Családi nap a levendulásban
Hogy miért kellett a családi napot megszervezni?
"A férjem sosem érti miért vagyok annyira boldog, ha közétek megyek!"
"Feministák gyülekezete a szeminárium, mondja a párom."
Bizony, ehhez hasonló mondatok is inspirálták Ivetát, amikor felötlötte nekem, hogy szervezzük meg az első Mert nőnek lenni jó családi napot, hogy oda a férjek, társak, gyerekek, nagyszülők és barátok is bátran eljöhessenek(nem mintha eddig őket kitiltottuk volna a rendezvényeinkről) és közelebbről megismerjenek bennünket, és azt amivel foglalkozunk.
Már csak a megfelelő hely kellett, erre viszont barátaink Nagy Tomi és Csirik Zsuzsi udvara, és Stern Peti és Mónika és az ő közös levendulásuk adta a megoldást.
Tomi és Zsuzsi örömmel fogadtak be bennünket, és intézték, szervezték, szépítették amúgy is gyönyörű rusztikus házukat és udvarukat. Mivel a helyszín egész nyáron a Levendula tábor otthonául is szolgál, sok mindenben előre terveztek és korábban kiviteleztek.
A családi nap előtt pár nappal már készen volt a beszélgetések helyszíne, egy nagy terem, és mellette a játszószoba, toalett, mosdó. Így biztosak voltunk abban, hogy akár az előre beígért negyven fokos hőség, vagy a későbbi előrejelzés szerinti viharos erő sem lehet akadály számunkra.
A program összeállításánál arra ügyeltünk, hogy ne szervezzük túl a napot. Vagyis legyenek aktivitások kicsiknek és nagyoknak, de maradjon a délutánban tér és idő enni, inni és a legfontosabb beszélgetni, ismerkedni, együtt lenni. Végül a legnagyobb sikere nyilván az arcfestésnek volt, estig sorakoztak a kicsik, hogy még az arcuk, karuk és lábuk mellett a vállukra is kerüljön egy egy mű.
A kézművesek Piros, Jutka, Emília, Ica sem tétlenkedtek. Örömmel foglalkoztak a kicsikkel.
Mindenesetre előző este Zsuzsi, a ház asszonya, eltörte a kezét. Három nappal előtte a kislányuk belázasodott. Két nappal előtte kiderült, hogy még sem kapunk kölcsönbe sörpadokat onnan ahonnan terveztük, és hogy rossz időt jósolnak. Ám a minden erejüket és idejüket erre áldozó házigazdáink rettenthetetlenül kitartottak a megvalósítás mellett, s lám végül csodás délutánunk és koraesténk lett.
Tomi szülei és Zsuzsi anyukája is sütöttek, főztek. Egész nap segítettek, előtte és utána is rakodtak. Ahogy Mónika a levendulás ereklyéket készítette, úgy Zsuzsi a szörpöket, hogy a lehető legszínesebb kínálattal kedveskedjünk a hozzánk látogatóknak.
S persze a megszokott formában két témáról is beszélgettünk: a nyári szünet és a gyerekek, illetve mozgásos fejlesztések voltak ezek.
Nagyszerű volt látni, hogy van érdeklődés, hogy cserélődnek az emberek, PÁROK, hogy nagy az öröm.
Nagyszerű, hogy a nyári szünetet együtt kezdtük! Mert jó volt, nagyon is!
Nagy hálával tartozunk tehát Mindenkinek, aki segített bennünket, a fent említettek mellett minden barátnak, ismerősnek, aki valamilyen módon támogatta a családi nap létrejöttét!
Elértük a célt: megmutattuk, hogy a szeminárium körülötti tevékeny csapat családi összefogásból is tud működni.
