Bűnösök közt cinkos aki néma!
Van egy tartozásom. Két nővel ültem néhány hete és hallgattam őket. A közös történetüket. Akkor azt hittem ez az írás jóvátétel nekik, ma azt gondolom ez a cikk egy komoly tabutéma újragondolása. Mert ki kell mondani, hogy nők és férfiak is vannak, akik úgy szedik áldozataikat, mint a tömeggyilkosok, csak ők nem a testet, hanem a lelket gyötrik. Az egó, a nárcizmus, megannyi pszichopatológiai eset "áldozata" él köztünk halkan, mert a történetét vállalni képtelen( túlságosan fáj neki), vagy azt megalázónak tartja, és nem osztja meg.(Ne is derüljön ki, hogy ilyen butus voltam.) S vannak, akik benne maradnak a kacsolatban, mert hinni akarnak a csodákban!
A történet főszereplője Ágoston, aki egy magyarországi kisváros környékén szedi áldozatait, társkereső alkalmazásnak hála könnyen szerez újabb hódítandó példányokat. Munkájának köszönhetően sok a szabadideje, egy egyszerű, jó dumájú, átlagos külsejű srác, széles mosollyal, bizalomkeltő tekintettel. Későn derült ki, hogy a hűség szó számára idegen kifejezés, ködös jelentéssel. Legalább két nővel szórakozik egyszerre, persze egy kapcsolat mellett. Elhiszi magáról amit kommunikál is: mindenki megkapható és persze eldobható.
Mónika és ő hét hónapig voltak együtt harmónikus kapcsolatban, a nő sokszor mondta mennyire nagyszerűen működik minden, erős a kapocs és a szeretet köztük. Májusban elutaztak Törökországba nyaralni, és mikor haza tértek Ágoston szakított vele. Váratlan, minden előjel nélküli szakítás volt, ráadásul Ágoston képtelen volt véglegesen dönteni. Így mikor Mónika érezte rajta a bizonytalanságot és a szabadulási vágyat, elengedte őt. Így szakadt meg a kapcsolatuk. Aztán Mónika néhány hét után a facebookon azt látta, hogy Ágoston visszatért az exbarátnőjéhez.
Kora ősszel újra írni kezdett Mónikának és találkoztak.Ez az újrakezdés viszont már döcögős volt.
Most már a barátnőnek feltűnnek ellentmondásos történetek, csajozós sztorik, amikor azokban egyszer Ágoston a főszereplő, máskor egy haver. Hallja a nagyzolást, Ágoston mint szexszimbólum festi le magát. Többször hangoztatja, hogy bárkit megkaphat, hogy minden újjára akad nő...könnyű prédák, ostoba lotyók...persze nem olyanok, mint ő. Mert Mónika kihívás volt, nem adta magát csak úgy.
Az exbarátnő, aki még nyáron Horváthországban nyaralt a sráccal is többször jelentkezik, hol üzenetet küld, máskor hívja a férfit. Ágoston magyarázata, hogy tehetetlen, mert a lány zaklatja. Ez a kibúvó sok kétséget ébresztett Mónikában.
Sokáig tépelődött azon mihez kezdjen ezzel a helyzettel, míg arra jutott csak úgy derítheti ki az igazat, ha megkeresi, vagy próbál kapcsolatba lépni az állítólagos nyári kalanddal, aki Ágoston szerint butuska és hisztérikusan féltékeny. A nő persze tartott attól amit majd megtud a Nőtől, és Ágoston reakcióitól is. Végül az a gondolat segített neki, hogy nincs mit veszítenie.
Mónika megkereste az exet, és telefonon beszéltek.
Amikor a két nő beszélt, szinte sokkot kaptak. Ez már nem a hideg zuhany, inkább jeges...és utána a forró, égető, maró, húst tépő érzés.
Egy perc alatt lehullott minden kérdésről a szürke lepel. Kiderül, hogy bizony mindkét nőt fűzi, sőt időközben mindig megjelenik egy egy újabb hódítás, nő, akikkel flörtöl, írogat, eltölt egy éjszakát. Telefonon is könnyű volt összerakni napra pontosan kinél aludt épp Ágoston, és mit hazudott a másiknak.
Volt egy lakodalom, amin Ágoston mindkét lánnyal irogatott, miközben egy harmadiknál töltötte az éjszakát. Alig kijózanodottan azért még bevállalta másnap délelőtt Mónikával a régóta tervezett pesti utazást.
A délelőtti telefonhívás után a két nő összeomlik, egymást próbálják vigasztalni, mondják ki mit tapasztalt. Lehullanak a kétségek és az illúziók. Magas az adrenalin szint, nevetnek azon milyen "ostobák" voltak. S hitetlenkednek!
Hogy tehet ilyet egy ember a másikkal...notorikus hazudozó...gazember...patkány...féreg. Áttaposni másokon, azokon a nőkön, akik mostak, főztek rá, akik babusgatták, akik nyugtatgatták, akik terveztek vele. Nyáron az exnek említette az eljegyzést, Mónikától ősszel azt kérdezte, milyen jegygyűrűt szeretne...
A lányok hol sírnak, hol nevetnek. Túl sok ez az egész. Nem nézik ki a pasiból, ezt nem. A két nő zokog, kimerül, estére az ex azért még látni akarja Ágostont, felelősségre akarja vonni. Persze minden hazugság amit Mónika állít.
