Csak ma! Black Friday!

Szín: egy bevásárlóközpont

Egy átlagos, negyvenes nőt látunk a forgatagban. Kezében nehéz, tarka szatyrok, egyikből szalámirúd kandikál ki, másikban péksütemény, gyümölcs. Őgyeleg, nézegeti a kirakatokat, árakat, a háttérben ostoba zene szól, prünty-prünty. Menne már haza, de valami kéne még. Csak tudná, mi!

 

Egy neonfényben villogó stand mögül megszólítja őt a Sátán (nyakkendőt és tökéletesen simuló öltönyt visel, pontosabban, az öltöny maga a bőre. Az arca tökéletesen szimmetrikus. Annyira jóképű a maga kenetteljes módján, hogy tudjuk, csak a Sátán lehet. Igen, mind tudjuk. És mégis.) 

 

- Asszonyom,  ma különleges akcióval kedv...

A nő kissé zavartan mosolyogva szakítja félbe. Kedves mosolya van.

- Neeem , ne haragudjon, Sátán úr,  én csak a gyerekeknek szerettem volna valami apróságot a mikuláscsizmába, épp csak benéztem..Nem akarok költekezni, igazán, meg sietek is, várnak....

- Hölgyem, épp erről van szó! Ma a vásárláshoz nem kell pénz. Hisz Fekete Péntek van!

A nő szeme elkerekedik. Hiszi is, nem is. Lázasan gondolkodik máris, hol itt az átverés?...

 

-Kérem, Asszonyom, higgyen nekem, itt ma egy fityinget el nem fogadunk Öntől! Sőt, azzal, hogy betért boltunkba,  máris kedvezményre jogosult, amit azonnal ajándékokra válthat! Nem kérünk mást érte, csupán az Ön IDEJÉT, ez igazán nem sok a MINDENért, amit kínálunk - kacsint a Sátán, kicsit kiálló szemfogán megcsillan a neonfény, jellegzetes CINNG hang kiséretében. 

 

- Itt van mindjárt ez a csodálatos parfüm, érzi? A Luxus Lehellete. Az ismert popdíva az ágyban csak ezt viseli, egy trópusi nyaralás minden illatának esszenciáját belepárolták, lássuk csak: van benne ylang-ylang, 100 százalékos vaníliaszedő rabszolga-veríték, az óceánjárók üzemanyaga, maracuja, pézsmatulok-mirigyváladék...Vigye, hisz megérdemli - Ön is lehet, olyan mint Ő! Mint ÉN! 

Az asszony, miközben kezét megbabonázva a parfümös üvegcse felé nyújtja, meghökkenve látja, hogy már nem az öltönyössel, hanem Popdíva Szexistennővel áll szemben, akinek a posztere a férje kamionját is díszíti. Ha ezt az illatot magára permetezhetné, a férje megint...megint úgy nézne rá, mint 10 éve, mint ahogy most még a tévére sem néz? ...Egyszer azt mondta neki, a szeme úgy ragyog, mint az ékszer. Lehetne, hogy újra?...

 

-Igen, kérem! Kérem! Mennyi??

 

- Ó, semmit sem fizet, csak egy ici-pici ragyogást, a gyönyörű szeméből, ha nekünk adná, remekül tudnánk hasznosítani...Kap helyette egy másikat, egy pici mozdulattal a helyére pattintható, nézze csak, választhat smaragdzöldet, azúrkéket, vagy a trendi topázsárgát, nooos? - villogtatja ékkő-tekintetét Popdíva.  

 

Az asszony elbizonytalanodik. A szeme..."Ha az égre nézel kék, ha rám, akkor meg fekete" - nevetett a férje régen, nagyon régen, és megcsókolta. De ez a topáz biztos jobban tetszene most már...

 

-Legyen!

 

Villanás, és a nő tekintete máris sárgán izzik, mint egy nagymacskáé.

