A hobbi kereső minimalista anya
Ugye ismeritek a napi rutint? Felkelsz, kávé, (a barátod már vár reád), pörögsz ezerrel. A gyerkőc meg eszik-iszik, játszik, sír és termel. Nem GDP-t, hanem pelustartalmat.
Első gyermekemnél, Tamagocsinál, a facebook tartott életben, bármilyen furán hangzik is. A sok googli, a sok okos csoport és az okos telefon, mind hozzájárultak, hogy a négy fal közti Alkatras börtönömből beszélgessek velem egykorúakkal. Fűha, te aztán elhanyagolod a gyereked, ha magaddal foglalkozol, kommentálják egyes hozzáértők az énidőt és hobbit. Aztán jött a másik gyerkőc. No comment. Minimalista énidő. Megérkeztünk.
A túlhalmozott határidőnaplók fogalmát nemcsak a minimalizmus, de a két gyerek is alaposan kiverte a fejemből. Két gyereknél tanulja ezt meg az ember igazán! Nemet mondani, elvből, időhiányból. S ha egynek, hát mindenkinek, kivétel nélkül. Ez a csodaszó, a NEM, tanított meg igazán élni: a mának, a hobbijaimnak és a gyerekeimnek.
A hobbi szó számomra mindig negatív csengésű volt, nem értettem az embereket, hogy tudnak lazsálni és csak úgy lenni. Mikor viszont rá kellett döbbennem, hogy nem is olyan egyszerű munka HOBBIt találni, arra gondoltam, legyen a munkám a HOBBI keresése.
Régen játszottam zongorán és gitáron, a kötés- varrás- horgolás triumvirátusa sosem volt úgy igazán az enyém. Mert azt vallom, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Szívesen támogatom a kézműveseket, mint rájöttem a legnagyobb handmade teljesítmény nekem a billentyűzet nyomkodása, és a gyermekeim kézzel lábbal való elirányítása.
Elgondolkodtam. Az a személy aki 5 éve voltam, már teljesen más cipőkben jár. Átvitt értelemben is, teniszcipőben az elegánsabb lábbelik helyett. Már a balerinát is gond volt idén előhalászni, bevallom, csak a "botasz" volt raktáron.
Nem szerettem futni. Idegesítőnek tartottam, hogy annyi időt elvesz, mennyit lehetne azalatt írni és olvasni, mert futni ugye elég uncsi és még a térd is fájhat tőle, írják a tanulmányok. Kifogásokat könnyű találni!
Fuss Forest! Hangzik az örök igazság a jól ismert filmből, s még mindig nem bírtam elhinni. Aztán elmentem futni. Mondhatni elfutottam. Ahogy Tamagocsihölgy mondaná: " Anya, világgá mentem." Egészem a bodza bokrokig, ahol majd a jövőbeli aszfaltozó üzeme épülhet. Térképekkel és mobilon megnyitott környezetvédelmi tanulmányokkal, GPS-szel és facebook csoporttal a kezemben sikerült az első futás (nekifutás), de a második már teljesen MENTES volt. Minimalista.
