TOP BOTTOM 1250x200

  • Dobsa Melinda
  • Élet

Te is lehetséges időmilliomos vagy!

ratraceMostanában nagyon aktív vagyok környezetvédelem terén. Érdekel minden megoldás, ami megmenti a Földet. Sokfelé jártam, sokféle megoldást láttam szemét szelektálásban, újrahasznosításban. De sajnos arról kevésbé szól a fáma, hogy hogyan hozzunk kevesebb szemetet a házunkba, és hogyan csökkentsük azon holmik felhalmozását az életben, amikre nincs is szükségünk, mégis megvesszük. Hogyan ne költsük el azt a pénzt, amiért oly keservesen megdolgozott az ember?

 

Már egy ideje próbálom csak a legszükségesebb dolgokat megvásárolni, kétszer is meggondolom, mielőtt kiadom a kezemből a pénzt. Nem azért, mert nincsen rá valóm, hanem azért, mert nincs a dolgokra szükségem. Az igényeim az elmúlt években olyannyira lecsökkentek, hogy a pénzem felértékelődött. Nem kell olyan sokat dolgoznom ahhoz, hogy annyi pénzt keressek, hogy igényeimet kielégitsem. Hm, micsoda? Ilyen van? Hogy az ember nem akar több pénzt keresni? Mi a csudi?

 Idén kipróbáltam a heti 40 órában egy helyben csücsülést egy irodában. Nehogy azt gondoljátok, hogy nem tudom miről van szó! Hogy őszinte legyek, le a kalappal az "irodisták" előtt, a munkások előtt, akik heti ötször minden reggel felkelnek és elmennek azért a pár száz, vagy ezer ejroért. Nekem egy lélekölő dolog volt. Napi nyolc óra után arra volt időm, hogy elmenjek bevásárolni, vacsorát főzzek a páromnak, megvacsorázzak, s utána fáradtan essek az ágyba. Lehet nem adtam neki elég időt, lehet, hogy többet kellett volna ülni ott három hónapnál, hogy kiokoskodjam, képes vagyok máshogy is kihasználni az oly becsessé vált szabadidőmet. Ez nem történt meg! A sors úgy akarta, hogy visszataláljak eredeti szakmámhoz, az idegenvezetéshez, ami az év 7 -8 hónapjában ad munkát nekem. Őszintén szólva, megkönnyebbültem. 

 Szerencsés az az ember, aki szereti a munkáját. De valljuk be ebben a rohanó világban, sokan csak a pénzért kelnek ki az ágyból, nem az érdekes munka motiválja őket, hanem a megszokás (, hogy ezt az életet csak így lehet csinálni) pénz kell, van itt lízing, kölcsön, gyerek, feleség, stb., ezt mind-mind fizetni kell!

ĺgy tanultuk szüleinktől, de vajon nagyszüleinktől is? Hát nem tudom, de szerintem annak idején nem kellett ennyi minden, nem épített minden egyes fiatal pár, vagy család óriási házat. Ez a fajta luxus, ami manapság nálunk van, hogy „ad a bank százezret, építsünk egy házat! “ nem létezett. Fiatal párok, akik még össze se házasodtak, olyan kölcsönöket vesznek fel, amivel 20-30-40 évre lekötelezik magukat, hogy minden hónapban a banknak adnak egy fizetésnyi pénzt, s miután felépült a csodaházuk úgy gondolják, hogy ez az övék. Van egy házuk. De nem kell visszamenni a „fekete péntekig” (elég 2008-ig) ahhoz, hogy tudjuk, ez mennyire bizonytalan állapot. Rengeteg ember vesztette el a házát Amerikában, mert nem tudták fizetni a hiteleiket. Nem is erről akartam írni, ezért ezt most befejezem. A gondolat viszont itt is ugyanaz: pénz van, minden van.

Na de mi van, ha reggelente nem a pénz lenne a motivációnk, hanem csak az, hogy süt a nap, hogy jót tehetek embertársaimért, a környezetért, hogy másoknak nem ártok (se szóval, se cselekedettel), hogy van időnk a családra, a barátokra, hogy nem kell ennyit rohanni, és minden szerepben megfelelni? Mi lenne, ha csak félidőben dolgoznánk, fele ennyit keresnénk? Mi mást tudnánk csinálni, ha az életünkből a kötelességeknek fele ennyi időt szánnánk, és mondjuk, több időt más dolgoknak?

 „Mit lehet ezen kívül csinálni? “ -kapcsol be az agy önkénytelenül. Ti mit gondoltol erről?

Ha állampolgári jogunk lenne az, hogy bizonyos összeget kapunk az államtól minden hónapban – ez nem az én elképzelésem, vannak erre már fent északon mozgalmak -, s ez elég lenne arra, hogy szerényen is, de megéljünk, s félállásra kapcsolhatnánk. Ti mihez kezdenétek?

Vigyázat! Olyan válaszokat várok, amik nem csipőből jönnek, amik nem a szerepeinknek megfelelni vágyó embertől jönnek, hanem inkább szívből, amin keresztül kapcsolódni tudok Hozzátok Kedves Olvasók! (S azzal is tisztában vagyok, hogy lesz sok olyan ember, aki szereti a munkáját.)

 Az alábbi pár sorra egy blogban leltem, ami talán gondolatébresztő lehet számotokra:

freedom

“Egyszerűen szeretnék élni. Amikor esik, az ablak mellett szeretnék ülni és olyan könyvet olvasni, amit nem kér számon senki. Szeretnék festeni, de nem azért mert valakinek be kell bizonyítanom valamit. Szeretném hallgatni a testem, s elaludni, amikor a hold magasan áll, s reggel úgy ébredni, sehova sem kell rohannom. Nem akarom, hogy pénz vagy órák irányítsák az életem, vagy bármely művileg gyártott kötelességek, amit az emberiség magára kiró. Azt szeretném, ha az életem határtalan és végtelen lenne.”

 

Made with love by Mert nőnek lenni jó. All rights Reserved.