Augusztusi karácsonyi csoda Vica világából
Ki ne emlékezne gyerekkora szentestéire - a magától megszülető csoda volt, varázslatos díszletek közt, amibe főszereplőnek helyeztek bele minket, kisdedeket? Ahogy telik az idő, kopik a varázs.
Padlásra kerül a dísz, eltűnnek szereplők, a hangok, illatok, színek összhangja megbomlik.
Nosztalgia marad csak, a régi ünnepnapok halvány visszfénye - legalábbis ami az ünnep világi részét illeti.
Az első gyerekem születésekor tért vissza életembe a karácsony, 18 éve, egy forró, augusztusi napon. Nem felhőtlen várakozás után ölbe hulló, elképzelt csoda-ajándékot kaptam, mint régen - azt csak a gyerekek érdemlik.A felnőttnek a jutalomért keservesen meg kell dolgozni.
Többé nem ő a főszereplő, viszont rendező lesz belőle, a feladat minden szépségével és felelősségével - cserébe ez a fajta ünnep nem korlátozódik az év egyetlen napjára.
A mindennapok nyűge, ingerültsége, aggodalmai hátterében szüntelenül ott pislákolnak kis karácsonyfám színes,örömteli fényei, amíg élek.
A mindennapok nyűge, ingerültsége, aggodalmai hátterében szüntelenül ott pislákolnak kis karácsonyfám színes,örömteli fényei, amíg élek.
Mert anya vagyok.
Fiamnak, 18-ra, szeretettel!
szerk.megjegyzés: Mi is nagyon boldog szülinapot kívánunk, anyának is boldog 18. szülő napos évfordulót!