A szembesítésnél megannyi érv, tény ellenére Ágoston az empátia, a megalázottság, a szerénység, a megbánás jelét sem mutatja. Nincs sírás, megtörés. Csak ül a kocsiban rezzenéstelen arccal.
Évek óta csinálja ezt Ágoston. A két lány csak része annak a mennyiségnek, akik beleestek a csapdájába. Az egyik nő érzelmileg teljesen függő, a másik még nem. De egyiknek sem egyszerű feldolgozni a csalódást!
Ülök velük szemben a cukrászdában és el kezdem mondani én mit látok. Kérdezek. S jönnek a válaszok, amiket kimondani is fáj, beismerni.
A lányokat felkészítem a csapdákra, mikor és hol csúszhat el, hogyan ránthatja vissza Ágoston őket, de nagyjából mindenki ismeri a saját gyenge pontjait.
S ami a legfontosabb, rákérdeztem nekik ebben mi a dolguk, felelősségük, mit tanultak meg, mire kellene figyelni! Ha bele tudunk esni egy ilyen labilis ember átlátszó pókhálójába biztosra vehetjük, hogy dolgunk van magunkkal, az önbecsülésünkkel. De ez csak így derülhetett ki, hogy bevonzottak egy Ágostont az életükbe!
Mert igen, Ágoston a merénylő és a két nő az áldozat, akiket megaláztak, de ők, mindketten, látták, hallották a vészjeleket, és mégis belementek a kapcsolatba. Az exbarátnő munkája önmagával nehezebb, mert Ágoston pusztítása mélyebb. Ott az illúzió még mindig, mélyen, egyfajta életvitellé vált, ez a hullámzó szerelmi közjáték izgalmas volt számára is. Két éve ment rá.
S hogy mit érez ilyen esetben egy nő, arra Mónika válaszol:
"Nem Ágostonhoz szólok, egyelőre ahhoz nagyon haragszom rá. A többi nőnek üzennék! Kiben bízhatunk? Megismerkedünk egy "férfival", akitől megkapjuk a törődést, gyengédséget, odaadást. Úgy látjuk dolgos ember, anyagilag is a saját lábán áll. Úgy szereti a gyereked, látszólag, mintha a sajátja lenne. Idővel elhiszed jó helyen vagy, megérkeztél, ő az, akivel lenned kell. Beleszeretsz és megosztod vele a legbelsőbb titkaidat. Aztán jön egy fordulat és tudatosítanod kell, hogy egy tökélesen elhazudott valóságban élsz egy éven át. Miért kell olyan világban élnünk, ahol a bizalom csak butuska kislány álma?!"
Na de miért engedték, hogy ezt tegye velük? Valóban ők a butuskák?
Észre lehet ezt venni?Időben, sérülések előtt?
Ágoston esetében sok volt az intő jel, de nem elég. Az, hogy kapcsolatuk során a férfi minden exbarátnőjét ócsmárolta már jel lehet. Ennél ijesztőbb, hogy az anyukáját és a nagyanyját is szidta, alpári módon emlegette. Csak úgy hívta őket az "embereim".
Gondolkozzunk el ezen, mennyire lehet érett egy pasi, aki a saját, amúgy törődő, őt kiszolgáló édesanyját sem becsüli?
Érdekes lehet ennek az anyának a további sorsa és a mozgatórugói. Miért falaz a gyereknek, és nézi végig, ahogy a nőket hülyíti, miközben vele is úgy bánik mint egy használati tárggyal?
Tudom, sok Ágoston van, s nem csak férfi, nő is. Rengeteg.
De ezek az emberek épp azért fontosak az életünkben, mert oda juttatnak el, ahova meg kell érkeznünk, persze, ha ezeket a pofonokat tanításokká formáljuk. Mert lehet gyűlölni Ágostont, és a következő áldozatait sajnálni, ám ezzel semmire sem megyünk.
Feldolgozni, megemészteni egy ilyen kapcsolatot hosszú hónapok munkája, sokaknak csak terápiával megy, mégis csak ez lehet a járható út.
Annál viszont nincs rosszabb, ha hitegetjük magunkat, és meggyőzzük, hogy ez a típus szeret minket és megmenthetjük őt, akár önmagától. Csak ő változhat, saját akaratából, a mi felelősségünk pedig menteni magunkat, lehet épp azzal, hogy menekülünk.
Mert lehet ezt az írást felfogni egyszerű bosszúnak, bár nyilván a neveket megváltoztattam, de ez részben lenne igaz.
Jó lenne, ha Ágoston nem bánthatna több nőt, de ezt egy ilyen cikkel nem tudjuk megakadályozni. A cél, hogy térjünk észhez, és ne bízzunk meg valakiben csak azért, mert az meggyőzően érvel, tudja sajnáltatni magát, ám a tetteivel épp az ellenkezőjét műveli, mint amit ígér.
Vegyük már észre a csalókat, a labilis embereket, akár önmagunkban is!
Tanuljunk a hibáinkból, még jobb, ha másokéból! Beszéljünk ilyen esetekről. Nem az a ciki, ha beleestetek már ehhez hasonló emberek karjába, hanem az, hogyha csendben elsunnyogva úgy csináltok, mintha meg sem történt volna!
S Hölgyek hajrá, legyetek egymás társai ilyen esetekben! Mert ahogy Mónika példája is mutatja, együtt képesek vagytok lépni, mégha ez fájdalmas is.
Ne feledjétek Babits Mihály örökévényű igazságát: "Bűnösök közt cinkos aki néma" !
