IV.Mert Nőnek lenni jó!
"Drága Barátaim!Most először írom le Nektek, hogy mekkora munka áll a rendezvényünk mögött: csupán egyetlen oka van ennek, mégpedig szembesíteni Benneteket azzal, hogy Mert nőnek lenni nagyszerű, de munka.
Munka önmagunkkal, és másokkal. Nem szeretnék csak a szeminárium körüli teendőkre kihegyezni ezt a levelet, mert valóban látható mit kellett egy ilyen nap lebonyolításához letenni. Köszönet érte minden segítőnknek!
Fáradtak vagytok most Ti is, tudom. Elegetek van az örökös megfelelésből, a nyomásból, a visításból, a halk szenvedésből. Nem találtok örömöt, talán csak túl rövid időre, és úgy érzitek, Veletek van a baj, mert látszólag mindenki elégedett.
Akkor most hadd áruljak el valamit: senki sem boldog és elégedett állandóan, s ha ma annak is tűnik az kemény önismereti munka ára!
Azt is ki kell mondani, hogy általában túl nagy dolgok miatt szeretnénk boldogok lenni, pedig azok elérhetetlen illúziók. A valóság egy röpke mosoly, egy csodaszép katicabogár, egy cirógató napsugár. Ennyi a boldogság: pontosabban a gondolat, hogy ettől én jobban érzem magam. A hit, hogy ez megtölt: a látvány, az illat, a simogatás. Az, hogy észlelem. Hogy kiélvezem, bármeddig is tart. Öröm a lélekben. Ez a boldogság!
Ma itt és most, engedd meg magadnak az örömöt! Éld meg a szabadságodat, kérdezz, mosolyogj és sírj nyugodtan! Ma semmi sem számít, csak hogy Te önmagaddal elégedett légy!
Szép napot Magaddal!"
Ezt az üzenetet fogalmaztam meg a Mert nőnek lenni jó nevet viselő szeminárium programfüzetébe mindazoknak, akik a szombati napon velünk tartottak.
Érdekes dolgok ezek: a leírt gondolatok testet öltöttek, megmutatkoztak, tükröt tartottak!
Rámutattak arra, ami a valóság: utat kereső, úton vándorló lények vagyunk, örök változásban, persze csak akkor ha ezt mi így szeretnénk!
Október 24-én számtalan előadásban, beszélgetésben előjött ez a téma: az önismeret alapelemei, az önszeretet. Nem az a nárcisztikus önimádat, hanem a megbocsátásra, a hibáink elfogadására épülő önszeretet.
Nemes Aranka azt mondta ne a facebookos profilképek állandó cseréjével csikarjunk ki elismerést, szeretetet, mert azt önmagunkban kell megtalálnunk, s ha bennünk nincs örökké kereshetjük, sosem érjük el!
Francisti Tamás hobbija a munkája: mert megengedte magának, hogy azzal foglalkozhasson minden nap, amelyet élvez, amelyben újat alkothat, amit szeret.
Molnár Horváth Andrea arról szólt néhány mondatot, hogy a képzőművészet, a művészetterápia legfontosabb eleme, hogy munka közben csak önmagunkban, a saját csendünkbe tudunk merülni, és benne maradhatunk az alkotás végéig.
Mórocz Magdi önmagunk és partnerünk elfogadásának- a legbelsőségesebb viszonyaink természetén keresztül is- jelentőségét firtatta.
Montorffy Letti pedig arra buzdította a jelenlévőket, hogy zsigeri, elemi érzéseinkre hagyatkozva járjuk a saját utunkat. Beszélgetésünk elemi erővel hatott rám:mert Letti ugyanazt mondta mint amit én érzek, és ami szerint én járom az utamat!
Németh Anikó csodálatos jelensége pedig számomra az emberi akarat példája: önmaga egészsége, fizikai kondíciója érdekében váltott, cserélt és alakított életmódot. Nem a férfiaknak akart megfelelni, hanem önmagán akart segíteni. Tudatosan tett magáért!
Döbbenetes érzés volt este ülni egyedül a lakásomban- a kislányom épp a nagymamánál volt egy órán keresztül. Ültem és éreztem. Végül sírtam. Hirtelen üres lett az agyamban a teendők listája, szomorú voltam amiatt is, mert annyit kell várni a következő nagy napunkra...Aztán felülkerekedtem a szomorúságon és beengedtem a szívembe azt a mérhetetlen, tiszta arany színben pompázó virágcsokrot, amelyet minden szombaton jelenlévő arcából raktam össze! Akkor kezdtem csak igazán sírni: A BOLDOGSÁGTÓL! Csengtek bongtak a szavak, a mosolyok mint a legfényesebb LED lámpa, annyira feltöltődtem, hogy egyszerre megszűnt minden! Üres lett a tudat, és csak a fény maradt bennem!
Sorra jöttek az üzenetek: Ivetával hosszan írtunk, és a Hölgyek is sorra hálálkodtad, elmesélték miért tetszettnekik a napunk.
Megállapítottam, hogy mindannyiunknak mást adott, vagy tárt fel...sokan teljesen más rétegekbe tudtak lemerülni mint általában. Megnyíltunk, azt hiszem...
Ma még Lettivel is tudtunk találkozni, bár már annyira fáradt voltam, hogy csak a fizikai testem állt előtte. De néhány gondolatot megosztottam vele is! S köszöntem neki is, Nektek is...
Szerencsés vagyok, mert tegnap teljes lényemmel jelen tudtam lenni a rendezvényen.
Mert Anita, egy teljesen idegen lány, jött oda hozzám és könnyes szemmel köszönte meg a rendezvény megszervezését! Mert este Dius újra megsiratott őszinteségével, bizalmával.
Hálás vagyok mert vagytok Ti, akikért mindezt érdemes csinálni!
Köszönöm Bartalos Tóth Ivetának, aki a párom ebben a feladatban! Köszönöm öcsémnek Molnár Andrásnak, sógornőmnek valónak Petro Krisztinának, barátnőmnek Benes Tarr Csillának, az egyik legrégebbi barátomnak Göndör Lászlónak, csodálatos barátnőmnak, aki másfél éve a lelki támaszom Krajčovič Mónikának, és a támogatóknak Haár Lacinak, Horváth Katikának, Moravek Ivettnek, illetve mindazoknak, akik bármilyen módon a segítségünkre voltak(ez csupán az én szűk listám, Ivetának van még egy hosszú névsora)!
Már késő van, és érzem rám fér az alvás, a pihenés. Fel van töltve a kis szívem egy hosszú kalandra, de mielőtt nekivágnék, pihenek egyet! Mert megérdemlem...Ahogy Ti is!
