Hullámvasút - koronanaplók #3
Még el tudok aludni, és ez jó. Mindig is remek alvó voltam, de ha stresszes napokat élek, vagy nagyon pörög az agyam, nyugtalanok az éjszakák. Most elalszom. Azonnal. Ledarál az egész napos figyelés, az ingeráradat, ami a világból érkezik, az álhírek, hanganyagok, amik a közösségi felületeken érnek utol. Talán megnyitni sem kellene, de az emberben akaratlanul is ott dolgozik, hogy mi van, ha fontos, ha pont ebben lesz majd valami életmentő tanács. Aztán persze a legtöbbször eget verő baromság az egész. Mintha mindenki elveszítette volna a józan eszét.Elalszom, de rövidebbek lettek az éjszakák. Hétvégén is felébredek hét körül, visszaaludni pedig már képtelen vagyok. Pár másodperc és beszippant a valóság, kattogni kezd az agyam. Mi lesz velünk? Magával sodor a járvány, vagy pont mi leszünk, akiket utolér isten kegyelme? Belenéznék a varázsgömbbe: jó lenne látni magunkat júliusban… Vagy talán jobb nem is tudni, mi vár ránk az elkövetkező hetekben.
A lelkiállapotom akár a hullámvasút. Az a típus vagyok, aki figyel és tájékozódik, mert homokba dugni a fejem és úgy tenni, mintha semmi sem történne körülöttem - mert így talán nyugodtabb maradok -, nem megoldás. Persze igyekszem hiteles forrásból beszerezni az információt és olyan embereket olvasni, hallgatni, akik motiválnak, amennyire lehet, képesek a szavaikkal, tapasztalataikkal, gondolataikkal tartani bennem a lelket. Az egyik félórában megnyugszom, a másikban jön egy újabb adat, és megint görcsbe rándul a gyomrom.
A gyerekem azóta nyugodt, hogy nem kell kimozdulnia a lakásból. Nem, valójában nem magát féltette, értünk, felnőttekért aggódott. Mi lesz, ha hazahozza a vírust, ha megfertőz bennünket és ne adj isten, belehal valamelyikünk? Hogy éljen ő azzal a tudattal, hogy miatta volt az egész? Miféle világ ez körülöttünk, ahol egy tizenhárom évesnek ilyen dolgoktól kell rettegnie? Végül „csak” egy enyhe influenzát hozott haza, de naponta huszonötször kérdezzük meg tőle, jól van-e, fogdosom a homlokát, kúrálom, tömöm belé a vitamint, alig várom, hogy meggyógyuljon végre.
A férjem erre a hétre beszélte le a foghúzást. Miért is ne most vadulna meg még az a nyavalyás fog is, hadd legyen még izgalmasabb az élet! Végül vasárnap a sürgősségin kötött ki. Egyrészt mert a fájdalom annyira elviselhetetlenné vált, másrészt meg, mivel benne van a pakliban, hogy pár napon belül már nem lesz, aki kivegye. A dokinak röntgenfelvétel kellene, védőfelszerelése sincs már, napokba telik, mire valahonnan előteremti. Egy ilyen helyzetben az ember lép. Még akkor is, ha a sürgősségin sokkal nagyobb kínok árán szabadul meg attól a fogtól.
Pénteken bevásároltunk - igyekeztünk észszerű keretek között -, én pedig megkönnyebbültem kicsit: végre két nap munkaszünet, nem kell emberek közé menni. Mert mindenki potenciális ellenséggé vált. A szomszéd, a kolléga, de még a legközelebbi család is. Nem látogatunk nagyszülőt, telefonon tartjuk egymásban a lelket, igyekszünk nem pánikba esni: nem mindig sikerül. A lelke mélyén mindenki fél. Tudjuk, hogy ha elszabadul a pokol, bármi megtörténhet.
Sajnos van, aki még mindig nem érzi a súlyát. Nem fogja fel, hogy azzal, hogy otthon marad, másokat is megvéd a bajtól. De úgy tűnik, a többség megteszi, ami tőle telik és betartja az előírásokat. A lakótelep az egész hétvégén szinte teljesen kihalt volt. Hétfőn délután fél négykor, mikor a legnagyobb szokott lenni a nyüzsgés, pár autó állt a Jednota üzlet előtt. Alig látni embert. Mintha még a kutyát is ritkábban vinnék ki sétáltatni.
A foghúzás miatt, hétfőre szabit kértünk, itthon maradtunk mindketten. Aztán reggel jött a telefon, hogy a cég leáll erre a hétre, nem kell munkába menni. Nem is tudom, mikor éreztem utoljára ekkora megkönnyebbülést.
Hrbácsek-Noszek Magdaléna felhívását elfogadva néhány felvidéki írva gondolkodó, gondolkodva író nő gondolatait olvashatjátok mostantól sorozatként a mertnoneklennijo.com oldalán. Szeretnénk egyfajta rendhagyó naplóként megosztani veletek azokat a gondolatokat, félelmeket, kérdéseket, s talán válaszokat is, melyek eddig főként bennünk dolgoztak és úgy gondoljuk róluk, másokat is érdekelhetnek ebben a most kialakult zavaros és hangos világhelyzetben.
A sorozat első két írását itt olvashatjátok:
http://mertnoneklennijo.com/index.php/no/412-viruska
http://mertnoneklennijo.com/index.php/anya/411-ugye-milyen-jo-nekem
