A másik kert - könyvajánló

Petrik Adrienn könyveiről először a blogvilágban olvastam. 

Ellentétben néhány internetes negatív kritikával (  eredetileg szakirodalomnak vélték páran ), a bloggerek pozitívan nyilatkoztak a könyveiről. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a blogok  ( és azok írói) , amelyeket olvasok, hasonló ízlésvilággal és értékrenddel bírnak, mint én.  

 

Ebben a világban pedig a pillanatnak, a megélt szépnek, az az felett való csodálatnak, merengésnek, a lelassulásnak fontosabb szerepe van, mint a puszta leírt szavaknak, a szakszerűen közölt tényeknek, precíz fotóknak és tapasztalatoknak. 

Éppen ezért én nagy örömmel kezdtem bele Adrienn A másik kert című könyvébe. Ez a szerző sorrendben második könyve. Ezt az Asszony és háza előzte meg, melyben végigkísérhettük, ahogy  az egyébbként építész szerző megálmodja, majd felépíti álmai házát. Ezt követi A másik kert, amelyben Adrien megvásárolja a szomszéd telket, hogy abból kialakulhasson az a bizonyos másik kert. Ez a könyv számomra leginkább egy élménynapló, tele rengeteg megragadott, szépséges pillanattal és hangulattal. Hagyományos könyvnek nem nevezném és bár a szerző rengeteg  növényt ismer, bemutat, ír azokkal kapcsolatos élményeiről, tapasztalatairól, szakkönyvként sem kategorizálható. Ahogy említettem, leginkább élménynapló. Elmeséli, hogyan álmodta meg  a szomszédos domboldali telken álmai kertjét és hogyan alakította ki azt. Szeretnétek tudni, látni, milyen is ez a kert? Egy csodálatos kinti birodalom. Az otthon másik része, a ház folytatása odakinn, a szabad ég alatt. Ott, ahol nem elég tervezni. Ahol a természet, az időjárás, a talajadottságok és ezernyi más faktor befolyásolja, formálja mindazt, ami végül kialakul, amivé a másik kert válik. 

 

 

 

 Hogy mi tetszett nekem a legjobban a kertben? A nagy kövekből kialakított pihenők, az egyedien formált lépcsők, bontott téglából megépített utak, köztük virágokkal és fűvel, ágakból font kerítések, támasztékok. A víz jelenléte  és szerepe a kertben. Ez a kert egy kis erdő. Nem hagyományos. Formálta minden, amit a család és a szerző megélt és szeretett. Nyomot hagyott benne a Güell  park,  Toszkána és Franciaország is. Illatozik, pompázik  itt rengeteg olyan növény, amelyet szakértő nem illesztene bele egy jól átgondolt koncepcióba, ide mégis beillik, itt mégis működik, hisz okkal került a helyére.  Nagyon tetszett, ahogy a szerző férje szerint felesége aszerint vásárol porcelánt, kerámiát, hogy annak cserepei  egyszer majd hogy fognak   mutatni egy általa készített mozaik részeként a kertben. 

 

 

 

Vagy a narancsvirág, amely azért került a kertbe, mert bár Adrienn saját magán sokáig nem szeretei annak illatát, férje imádja az ebből készült női parfümöt. Így ültetett egyet férje legnagyobb örömére, hogy mindig érezhesse a kedvenc illatát, ha elhalad mellette. Kell ennél szebb szerelmi vallomás?

Sok élmény, megélt pillanat, ellesett és megfogott momentum, szavakba és képekbe öntve. Ez számomra A másik kert. 

 

 

 

S ha továbbmegyek mindazon, hogy egy könyvet olvastam, remélem, egyszer az én megálmodott kertemben is megtalálom az érzést, amelyet szeretek és keresek. Kell hozzá még sok árnyékos rész, egy fali csobogó, bontott tégla, rengeteg szabálytalanság, a kelleténél hosszabbra, sűrűbbre hagyott ágak és lombozat, polgári ízlésnek felháborítóan virágos gyep. Ennyi és nem több. Meglesz. 

 

 

 

Figyelmetekbe ajánlom Petrik Adrienn sorrendben harmadik könyvét is, melynek címe A hideg szóda élvezete. Ha kell választani, a kedvencem a három könyv közül. Vagy mind az? Talán igen :-)