Ballagás

Pénteki nap volt. A városban ünneplőbe öltözött diákok hadát lehetett látni, ahogy a tavaszi napsütésben búcsúznak iskolájuktól. Ballagtak. Gyönyörű virágkölteményekkel a karjukon, s csokorba kötött emlékekkel a szívükben. Valami véget ért a számukra.

A barátnőm kocsijából figyeltem őket, miközben egy csodaszép dal varázsa alá kerültem. Leírhatatlan ez a pillanat, az érzés, ami akkor kerített hatalmába.Tudtam, mit érezhetnek! Tudom mit jelent, hogy valami véget ér. De mint tudjuk, a pont lehetőség arra, hogy egy új kezdőbetűt írhassunk. Valaminek vége volt, számomra is. Ballagtam. Búcsúztam egy korszaktól, ami sok mindenre megtanított. Aminek köszönhetően ma ilyen vagyok. De én úgy döntöttem, nem teszem le a tollat. Ez a pont még nem jelentheti a véget. Van még mondanivalóm! Egy új kezdőbetűt írok...

Nem tudom te hol tartasz. A pont felé közeledsz? Vagy próbálsz minél több szót besűríteni abba a mondatba, amit elkezdtél? Félsz, hogy valami lezárul?

Biztos nem könnyű kitenni a pontot. Bármilyen jelentéktelen kis mozdulatnak tűnik is. Nem könnyű lezárni valamit. Nem könnyű elengedni dolgokat, embereket, érzéseket, vágyakat. Nem könnyű elengedni az addigi életed. De ne feledd: írhatsz tovább, kezdhetsz egy új mondatot!

Változtathatsz dolgokon, nyithatsz arra, amerre eddig nem mertél, még ha vágytál is rá! És hidd el, ha ezt tudatosítod, könnyebb kitenni azt a bizonyos pontot, és izgatottan várni a folytatást!