Iveta születésnapjára

Szeretném, ha tudnátok ez a bejegyzés a szülinapján készül, neki és Nektek, hogy megismerjétek azt a Nőt, aki miatt gyakran érzem én is úgy, a hullámvasút életünkben nőnek lenni jó! Mi összetartozunk!

 

 

 

Kedves Iveta!

Bocsánat, de nem is ellenőriztem hányadik születésnapodat ünnepled ma, egyszerűen tudatosan nem akarom meglesni. Mert lényegtelen. A Te éveidet úgysem a korod határozza meg. Szerintem élő ember még nem volt olyan "öreg", mint Te! ( Ezért a mondatomért még kapok valamelyik rendezvényünkön, tudom!) Öreg abban az értelemben, mint a nagy öregeink, pontosabban inkább bölcs, mert ugye az első jelző nem jelenti biztosan az utóbbit. Érett lélekben, tiszta jellem. Egy beért, letisztult Nő.

Ismerem az életutad annyira, hogy tudjam minek is köszönheted ezt, de nem hiszem hogy a rák hozta, amire olyan sokan gondolnak. Hiszem, hogy Te magadnak köszönheted eme jellemvonásokat, annak, amilyen szellemi utat választottál. Te, szabad akaratodból építkeztél egyre biztosabb alapokra és kezdtél el taposni egy ismeretlen ösvényt, amely mára épp ezt a bölcsességet hozta. Mert nem a rák miatt vagy erős, olvasott, tisztességes, művelt, kitartó, tudatos, ápolt, hanem mert 16 évesen a betegség csak megerősített abban, hogy Neked máshogy, előreláthatóbban kell vinned a sorsodat a hátadon. Én így látom. Ezt a fajta mélységet pedig nem csak úgy megkapjuk, ezért keményen meg kell dolgozni, ennek útja van, mélységei és magasságai. Hát Te meg aztán tényleg kemény hegymászó csaj vagy, oxigénpalack ide vagy oda!

Ivi, sokszor gondolom azt, hogy ha látnád magad az én szememmel nagyon elégedett lennél magaddal, külső és belső tulajdonságaiddal, az egységeddel. Azzal, hogy néha túl szigorú a nézésed, máskor meg úgy tudsz vigyorogni, hogy az is Veled nevet, aki nem akar. Hogy a humoroddal hogyan tudod elbűvölni a Tőled tartó embereket! Ha látnád, hogy hányan szeretnek, tisztelnek és becsülnek, csodálkoznál. 

Sokszor csak úgy megölelnének. Mert azt hiszem ez engedne közelebb, máskor nagyon erősen megtartom az általad kért fizikai távolságot, mert tiszteletben tartom az igényeidet. Ez is a barátságunk egyik alkotóeleme: az elfogadás.

Látom a kemény közgazdász Nőt, akit szerintem a férfiak is megkörnyékezhetetlennek tartanak, mert ha akarod, olyan falat húzol magad köré, amit tankok sem rombolnának le. Ilyen falakkal körberakott Iveta jutott nekem is, kapcsolatunk első évében . Aztán lassan, de biztosan közelebb engedtél a világodhoz, míg múlt évben már a karácsonyt is megünnepeltük egymás családjával.

Én így szeretlek, ettől vagy az, aki.

Közös könyvünk írása jelentette számomra kapcsolatunk mélységének visszaigazolását, az egó harcát, felülemelkedést, tudatosítást, hűséget.

Mégis, legerősebb élményem, a sok fantasztikus rendezvények mellett, a kisfiam szülésének napjához köthető. Mert kettőnk összefonódása ott mutatkozott meg leginkább. Szavak nélkül, érezted és én éreztem hol vagyok, két világ közt, fájdalmakban, és Te ott is tartottál, imádkoztál az életünkért. Én pedig éreztem, negyven kilométerre Tőled az erődet!

Képtelen vagyok ma már végletekben gondolkodni: nem hiszek az örökkön örökkében. Még akkor sem, ha a tudatosság megtartó erejében igen. A barátságunk, ahogy néhány napja egy posztban írtam, abszolút nem sima, hétköznapi. Nagyon is tudatos, nagyon is felnőtt, érett, más...Hiszem, hogy ha mindketten akarjuk, közös utunk tartani fog, míg csoszvadt öregasszonyok nem leszünk. De, talán már az életem tanulságai miatt, nem akarom előre meghatározni merre vigyen ez a kapcsolat, csak hagyom, hogy legyen, alakuljon, formálódjon velünk. Egy biztos, hálát érzek érte.

Biztos megegyeztünk leszületésünk előtt, hogy még tanítjuk, vagy emeljük egymást itt és most is, hogy az ismeretek elsajátítása után könnyedebben tudjunk haladni, egymás mellett, a végtelenbe!

Mindezen túl hiszem, hogy mindaz, amit Tőled tanultam az elmúlt évek alatt, hogy az, amiért a sorsod az enyémmel fonódott össze egy ilyen közösségépítő projekt köré, előre megírt.

Nagyon boldog születésnapot kívánok! Tartsanak itt köztünk az Égiek addig, míg örömödet leled a létben, míg találsz harmóniát, szeretetet! S tessék ma sokat mosolyogni, mert ma Ivi nap van! Az ajándékod pedig csak jövő héten kapod meg, mert ugye ez is egyedi, megrendelésre készül, ahogy megszokhattad! Addig is lesz mire várni!!!

 

Ölellek: Krisztina

 

 

A fotókért köszönet Göndör Lászlónak!