen változtatnod kellene ahhoz, hogy harmónia alakuljon ki körülötted.

Fura dolog a harmónia keresése. Nem is tudjuk milyen az, és ha egy pillanatra észleljük is, azonnal megijedünk tőle. Rettenetes izgalmas az emberi tudat: amint jó lenne a szellemnek, azonnal gyártani kezdi az ellenreakcióit.

Nagyon könnyű leírni, hogy légy türelmes a sorsoddal, de a türelmet csak akkor tudod gyakorolni, ha arra beértél. Ha látod, felfogod a tudatoddal is az áramlást, a minden a helyén van érzést, akkor tudsz várni.

Mi történik akkor ha már eleget vártál, és mégsem jön a vágyott álom az életedbe? 

Csak azért, mert annak még nincs helye az életedben! Nem azért, mert a párod, a főnököd, az anyád, a gyereked nem értenek meg, hanem azért, mert IDŐ és a belső változás kell hozzá. Még magadat nem érted!

A legtöbb, amit az idő adhat, hogy elvisz a fájdalmadtól, és egy pillanatra felülről tudod-az érzelmeid nélkül- meglátni a valóságodat. Ezt adhatják a napok, amelyekben céltalannak látod magad. Akkor ér véget a várakozás amikor már nincs hibáztatás, amikor már önmagadtól sem kéred, hogy elindulj valamerre, csak hogy megtörjön ez a nyomorúságos letargiád.

A belső változás pedig erő: önmagad felett. Ha azt hiszed, hogy te mindent jól csinálsz, és csak neked van igazad, akkor ideje szakemberhez fordulni: aki tükröt állít, aki nem azt az énedet erősíti, amelyik másik mutogatását használja önvédelemre. 

Önmagadon csak úgy tudsz módosítani, ha nem veszed magad kőbe vésett törvényként stabilnak és állandónak. Ha megengeded, hogy a külvilág felé mutatott éned elveszhet, és megadod a lehetőséget arra, hogy alakulj! 

Egyszerűen sodródj, és a szíved szerint élj(s ezeket a közhelyes mondatokat lefordítom: csináld már azt, amit te helyesnek érzel, amit egész lényed akar, és ne nyomd el az impulzusokat, amelyeket helyesnek érzel)!

De mindenek felett maradj meg embernek: sose tégy másokkal olyat, amit a saját bőrödön nem szeretnél tapasztalni!

Egy pillanatra állj meg, és ne tégy semmit a változásért, ne szervezz, ne tervezz további lépéseket, hanem az alapokon gondolkozz! 

Először is gondold át mit szeretnél úgy igazán, csak Te...nem a párod, nem a gyereked, nem a szüleid, nem a főnököd. Hogyan? Miért? Válaszolj ezekre a kérdésekre ( ezt eme cikk olvasása közben is megteheted), és légy őszinte, akkor is ha ez szorongatja a belsődet! Vidd végig a gondolatot, légy önmagaddal belátó és empatikus! Ez fáj, ugye? Ki tudod mondani? 

Most pedig várj: ha kell engedj el magadból is egy berögzült részt, mert csak akkor jön új dolog be hozzád, ha van hely. Ha kiüríted a fiókot, ami tele van szűk ruhákkal, amiket minden tavasszal visszaszúrsz mondván majd belefogyok, csak elfoglalják az új ruhák helyét, és csak frusztrálni fognak téged, mert hát látod, hogy milyen voltál és milyen nem lehetsz ma!

Érted, hogy a szűk ruha nem azt jelenti, hogy kevésbé vagy csinos, hanem, hogy más korszakában van az életed...esetleg a tested a lelked annyit nőtt, amennyire szüksége volt?! Felfogod azt, hogy azáltal, hogy a régire vágysz elfelejted kiélvezni a mostanit, s mivel mindig változik a belsőnk, a külsőnk lehetséges hogy a mostani formád így tökéletes a mostani életfeladatodra?!

Vannak kulcsszavak: önmagam szeretete. Mindenek felett: nem azért, mert én tökéletességemről meg lennék győződve és önigazolásra vágyom, hanem mert az az énem, amelyik fél és türelmetlen, az szorul a legnagyobb törődésre, s azt a legnehezebb is!

A változás jön, ha elindulsz az úton, mert maga az út hozza el. Minden napunkban változunk: csak az a kérdés fejlődünk, vagy visszaesünk.

Ha amikor már bandukolsz, visszanézel, és látod hova jutottál, akkor utad vége előtt boldogabb leszel.

Tudd, hogy bármikor visszamehetsz, és élhetsz bármilyen életet: szabad az akaratod, válassz!

Az is választás, ha nem indulsz, és benne maradsz a saját szorongásaidban. Ez tény, és épp ezért nem hibáztathatsz senkit sem miatta!

Várni nem úgy kell, hogy közben szorongások közepette hánykolódsz: hanem átalakítod csendben magad.

Egyszerűen csak észreveszed halkan a tények mögött húzódó tanításokat.

S főképp azok hatását.

Furcsa dolog, de ha ebben az állapotban vagy, akkor a változás amelyre oly rég vártál eljön.

S ezt nem a hasamra ütve írtam le: hanem mert százszor tapasztaltam. Tudom, mert most ebben hiszek. Nekem így működik.