A szerdahelyi vásár három arca
A szerdahelyi vásár három különböző részre oszlik, mindháromnak megvan a maga varázsos, saját világa.Az első (és legújabb keletű) teljesen realista: a kézművesek utcája, ahol az emberek csendesen beszélgetve andalognak, nézelődnek. Egy kis európai oázis, nyuszisimogatóval, jó zenével, programokkal, szép portékával, Mátyás király-emlékéves sátorral ( több-kevesebb sikerrel kitöltöttem egy kvízt és nyertem csokit meg egy KIRÁLY vászonszatyrot, Mátyás-portré van rástencilezve - és még reneszánsz ruhába is beöltözhettem).
A legnagyobb terület hagyományosan a V-4 országaié: magyar a pirospaprika, szlovák gyártmányú az alsónemű, lengyel a bolyhos papucs (itt: betopó), cseh a bőrkesztyű. (Mellettem áll egy férfi, műbőr cipőt próbál, mikor rászól a feleség: te Sanyi, nem lesz az IGEN divatos neked? Sanyi ránéz, és lemondóan visszateszi a cipőt a helyére.) A gyerekruha itt szigorúan vagy kék, vagy nagyon rózsaszín. Itt a legerősebb a "vásárszag" is: zsírban tocsogó pecsenyék, kürtőskalácsosok karamell- és izzadságszaga vegyül a cukorvatta-szivárvány illatával, burcsákos böfikkel - iszunk és eszünk, mivel általában ekörül jár az eszünk, a színpadot csak a szemünk sarkából lessük .
Innen már könnyen átcsúszik az ember a harmadik szekcióba, ami egy szürreális, párhuzamos univerzumot idéz, mintha egy másik civilizáció hajóvontája kötött volna ki mellettünk. Az idegen bolygóról érkezett lények villódzó és forgó űrjárműveire hisszük mi azt, hogy ringispíl és szórakozásra való - pedig azok ufók, a gumikacsa-halászó medence meg a dimenziókapu.
Ez a másik civilizáció kicsit félreértelmezi a mi igényeinket és vásárlási szokásainkat, példának okán úgy hiszik, hogy rengeteg, rengeteg lábunk van. Hogy miért gondolom ezt? Az idei év leggyakrabban elhangzó szava az, hogy BAMBUSZ. Egyedül ez a fantasztikus nyersanyag alkalmas ugyanis az univerzumban arra, hogy egy euróért tíz pár zoknit lehessen belőle előállítani. (Fiam halkan kiejtette a száján a varázsszót, és máris kinőtt előtte a földből egy fogatlan öregasszony: ,,IGEN fiatalember, ez BAMBUSZ!!" menekülőre fogtuk, cikkcakkban kerülgetve a zoknikötegeket lengető embereket, alig bírtuk magunkat visszaverekedni a közép-európai dimenzióba. Nagyon résen kell lenni az embernek, ha összezoknisodás nélkül meg akarja úszni ezt a kalandot). Több itt a zokni összesen, mint Balkántól Alfa-Centauriig a láb.
Lábravalón kívül rengeteg varázslatos és teljesen értelmetlen holmi kapható a vásárnak ebben a szögletében: fröccsöntött, arany hangfalak, amikből kaukázusi diszkózene szól. Piros bőr pénztárcák: ,,Roberto Gavalli, igazi, naturál bőr ez."- győzköd az árus.
Műszőr jetik himbálóznak a szélben, hegyekben áll a birka alakú párna, óriáskiscicás ágynemű, a plüss szőnyegek színspektruma evilági szemnek felfoghatatlan, a nájlonfüggönyök mintázata előtt értetlenül omlik össze az elme.
Bence azt kérdi: te, anyu, ki veszi meg ezeket? Arra jutunk, hogy itt vagy egymásnak adják el az izéket körbe-körbe, vagy ez valami rituálé, talán vezekelnek valamiért. Ha egyszer valaki megveszi az összes pipacsmintás fazikat, mind felszabadulnak az évezredes átok alól.
Egy kiéhezettnek tűnő, fekete fiatalembernél gigantikus, faragott fatálakat lehet venni , amik egy soha meg nem valósuló, bőséges lakoma ígéretét hordozzák. Rátermetten alkuszik - pontosabban nem alkuszik: két éve oly ügyesen sajnáltatta meg magát velem, hogy - bár a bagót rágó, kalapos öregnél öt euróval olcsóbb volt - nála vettem meg a bababútort, és még csak nem is bánom.
A tavalyi slágerterméket - az igazi, Sch...- féle elektromos sarok ill. bőrkeményedés-csiszolót hiába keressük - lehet, azt egy másik naprendszerből hozták, ami azóta felrobbant. Pedig nagyon tetszett a sokszoknyás, fekete bajszos asszonyság, aki fenyegető karlengetések közepette reklámozta. Az idén a legtöbbet talán a ledes marhahólyagokból adhattak el - nyélen himbálózó, világító gömbök voltak a gyerekek vágyának legfőbb tárgyai.
Kíváncsian várom, mit visznek vásárra jövőre - egyelőre összepakolták a hóbelevancot és elűrszekereztek egy másik bolygóra. Talán a Simon-Júdára....
