Vallomás autista barátaimnak
Az elmúlt három évben nagyon intenzíven foglalkoztam az autizmussal. Beleolvadt a mindennapjaimba a téma, hiszen időm nagy részét autizmussal élőkkel töltöttem, velük dolgoztam, nekik segíthettem.
Szerveztem rendezvényeket, tartottam előadásokat, nyilatkoztam a sajtónak. Most, hogy küldetésem lassan véget ér, hozzátok szólok, kedves autizmussal elő barátaim.
D., veled kezdem! Tudom, hogy nem szeretsz emberek közé menni, hidd el mindig is megértettem. Bár nem a megszokott módon kommunikálsz, én nagyon bírtam a stílusodat. Mikor megkérdezted innák-e egy kávét a konyhában, tudtam, hogy azt akarod menjek ki a szobádból. Azt sem felejtem el soha, mikor rákiálltottál az utunkat elálló fiatalokra, hogy “félre“. Nagyon büszke voltam rád akkor! Remélem majd egyszer lesz egy macskád, hisz annyira szeretsz a társaságukban lenni, és olyan jó hatással vannak a beszédkészségedre. Bár a te világod nagyon zárt, s nekem nem sikerült igazán megismernem, hidd el mégis sokszor bezárkóznék veled oda. Köszönöm, hogy megtanítottad nekem milyen egyszerűen is lehet élni.
Folytatom veled A. Bár voltak nehéz napjaink, rám mindig kedvesen néztél. Jókat hallgattunk mi ketten együtt. Még most sem értem, honnan tudtad mindig, hogy mire gondolok, de megerősítettél abban, hogy két lélek beszéd nélkül is megértheti egymást. Tanultam tőled alázatot, általad lettem sokkal empatikusabb, bevezettél engem az autizmus világába. Köszönöm. Örülök, hogy elfogadtál engem és így két évig kisérhettelek utadon.
Te következel M. Rólad mindig is az élet apró örömei fognak az eszembe jutni. Egy jó kávé, séta a friss levegőn, vagy az együtt töltött idő öröme. Soha nem örült még nekem senki úgy, ahogy te szoktál! Hihetetlenül jó érzés, hogy valakit ennyire boldoggá tesz, ha velem lehet. Nagyon örülök, hogy sikerült téged kimozdítanom az élet szürke oldaláról és megismerted, milyen érzés a társadalom hasznos részévé válni, hiszen már egy éve dolgozol is. Köszönöm a sok vidám percet és a nevetést, nem tudom fogok-e még valaha ennyit nevetni munka közben!
Drága P.! Olyan kedves és mosolygós napsugvár vagy! Nem is értem, miért kérdi mindenki, hogy nem fárasztó-e veled lenni?! Sokan félreértenek téged, rosszul értelmeznek, mert nem ismerik az autizmust, de úgy érzem, mi nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Te kérdezel és én csak válaszolok, és válaszolok. Nagyon bírom a közvetlenségedet, hogy megölelnél bárkit, mosolyogva köszöntesz az utcán idegeneknek is. Ez kell az emberiségnek, a szeretet ami belőled árad!
Kedves M.! Bár még csak rövid ideje ismerjük egymást, de nagyon megkedveltelek. Sportolsz, tanulsz, dolgozol, küzdesz. Példaértékű a szorgalmad, kitartásod. Nagyon jó a memóriád, hihetlen, hogy tudod, kivel mikor találkoztál először, az milyen napon volt és pontosan hány órakor. Te is nagyon közvetlen vagy, van mit tanulnom tőled. Például azt, amilyen könnyedén megkérdezel bármit az előtted állótól, amilyen őszintén kitárulkozol az embereknek és kimutatod az érzéseidet. Mikor mellettem vagy, árad belőled valami megmagyarázhatatlan melegség, tisztaság. Gyógyítod a lelkem, mutatod a helyes utat. Köszönöm, hogy vagy nekem.
Nem véletlen, hogy te vagy az utolsó D. Veled töltöttem a legtöbb időt, kitartottunk egymás mellett. Mikor megismertelek, úgy éreztem, nekem van rád szükségem, és nem fordítva. Számtalanszor megálltunk az utcán séta közben, néztem mit figyelsz és a legtöbbször valami olyan szép dolog volt, ami mellett naponta elrohantam és nem vettem észre. Hálás vagyok neked, hogy segítettél lelassulni, hogy felesleges beszéd nélkül is megértettetted velem mi a szép, mi a fontos. Megtanultam melletted pontosabban fogalmazni, hiszen te mindent szó szerint értelmezel. Engetted, hogy betekintsek a fantáziavilágodba, jó volt oda menekülnöm nekem is. Ne haragudj, hogy visszarángattalak a valóságba, tudod, ez volt a dolgom. Most egy kis időre elengedem a kezed, bár valójában sosem engedted, hogy hozzád érjek. Vigyázz magadra, légy mindig önmagad! Nem neked kell változnod, hanem a világnak körülötted!
