Művész. Nagy Marikát sokan a szövés kapcsán ismerik. Oktatja, műveli a fonalak mesterségét, amelyet már a szemináriumon is megmutatott a hölgyeknek. Vele beszélgettem egy általa indított kezdeményezés kapcsán, amelynek célja, hogy beteg gyermekeket ápoló családokon segítsen.
Tovàbb fejlesztetted a termèkeid skàlàjàt azòta,hogy a MNLJ szeminàriumon is rèszt vettèl?
Babahordó kendőket kezdtem szőni. Az első darabok már régebben készültek, s általában ismerősnek rokonnak szőttem. Tavaly tavasszal viszont Prágában elvitte az unokatestvérem a neki készítettet egy hurciklub-találkozóra, s ennek sikere volt.
Mesèlj a babakendőkről! Mit kell ròluk tudni,mitől különlegesek a NaMak kendők?
Minden darab egyedi, a megrendelő meghatározza a színeket, hosszát, szélességét, mintáját. Ezek tulajdonképpen a technikai paraméterek. Sokszor ez sem könnyű, mert nem tudnak a hölgyek szőni, szép lassan alakul ki a kép. S miközben beszélünk, egyeztetünk, lassan-lassan kicsit megismerem a megrendelőt. Csak egy kicsit, csak annyit, amennyire engedi. Rá kell hangolódnom a személyiségére, olvasnom kell a sorok, a jelek közt. Akkor sikerül jól a kendő, ha nemcsak az én elképzelésem van benne, ami természetes, hanem elsősorban a megrendelő személyisége. Ez ugyanis nagyon izgalmas feladat számomra. Minden színnek rengeteg árnyalata van. S nekem rá kell jönnöm, hogy neki melyik tetszik, sőt, vajon jól fog-e neki állni. Szeretem a színeket. S mikor már szövöm a kendőt, sokat gondolok a hölgyre, de engedem, hogy a színek, az illatok, a fonál lágysága, fénye, a színkombináció ereje, vidámsága, bohókássága, nőiessége hasson rám. Engedem mindezt azért, hogy én is érezzem a tenyeremben, a lelkemben a rezgéseket.
Ebből úgy tűnik ez számodra is egyfajta meditáció, lelki utazás.
Így van. Ha elkészül, írok róla pár sort, mit éltem át, amikor szőttem, mi jutott eszembe. Sokszor egész kerek történetek, gondolatok kerekednek ki bennem. Minden kendő szövése számomra nagy élmény, mert engedem, hogy az legyen. Mikor levágom a kendőt a szövőszékről kis szomorúságot érzek, mert tudom, hogy ilyen már soha többet nem lesz. Lesz más! Néha sírok, néha kuncogok, néha zenét hallgatok, néha borozgatok. Majdhogynem kiszámíthatatlan az a kaland, amit engedek magamnak átélni szövés közben. S ennek vége, de lesz más.
Akkor ettől más a Te kendőd mint a többi, a gyári?
Ezt érzik valószínűleg a hölgyek. Ahogy őszinte ember vagyok az életben, úgy őszinte és érzelmekkel teli a termék is. Érzem, mikor csomagolom, adom egy darabomat, szeretettel, mert a legjobb helyen lesz. A legerősebb és a legnagyobb szeretetet fogja szolgálni. Segíteni fog, ha nyűgös, vagy beteg a kicsi, segíteni fog a kirándulásokon, s ha már a picúr megnőtt, továbbadják oda, ahol szükség van rá. Végtelenül hálás vagyok a kalandokért, és végül is a sok barátért, merem így nevezni a megrendelőimet, mert ha már meg is nőtt a picur, továbbra is tartjuk a kapcsolatot.
Hogy milyenek a kendők, azt nem az én tisztem elmondani. Igyekszem.
Hogyan indult és miről szól az az adományozási, támogatási lehetőség, amelyet szervezel?
Idén három hölgy is rendelt nálam kendőt, akikről kiderült, hogy angyalok anyukái. Négy egészséges gyerekem van, s mikor elmondták sorsukat, s a babájuk sorsát, akkor nem tudtam először szóhoz jutni. Általában szerették volna, ha a szeretetet, a fájdalmat, a bizakodást, a harcot, az emléket szövöm bele. Fájó szívvel szőttem. Sírva. Este megírtam az anyukáknak, hogy mit érzek, őszintén. Volt olyan kendő, amibe oly nehéz es szomorú sorsot kellet volna beleszőnöm, hogy kénytelen voltam megkérni az anyukát, változtassunk rajta, nem voltam rá felkészülve. Ha az ember ilyenre fel tud egyáltalán! S a Plamienok is szóva került, hogy mennyit segítettek nekik. Pár nap múlva döntöttem, nem vagyok sokat hezitaló típus.
Azok az emberek, akik felvállalják, hogy a legnagyobb bajban, ami szerintem érheti az embert, segíteni fognak, megérdemlik, hogy segítsek, ahogy én tudok.
A tavalyi tapasztalatom nagyon pozitív volt. A Csehországban összegyűjtött összeget a prágai Motole kórház onkológiai osztályának ajánlottuk fel. Ők a karácsonyfa alá kértek játékokat, édességet, gyümölcsöt. Szlovákiában pedig három családot támogattunk, akik nagyon beteg gyermek gondozása közben nehéz helyzetbe kerültek. Minden támogattuk, mindenki, aki pénzösszeggel járult hozzá.
Idén több kisebb dolgot szőttem, amelyeket kisorsolunk, egyszerűen azért, hogy többen örüljenek. A szlovák részről a Plamienoknak adományozzuk az egész összeget, Csehországban pedig az Ondrášek gyermekhospicenek. Itt olyan emberek segítenek, akik előtt őszintén és mélyen meghajolok.
Hogyan lehet és meddig csatlakozni a gyűjtéshez?
A jótékonysági dippelést (szerk.megj.: szelvényt vásárolhatsz és sorsolásba kerülsz ajándékokért) november 30-án, este 20.00 órakor zárjuk le. Utána kell csak átutalni a sorsjegyenkénti 2 eurót Szlovákiában, majd nyilvánosan sorsolunk. Az adományozás is nyilvánosan fog történni, a szerződéseket feltesszük az oldalamra, hogy transzparens legyen, s mindenki lássa. Nem hiába támogatjuk ily módon ezt a két szervezetet. Mindnyájan, aki bármilyen módon benne vagyunk, vagy pénzzel, vagy akár csak egy megosztással, teszünk valamit azért, hogy jobb legyen a világ. Adventkor ennek így kell lennie!
Művész. Nagy Marikát sokan a szövés kapcsán ismerik. Oktatja, műveli a fonalak mesterségét, amelyet már a szemináriumon is megmutatott a hölgyeknek. Vele beszélgettem egy általa indított kezdeményezés kapcsán, amelynek célja, hogy beteg gyermekeket ápoló családokon segítsen.
Azok az emberek, akik felvállalják, hogy a legnagyobb bajban, ami szerintem érheti az embert, segíteni fognak, megérdemlik, hogy segítsek, ahogy én tudok. 