Egy könyv az anyaságról!

,,Nem tudhatod,mi a rock'n'roll, míg nem éltél nehéz időket." - mi más is jutna eszébe az embernek, mikor egy anyaságról szóló könyvet olvas (és közben igyekszik kirekeszteni tudatából a háta mögött dőlő legotornyok robaját, illetve kiheverni a sokkot, hogy a nagyobbik gyereke épp lenyelte a fogtömését) . 

 

Nem biztos, hogy sikerül elfogulatlanul írnom erről a tetszetős kis kötetről, aminek - mély megdöbbenésemre - én lettem a keresztanyja. Talán azért választottak  erre a megtisztelő szerepre a szerzők, mert - noha életpályánk, habitusunk nem is lehetne különbözőbb -  tudni véljük, mi a rock'n'roll. Nem zenei stílus! ,,Megcibálta rendesen az élet" - mondaná nagyanyám. Hát ez. (Ő is tudta.). 

 

Akit megcibált rendesen az élet, és túl is élte -  nem nagyon akar hazudni magának, nem is tud (még ha néha szeretne is...) . Saját magával és egyik fő életfeladatával, az anyasággal kapcsolatban pláne nem látja értelmét ennek. Erről szól az ,,Anyább" anyák. Tiszta víznek pohárba öntéséről (bár a fülszöveg egy pohár bort javasol fogyasztani a könyv mellé - el is képzelem a sok nőt, aki velem párhuzamosan  épp a fürdőbe zárkózva az esti hangzavar elől, vagy a kiságyban kucorogva, hátába fúródott plüssorrszarvúval, szuszogó gyerek mellett, főzés közben bele-bele lapozva, mosógép-pakolás közben fél kézzel könyvet egyensúlyozva lop magának pár percet olvasásra. Szívmelengető.)

 

A női szerepek - köztük az anyai -  az utóbbi évtizedekben a sarkukból fordultak ki : újraértelmezünk, tapogatózunk támpontokat keresve. Többé már nem csak az frusztrálja a nőket, hogy nem felelnek meg az elérhetetlen szépségideálnak, hanem a (látszólag) tökéletes szülő ideáljának sem. Sem a régi Mártír-anya emlékművéhez nem érnek fel , sem a magazinok címlapján vigyorgó Önmegvalósítóval nem állják ki az összehasonlítást. Ezért meghasonlanak.  A látszólag  magabiztosak  a közösségi oldalak anyacsoportjaiban trollkodnak vagy hencegnek , akinek kisebb az önbecsülése, az meg magát ostorozza. ,,Szaranya" hangzik az ítélet mindehonnan - életemben nem hallottam pusztítóbb kifejezést. Virtuálisan csépeljük egymást a virtuális retikülökkel -  de a sebek igaziak. 

 

Azt gondolom, hogy ez a könyv gyógyír lehet erre az állapotra. Őszinteségével, mint egy szikével, régóta gennyedző, elfedett gócokat nyit meg, az új sérülések ellen meg felvértez. ,,Én se vagyok jobb. Te sem vagy rosszabb. Ne irigyelj, ne is sajnálj: de hallgassuk meg egymás történeteit, segíthet!" - mondja.

 

A kétszerzős koncepció működik: Iveta kristályosan tiszta, következetes nézőpontja Krisztina érzelmesebb, spirituálisabb látószögével váltakozik. A kétféle, mégis egybesimuló látásmód : hogy néha az elme érez, a szív pedig  gondolatokat szül - és a háttérben mindig jelen lévő, elpusztíthatatlan derű teszi számomra jó értelemben nőiessé, gyönyörködtetővé a szövegeket.  

 

Használjátok, forgassátok ti is szeretettel, anyák, szülők, gyerekek! Ide azzal a borral!