Az utazó
Ha utazóról beszélünk mindenkiben beugrik egy kép. Talán hátizsákos fiatal, kezében térképpel vagy újabban mobiltelefonon pötyög, vagy lassan hömpölygő turistacsoport, akik színes esernyőt követve haladnak át a városon, esetleg jómódú nyugdíjasok mosolyogva belehajolva a szélbe egy jacht tetején exotikus tájak felé haladva. Rengeteg variáns van.
Meglepő lehet, de ha belegondolunk mindannyian utazók vagyunk. Mindannyian járjuk az utunkat, nincs szükség fizikailag helyet változtatni. Hisz ha végiggondoljuk egy-egy film, zene, illat, beszélgetés messzire repíthet. És ellenkezőleg!
Van, hogy valaki elutazik messze vidékre, de nem tud kiszakadni az otthoniból. Nem tudja, meri elengedni a megszokottat egy kicsi időre se. Ilyenkor van az, hogy a turista hasonlítgatni kezd, boldogtalanul közli mi minden jobb a másik helyen.Van olyan is, aki előítéleteitől nehezen látja meg a jót is, mert ennek így vagy úgy kéne lennie. Van olyan is, aki fürdőzik a másban, élvezettel kóstolgat és rácsodálkozik a másra. És persze olyan is akad aki óvatos léptekkel méri fel a terepet, kicsi mozdulatokkal puhatolja az idegen létet.
Igen, az utazgatás alatt sok mindennel szembesül az ember. Leginkább magával. Olyan dolgokat tud meg magáról amit otthon nem. Milyen az ha a megszokottnál eltérőbb ételt eszem, hogy viselem a hideget, meleget, zajt, tömeget, milyen érzés ha megbámulnak, milyen ha elveszek, mit látok meg idegen emberek tekintetében, tudok-e olvasni a gesztusaikból, értékelem-e ha segítenek és milyen ha elutasítanak, mit raktározok el magamnak, mit engedek útnak.
Utazó vagyok. Nem világutazó ahogy egyesek hívnak. Az olyan nagyképűsködő. Csak utazom. Nem mindig jó érzés, de nyugton nem tudtam eddig sokáig maradni. Valami hív. Nem mindig külsőleg utazom. Sokszor belül is. Álmodozásnak hívják. Még mielőtt azt mondanád, hogy neked erre nincs időd, hadd meséljek róla egy kicsit.
Beszippant bennünket az élet. Feladatok vannak, teendők, családtagok, munkahely, kert, miegymás.Este félájultan esünk ágyba, hogy a következő nap ugyanazt csináljuk csak pepitába. Aztán ha sikerül évente valahol megpihenni pár napra, nem bírunk a fenekünkön ülni. Programot szervezünk a tengerparton, főzünk a gyerekenek, mert az a legjobb.
Az álmodozás erre jó. Mindenkinek ajánlom piros lámpánál várva, míg felforr a víz a kávéra, zuhanyzás közben, unalmas értekezleten. És mire is gondoljak? Merülhet fel a kérdés. Építs egy helyet magadnak!
Én a sajátomat csak „happy place”-nek hívom. Azaz boldog hely. Stresszes időben el lehet oda látogatni. Az én boldog helyem, és ezt még nem mondtam el senkinek, egy erdő mellett van. Az erdő domboldalon van, mellette egy tó és a kis házikóm a túloldalon van. Hosszú a fű, általában napos idő van és lehet a tóban úszni, aztán a napon száradni. Embert próbáló időben jó itt megpihenni, erőt meríteni aztán tovább menni az úton hisz azért vagyunk itt. Ha van pár perced próbáld ki!
Ártani nem fog. Higgy egy utazónak!
p,s. Ajánlom hozzá a Passenger, azaz utazó c. számot!
