Szkopje szobrai

Szelfiző paradicsom Szkopje, ahol az egy főre eső szobrok száma a legnagyobb a világon, szerintem. És milyen szobrok? Hát van itt minden, a történelmi figuráktól kezdve a hétköznapi emberekig. Találsz koldust, cipőpucolót, filozófust,fürdőzőt, hadvezért, legendás hőst.

De kezdjük az elején! Szkopje Macedónia fővárosa, ex Jugoszláv terület. Már az ország új nevével is gondok vannak, mert a Macedóniát a görögök nem szívesen hallják. Annyira csűrték-csavarták a dolgot , hogy az év végén kénytelenek új nevet választani. Persze ez nem nagyon zavarja a helyieket, hisz otthon mindenki úgy hívja az országot ahogy akarja. 

Szkopje legrégebbi és leghangulatosabb része a bazár, vagyis piac.Kis utcácskák, enyhén lepukkant, retró filing és minden ami eladó. 

A piaci kávézóban ettem életem eddigi legjobb baklaváját. Vissza kellett menni repetára. De nem csak a baklava jó! Vannak helyi kaják, húsevők előnyben, de én se maradtam éhen. Egyik nap szusival tömtük magunkat tele, másnap az egyik főtéri szállodában fogyasztottam egy ételkölteményt piti árért, de ettünk helyi specialitásokat is.
A kaján kívül, ami szembetűnő, hogy mindenhol szobrok vannak. Valamelyik fejesnek az unokaöccse szobrász lehet, mert tényleg már kevés az a felület, ahol nincs szobor. Vannak kisebbek is, de a monumentális a menő. A helyi idegenvezetőnk szerint a városatyák a világot járva mindig beszereznek egyet-egyet ami megtetszik nekik. A főtéren például megtalálható Nagy Sándor szobra, amit nem lehet így reklámozni görögökre való tekintettel. Így csak a ,,Harcos lovon” cimet viselheti. Ő lenne az egyik ismert embere a kicsike országnak. A másik egy nő, akit szintén mindenki ismer: Teréz anya. Igaz albán származású, de Szkopjében élt, és itt van is egy múzeum a valamikori templom helyén, ahol Teréz anyát megkeresztelték (bár akkor még Agnes néven futott).
Felkaptattunk a várba is ahol szép a kilátás a városra, és a környező hegyekre. Sajnos mi ezt nem láttuk a köd miatt, csak hallottuk, hogy a domboldalon van a világ legnagyobb keresztje.
A város újonnan felhúzott része valami fura elegye mindennek. Az épületek többsége monumentális, kicsit klasszikus görögre hajaz. Van diadalívük is, bár a helyiek felháborodtak rajta, hogy mennyi úniós pénzt pocsékoltak el rá.
Az utcákat járva társadul szegődik a város kóbor kutya hada, kedvesen bevárnak, ha lemaradsz, majd tovább baktatnak veled felfedezőutadon. Nem kell félni tőlük. A város fizeti az orvosi ellátásukat, mindegyiknek van külön regisztrációs száma. Simogathatók és remek fotóalanyok.
A helyiek nagyon kedves és érdeklődő népek, nagy mosollyal az arcukon. A szállásadónk egy valamikori atléta volt, aki még a szarajevói olimpián versenyzett az akkori közös országért. Azóta üzletember lett belőle, hoszteleket nyitott és boldog-boldogtalannak mesélte a nagy sport múltját. A másik csendesen vicces ember az ingyen városnéző túránk vezetője volt. Ő imádta a várost, de megvolt a véleménye az ország vezetőiről, amit hideg iróniával tálalt. Beszélgettem egy teázó tulajával is, aki Németországban él, de az otthon maradt idősebbeket támogatja ide-oda utazgatván. Ahogy mondta, máshogy nem élnének meg.
Pár napos kalandozásra érdemes elnézni ide, és ha jobb időben mentek, mint mi, akkor a környéken megnézhetitek a Matka szurdokot és azt hallottuk, hogy az ohridi tó is fantasztikus.
Kinek ajánlom?

Kutyakedvelőknek, pózolóknak és gurmánoknak kifejezetten jó célpont.