Az idilli karácsony mítosza
Pár évig olyan országban éltem, ahol államilag nem volt karácsony. Természetesen tudtak róla, hogy létezik, mert az üzletekben volt karácsonyi dekoráció, de nem ünnepelték. Karácsonykor általában dolgoztam. Az egyik kolléganőm rénszarvas agancs fejpánttal a fején vizsgáztatta a diákokat, egy másik kollégám kiosztotta a karácsonyi dalok szövegeit tartalmazó lapokat, hogy az egyetemi tanárokat szállító buszon rázendíthessünk az ünnepi dalokra.
Emlékszem bevásárolni voltam egy multiban, ahol a „We wish you a Merry Christmas” c. örökzöld szólt. Örültem neki, hogy ünnepi hangulatot próbálnak árasztani a boltban, aztán rájöttem hogy ez az egyetlen karácsonyi szám, amibe beleinvesztált a bolt és ez ment körbe körbe. Mire a kasszához értem arra lettem figyelmes, hogy a bevásárlók a dal ritmusára tolják a kocsit.
Most itthon vagyok. Nézem az egyik ünnepi reklámot. Családi ház, óriási ablakkal, függöny nincs, nem kell figyelni a fűtésre. Csak a nappali akkora mint nálunk a fél lakás, a kanapéra legalább 10 ember elfér, bár kisebb a család. Van apa, anya, gyerek, állatok nincsenek ( azok nem részesei az ideális családnak): elképesztő tisztaságban és rendezettségben. Mindenki mosolyog, vidám, szép ruhában illeg. A karácsonyi asztal háromszor akkora, mint ami befér egy szokványos konyhába, egy foci csapatnak elegendő kajával rajta.... Elképesztően bosszantó, mert annyira mű! Mert valljuk be, ez lenne mindenki álma! De milyen is a karácsony igazából?
Szóval, hogy nézne ki egy valóságos reklám az ünnepekre?
Anyu a konyhában sürög, pecsétes ruhában. Még nincs ünneplőben, hisz nem kész az ünnepi menü. Apu a karácsonyfát próbálja betuszkolni a tartóba, majd a gyerekek és apu azon vitáznak, hogy mi hova kerüljön a fán. Snitt. Kész a vacsora, ahány gyerek annyi kívánság. Most nem akarok enni, ezt nem szeretem, mikor jön a Jézuska? Anyu tálal, legalább apu eszik jóízűen, amíg mindketten próbálják a gyerekeket az asztalnál tartani. Gyorsan fogynak a szaloncukrok, sütik is. Amikor eljön az ajándékosztás a padló hirtelen megtelik papírral, játékkal. Anyu ezt nem figyeli, mert már az edényeket rakja, amíg apu valamit bütyköl a gyerekekkel. Bekapcsolják a tévét, van veszekedés a gyerekek közt,hogy ki fogja a távirányítót, de eltelik ez az este is, mint minden másik. A gyerekek nagy nehezen ágyba kerülnek, apa bemászik a karácsonyfa alá, hogy kikapcsolja éjjelre a fényeket, ám véletlenül belerúg az egyik gondosan összeállított Legó járgányba. Anya még arra gondol, hogy holnap jönnek a nagyszülők, és mit is fognak enni, aztán konstatálja, hogy ez a nap is elmúlt, mielőtt elalszik.
Ezek után mit is mondhatnék még?
Kívánok nektek tökéletlen karácsonyt! Próbáljunk túllépni kicsit az elvártakon és engedjük magunkhoz a valóst! Nem rossz az! És legyen békés... Ha kívülről nem is látszik, de belülről tudjuk, minden rendben van. Így, ahogy van.
