Egy nap a Nőknek!

Kislányom születése után két évig csak a kis Angyalnak éltem. Miután ő fejlődésében ahhoz a szakaszhoz ért, hogy lassan levált rólam, kezdtem időt nyerni magamra! Észlelni kezdtem a mindennapok rutinjában, hogy kissé kiégtem, mint Nő! Hogy minden sejtemet a gyermekemmel kapcsolatos folyamatokra irányítottam, és én csak jóval a háttérben rekedő mellékszereplővé váltam!

 

Hát ezért elkezdtem kávéra járni, egyedül biciklizni, rövid időre magam üldögélni és elmélyedni. De valamiért a sok kicsi apróság nem adhatott annyit, amennyit még a kötelességek naponta elvittek belőlem!

Ekkor jöttem rá, hogy egy anyuka, nagymama, dolgozó nő alig tud feltöltődni, ugyanis kevés az a hely, ahova egyedül elmehetne-hátrahagyva a családi és munkaköri kötelességeket!

Hát egy hajnalban, felébredtem álmomból, és tudtam: meg kell szerveznem a Mert Nőnek lenni jó! névvel ellátott női szemináriumot. Célja pedig csakis az lehetett, hogy a nőkért szülessen meg, és adjon a hölgyeknek egy feltöltődési alkalmat, amikor csak önmaguk miatt, kicsinosítják magukat, és sokat nevetve, beszélgetve, új tudásra szert téve, motiválva élnek meg egy szombatot!

Így azon a reggelen már autóban ültem, és gyűjtésbe kezdtem. Felkerestem azokat, akikről tudtam, szakmájukat tekintve magas szintű tudást képviselnek. Helyet, támogatókat kerestem, és másfél hónap alatt megszületett a rendezvény!

Tárgyaltam, gyermekkel az ölemben, aki az igazgató névjegykártyájára rajzolt...Rohantam, alvó gyerekkel a babakocsiban, hogy elérjem az egyik előadót...Közben pedig talán csak az utolsó előtti nap gondoltam arra, hogy mi lesz ha nem jön össze csak húsz vendég....Vagy, hogy a félretett pénzem, amelyet a projektbe fektettem, nem térül meg!

Ám végig egy dolog hajtott: éreztem legbelül, hogy a dolgomat végzem! A szó legegyszerűbb értelmében, a helyemen vagyok, és ezért mindenhonnan segítséget kaptam! 

Olyan nők és férfiak kerültem a közös utunkra, akik nem csak hogy fantasztikus személyiségek, és rengeteget kaptam tőlük, de kísérőim a mai napig!

Közben pedig néhány komoly cél is bekerült a rendezvénybe: hazai előadókat kerestem, felkarolva azokat, akik valamiben többletmunkát végeznek, akik szakmailag, emberileg állandóan fejlődnek...

Az első szeminárium napjára úgy emlékszem, mint életem egy nehéz szakaszának lezárására. Fizikailag és lelkileg is elengedések történtek, és kezdetét vette azután egy komoly lelki tréning, amelynek a végén megláttam önmagam egy szélesebb spektrumban.

Mert hát mondhatnám, hogy micsoda megtiszteltetés egy ilyen rendezvény megalkotása, és az is valóban igaz lenne, de a legnagyobb megtiszteltetés az a résztvevők arckifejezése a nap végén, amikor ők nem látják, hogy én figyelem őket!

Egy nap, amikor tanulhatsz, feltöltődhetsz és önmagad lehetsz- bármit is jelentsen ez! Mert Nőnek lenni jó!-akkor is ha néha elveszel önmagadban, és szétosztod minden porcikádat másoknak. Talán ez benne a legszebb: összeszedni magad újra!