2020

Csend, nyugalom, elszigeteltség, félelem, bizonytalanság, elégedetlenség, düh, elfogadás és egyéb érzelmi kavalkádok sorozatát hozta számomra a 2020-as év, amely az átváltozások éve volt. Legalábbis számomra az eddigi legintenzívebb belső önmegismerésem szempontjából, de úgy gondolom, az emberiség nagyrészének is szerte a világon.

 

Tavasszal még minden jó volt, élvezve a családi együttlétet, otthonról dolgozó férj, gyerekekkel harmónia kialakítása, nyugalom, csend, étrendváltás és az ezzel járó megtisztulás. De később a sok bezártság olyan mélységekbe hatoltak, hogy időnként elviselhetetlenek voltak, szinte kilátástalan helyzetbe hoztak saját magam árnyoldalaival szemben, amikről sejtettem, hogy léteznek a lelkem legmélyén. Mindig megpróbáltam elnyomni őket, mert jókislány szindróma révén nem engedtem, hogy előszökkenjenek. Szemből szembe álltam magammal szemben, küszködve árnyaim ellen, boldogtalanságban, reménytelenségben, magányban, gyűlölve magamat s az érzéseimet, csak úgy bugyogott ki a sok kaka a felszínre és így a párkapcsolatunk is megitta a levét egy időre.

Sötét időszak volt ez, tele félreértésekkel és vitákkal. Elfutni nem volt hova és végre nem is akartam. Rájöttem, hogy itt az ideje, hogy előbújjon belőlem a ,,rossz" kislány, aki mindig el volt nyomva és megmutassam a külvilágnak a valódi énemet. Megfogadtam, hogy nem titkolom árnyaimat tovább, ez az igazi énem, fogadjanak, szeressenek így, ezekkel együtt, nem vagyok hajlandó tovább magamba fojtva élni, mások elvárásai szerint. Kiengedem magamból a természeti asszonyt, mert csak így lehetek valóban boldog!

Nem azt, akinek szeretnének látni a többiek, hanem azt a valódi zabolátlan nőt, most 3 kisgyerekes anyát, aki eddig mindig a mások szükségleteit részesítette előnyben. Persze, ez most nekem főállású anyaként a fő feladatom, mert mindenki figyelmet igényel, és szeretném egyenlően szétosztani, de rájöttem, hogy önmagam szeretete kell, hogy legyen az első helyen, ha szép és jó hangulatot akarok teremteni a családban egy kimerült, frusztrált házisárkány helyett! S megpróbáltam ezeket az árnyakat előnyökké átalakítani, így belső énem minőségét növelni.

Első lépésként megszabtam végre a határaimat, ami lehetőséget nyújtott számomra, hogy újra kipihent és nyugodt legyek és így kiegyensúlyozott anyaként sokkal többet tudok nyújtani az egész családnak. A legsötétebb időszak igazából a téli napforduló előtt kezdődött 2 héttel és december 13-án csúcsosodott ki, a boszorkányok napján, ezután pedig lassan kezdett kikristályozódni a helyzet, karácsonykor teljesen lenyugodva, egyre jobban megértve és szeretve önmagam, elengedve a hasztalan dolgokat, amik már nem szolgáltak, a régi rossz példákat és bevonzva a sok szép újat, kiimádkozva egy gyönyörű boldog jövőt mindnyájunk számára.

Rájöttem, hogy mennyire is fontos az önszeretet (s most nem az önzőségre gondolok). Most már megszabva határaimat (nem mintha nem lennék rá képes, csak már nem akarok szuperanya lenni, mert ez egy ideál), sokkal több időt szánok önmagamra, legyen annak az ára felfordulás otthon, vagy a hideg vacsora.  Ezáltal felébredt bennem a mostanában kihunyt intimitás, újra tapogatózunk, mert igenis fontos a szexualitás a kapcsolatban, főleg a férfiak számára és így újra sikerült egy ösvényre lépnünk, felfedezve újra egymást.

Köszönöm az életnek minden kihívását, amiknek köszönhetően belsőleg növekedhetek! Hálás vagyok az életnek azért, hogy egy kis nyugalmat is adott rengeteg család életébe. Mindennek, ami történik, oka van, és ez az év nagy transzformációt és felébredést hozott az egész emberiség számára, aki engedte magát sodorni a tudatosság àramlatával.

Mindannyiunknak a világon kívánok rengeteg csendes, nyugalmas pillanatot szeretteivel a jövő 2021-es évben, tudatos önmegismerést, minél többet élvezve boldogsággal és szeretettel gazdagítva a jelent!