Könyvajánló gyerekeknek (is) - A magányosan sétáló macska

"Természetesen vad volt az Ember is. Borzasztó vad. Nem is szelídült meg addig, amíg az asszonnyal nem találkozott, s az meg nem mondta neki, hogy semmi kedve vad módjára élni. Kinézett egy takaros, száraz barlangot, hogy nyirkos avarvacka helyett abban aludjék; a barlang földjére tiszta homokot hintett, csinos rőzsetüzet gyújtott a barlang zugában, s egy vadló száraz bőrét akasztotta keresztbe – farkával lefelé – a bejárat elé. Aztán így szólt:
– Töröld meg a lábad, lelkem, mikor belépsz; mostantól már ez lesz a lakásunk."

 

Szeretem ezt a könyvet. Eszternek arról szól, ahogy az asszony megszelédítette a vadállatokat, de a macska nem hagyta magát teljesen. Ő szeretett volna továbbra is magányosan sétáló macskaként élni a világban, hisz neki minden hely egyforma volt.

 

Nekem arról szól ez a történet, hogy egy otthon, legyen az bárhol is, az asszony által válik helyből valódi otthonná. 
Na meg persze arról, hogy nem lehet és nem is érdemes mindent és mindenkit megszelídíteni. 
S hogy a végére maradjon még egy harmadik bölcsesség is - az otthon érzését nem lehet senkire sem ráerőltetni. Az otthont érezni kell, oda vágyni és tartozni akarni kell. 
Tele van ez a világ magányosan sétáló macskákkal. Pedig...