- Ez egyszerűen gyö-nyö-rű - olvadozik a Sátán. - Ez a csodás műszempilla kéne már csak a tökéletes hatásért, egy mosolyért az Öné! - már a Sztájliszt ugrálja körül a nőt, lila sálja repked. 

 - És ez a fantasztikus bunda? Hisz ez már ki van fizetve, vigye! Sok pici prémes állat szenvedésébe került! Mind mind boldogan áldozta életét, hogy most az Ön becses testét melegíthesse! Hogy kicsikét szűk? Megoldjuk! A közös családi vacsorák idejét kérjük csupán érte, hisz az ilyesmi nyűg csupán...Látja, Ön máris karcsú, mint a nád! 

(A kasszagép csilingel, csipog.) 

- Ó, hisz Ön a gyermekeinek akart venni valamit! Mit szól ehhez a telefonhoz? A legújabb modell, tekintettel irányítható, gondolattal ki-be kapcsolható - de ha egyszer bekapcsolta, higgye el, erre a funkcióra nem lesz már többé szüksége, hahhaha...Csak naponta azt a pár percet, ha nekünk adná, amit a szőnyegen kucorogva töltött a kölkökkel építőkockák között ...   Nem lesz már rá szüksége úgysem. Mindent az ifjúságért, hadd legyen nekik jobb, mint nekünk volt annak idején, nem igaz? A többit a távol-keleti munkások majd kifizetik, ne aggódjon! - diadalmasan, tátott szájjal nevet már, nem törődik vele, hogy az agyarai teljes hosszúakban láthatóak. Csing-csiling.

 

A felöltöztetett, kisminkelt, kisimult és kipirult Topázszemű Nő levegőért kapkod. Úgy érzi, örvény forgatja, a szatyrok kihullanak a kezéből, a szalámi, almák és a zsömlék messzire gurulnak, viszont egyre újabb  elegánsan csomagolt holmit hordanak a lába elé, ruhát, bútort, kütyüket... Botladozik bennük. Új plasztik és szintetikus illatszerek illata keveredik.

 

Rájön, mennyire megéhezett. Egy tábla csokira esik a pillantása -  aranyszínű, karácsonyi kiadás. Gyerekkora kedvence - jutnak eszébe a régi karácsonyok, mikor négy testvérével osztoztak egy ilyenen - könnybe lábadna a szeme, de könnycsatornák nem járnak a TopázSzem Volume 2000-hez.

 

Ezt kérem - nyújtja oda Sátánnak, aki most dagadt , pirosruhás ember alakjában mosolyog vissza rá a pult mögül. A monitorjára sandít, cöccög. 

- Ho-ho-hóó, kedvesem, kissé kifogyott az egyenlege...De ahh, hisz még akad  kacat, hisz itt gyerekkori emlékek vannak! Igaz porosak, vacakok, nekünk nem sokat érnek...Épp egy csokikát. 

 

Topázszemű megretten. Hogyhogy kifogyott?...Az emlékeit?...De olyan kínzó éhség tör rá, amilyet még soha nem érzett, lába megroggyan.

-Adja! A csokit! - hörgi a pultba kapaszkodva. 

Megkapja, mohón beleharap. Hisz ez...sós! Feljajdul. Lenéz. Egy foga bennemaradt. Kétségbeesetten mered a Sátánra.  A Sátán egy csontváz, csuklyában. Vállat von.  

- Sajnálom, Hölgyem, kissé megszaladt a költekezés.  Egészen pontosan 56 évvel...A kamatok a Jövőből vonandók le...Az apróbetűs rész, tudja - kocogtatja meg csontujjával a kasszagép monitorát. Azon könyörtelenül, egyre gyorsabban peregnek a számsorok. 

 

A Nő  a próbafülkéhez tántorog, félrerántja a függönyt, belekapaszkodik. A tükörben semmi sincs már, csak egy öreg, öreg asszony egyedül. A szeme tompa sárga.