Anya és az utolsó trimeszter

Visszaszámlálás...12 nap karácsonyig, másfél hónap a nagylány szülinapjáig, két hónap Pasim születésnapjáig(kerek lesz), na és kb. ugyanekkortól érvényes a piros jelzés és bármikor indulhat a gyerkőc egy csákánnyal kifelé...

Lehetséges, hogy a kisfiam kapával a kezében fog születni, mert egyre gyakrabban érzem, hogy alagutat ás magának...Főleg akkor ciki ez, ha társaságban vagyok és még meg sem tudom simítani a helyét( a babám az érintésre általában abbahagyja amit épp csinált), mert a köldököm alatt jó húsz centire teszi ezt...Lehet mások eme hely érintgetése után azt gondolnák, enyhén perverz vagyok!!!

Gondoltam, amikor eljön az ideje, teszek neki az alagút végére egy villogó fényt, hátha segíti az ásást, de megeshet, hogy ő épp olyan ügyes lesz, hogy erre nem lesz szüksége...

(Azt álmodtam néhány napja, hogy nem fájt a természetes szülés, egész konkrétan a fejecske már kint volt, amikor még fájások sem gyötörtek. Anyukámnak mondtam is, hogy biztos így lesz, ő meg nagyokat bólogatott. Nevettünk egyet, és konstatáltuk, hogy ezt még az első szülés előtt kellett volna elhinni!)    

Az utolsó hónapokban energikusabban telnek a napok, mint az eddigiek, és a pocak sem keménykedik olyan hamar.

Álmodtam a kisfiam érkezéséről, az arcáról ( volt, hogy elég formátlan volt szegénykém), arról, ahogy szoptatom. Az utolsó hetekben szinte csak vele töltöm az álmaimat, a legszebb az volt, amikor azt éreztem megszorítja a kezem.

Aztán jön a reggel, és a napi kérdés, mit vegyek fel! Ma megláttam magam a kirakatokban és ráeszméltem, hogy óriásivá nőttem.(Eddig nem néztem meg magam csak részletekben.) Nem kicsit, nagyon...Nem vagyok bálna, inkább hóember, mert egyenes arányban nő MINDENEM. Még a ráncaim is...

Az egyik ismerősöm ma azt mondta, hogy a telefonban is hallatszik a hangomon, hogy már igen nagyra dagadtam....Meg is köszöntem a férfi őszinteséget, és úgy döntöttem a szülésig csak vizet iszom! (Na persze, kit hülyítek?!)

Nem mintha nem örülnék, hogy belém fér egy egész csirke reggelire! Vagy annak, hogy most volt Mikulás és a kislányom csomagjai tartalmát elettem előle.(Csakis azért tettem, mert nagyoooooon sok cukrot tartalmaznak azok a finomságok!)

Szóval falom nagy kanállal az ételeket, bocsi az életet! S igen van igazság a Földön, látszólag is lett nyoma ennek a tevékenységemnek, nem vagyok már ötven kiló gyerekestül....

A harmadik trimeszter azért tartogat élményeket a tükrön kívül is! Vicces vagy sem, az alábbi illusztráció valóság! Esküszöm nem bírom elképzelni a gyerek mozgása alapján, hogy miként helyezkedik el a hasamban, mert alul és felül is rúg, fél perc múlva jobb oldalt feszít, majd újra lent. Most komolyan, kígyót hordok én a hasamban? A hullámzás még csak csak elviselhető, de a borda masszázs belülről nem kívánatos jelensége ennek a korszaknak. Éreztétek már úgy, hogy egyszerre feszül a hasatok és közben valami ott bent ficánkolva rugdos? Mintha fel lenne puffadva káposzta evés után, csak nem tűnik el( sokan próbálkoztak hashajtóval, de az sem segített)! 

Abszurd, higgyétek el, még a második babánál is!

                                                                     fotók: internet

Miután Kígyó úr mérete rohamosan nő ( ezt abból tudom megállapítani, hogy egyre kevésbé látom a lábujjaimat előre dőléskor sem) szembesültem anyáink fiatalkorának szőrös végtagjainak valóságával. Mellesleg engem nem zavar, hogy lassan befonhatom a szőrzetem, mert már elérhetetlen távlatokban van a térdem és a sípcsontom. De azért néha elképzelem milyen guszti látványt nyújthatok fürdés után...!

Persze ezzel sincs gond, egyszerűen azért, mert tükör nincs a lakásban, így a valóságot nem látom, a párom elől meg bujkálok! Sötétben meg nem mindegy?!

Komolyan csoda ez a korszak, de jó lesz visszakapni a testem! Le a kalappal minden Nő előtt, aki ezt végigcsinálta, egyszer, kétszer, ... ötször.

Hogy bírtátok?

Nem éreztétek, hogy túl hosszú a kilenc hónap?

Vagy az utolsó hetek?

Szinte hallom a válaszokat!!! DEEEEEE!!!!