Mert nőnek lenni megint jó volt - gondolatok a 3. Mert nőnek lenni jó rendezvényről

Egy hét telt el a legutóbbi Mert nőnek lenni jó óta és már többen kérdeztétek, mikor fogom megírni a saját élményeimet is a rendezvényről.

 

Bevallom, teljesen máshogyan éltem meg azt múlt év novemberében és most is. 

Nem vagyok egy izgulós típus, ha felszólalásról van szó, de  novemberben volt bennem egy kis vizsgadrukkszerű érzés.  Hogy miért? Akkor csatlakoztam a Mert nőnek lenni jó közösséghez, volt bennem egy kis izgulás amiatt, mennyire lesztek elfogadóak na és persze befogadóak azzal kapcsolatban, amiről beszéltem, amit képviselek. Egy fogadalmam volt csupán - teljesen nyitottan és őszintén fogok beszélni, mert csak úgy tudok hiteles lenni. Az akkor megélteknek nagyon sokáig a hatásuk alatt voltam, mert rengeteg pozitív visszajelzést, szeretetet és érdeklődést kaptam tőletek, így a mostani, immár harmadik Mert nőnek lenni jót is  nagyon vártam. 

 

Előadói szerepköröm kicsit kibővült és november óta fokozatosan igyekeztem Mészáros Krisztina munkáját segíteni.

 Krisztina a rendezvény szülőanyja. Hihetetlen szeretettel gondoskodik a második gyermekéről, erről az egyedi kezdeményezésről. Megmosolyogtam, ahogy a bevezetőben megemlítette, hogy  az előkészületek során ő volt a szív, én az ész. Szerintem olyanok voltunk mint két szülő: az egyik ölel, símogat, véd, vígasztal, a másik szigorú, néha számonkér, néha megdorgál, de ami közös bennünk: mindketten szeretnek és ami talán a legfontosabb, - egy ilyen egységben minden jót átaadnak, amiben hisznek. 

Így teltek el a hetek és a hónapok és azt mondhatom, nagyon kiegyensúlyozottan tudtuk alakítani mindazt, amit szombaton átadhattunk nektek, résztvevőknek.

Ez alkalommal nagyon higgadtan és kiegyensúlyozottan  vártam a nagy napot. Őszintén, - úgy éreztem, sokan lesztek, nyitottak lesztek és szeretni fogjátok ezt a napot,- legalább annyira, mint mi ketten.

És természetesen ez  így is volt. Ugye, hogy csak hinni kell a dolgokban???  Rekordlétszám, megtelt előadóterem, gazdag kézművesvásár, sikeres kísérőprogramok, ... bőség zavara. 

 

 

 

 

 

Ahogy azt már írtam is vasárnap a rendezvény FB oldalára, számomra az egész nap legszebb pillanata az volt, amikor Krisztina köszöntője alatt egy csurdultig telt termet láttam, néhányatoknak már ülőhely sem jutott. Akkor, ott csak egy szó jutott az eszembe: köszönjük. Merthogy ezért éri meg a sok hónapnyi készülődés, szervezés, egyeztetés. Mindazok száma, akiknek az életére, gondolkodására hatással lehetünk, valójában sokkal több, mint ahányan ott voltatok akkor. A családjaitokra, környezetetekre is kihatnak az átéltek, hallottak, tanultak. Mert hisszük, hogy a legtöbb dolog akkor kel életre, ha azt a nő hozza világra, éli meg, mutatja be, adja át. 

 

Tegnap beszéltünk Krisztinával arról, hogy mennyi erős kisugárzású nő tartott velünk szombaton. Igen, mi is figyeltünk titeket, éreztük az energiáitokat, láttuk és hálásak voltunk a sok kíváncsi szempárért, a nyitottságotokért és a rengeteg pozitív visszajelzésért.

Minden belefektetett energia sokszorozódott  és biztosan egyetértetek velem abban, hogy ez az igazán gazdag nap fénysebesség gyorsasággal telt el. Nem érzékeltük az időt, mert jó volt minden percét megélni. 

Hosszasan tudnék még írni az átéltekről,  az előadásokról, rólatok. Nem teszem, mert sosem hagynám abba, rengeteg a fejemben a gondolat, szívemben az élmény, érzelem.

 

Azt ígérem csak,- és ezt egyeztetés nélkül ígérhetem szerintem Krisztina nevében is, hogy mindazt az energiát, szeretetet, amit kaptunk tőletek szombaton,  a következő, novemberi Mert nőnek lenni jóban fogjuk továbbadni, visszaadni nektek.

Mint jó cukrászok, ismerjük már a  receptet, megvannak az összetevők, megvan a gyakorlat, a legfontosabb hozzávaló, amelytől a részecskék összeállnak, ízt és zamatot kapnak, azok viszont ti vagytok. Nélkületek nem működhetne mindez, nem kelne életre a csoda.

 

Ha hiszitek, ha nem, a novemberi rendezvény kapcsán már most akívan ötletelünk. Ha bármilyen ötletetek, észrevételetek, javaslatotok van a programot illetően, megtiszteltek minket azzal, ha megírjátok azt nekünk. 

 

Egy személyes élményt azért engedjetek meg még így a végére. 

Szombaton velem tartott Eszter lányom is, aki a maga hét és fél évével nagyon büszke arra, hol is járt.

 Lelkesen mesélte mindenkinek, hogy ő bizony  a Mert nőnek lenni jón  volt. A maga módján elmagyarázta, hogy ott  a nők sokat beszélgettek arról, miért jó nőnek lenni. Ő pedig játszott, rajzolt, arcfestést kapott, focizott, csokit kóstolt, tombolát sorsolt és  a szövést is kipróbálta. Hát nem szép? Már szerinte is jó nőnek lenni ♥♥♥