7.Mert nőnek lenni jó
Talán ma már kimondhatjuk (és még mindig nagyképűnek hangzik majd), a polgári társulásunkba tett munka visszahozta az energiát, hiszen nagyon sikeres kezdeményezés. Ez most már nem csupán néhány ismerős véleménye, hanem azon több mint kétezer nőé is, akik aktív közösséget alkotnak velünk. Hogy mi a mi titkunk?
Hát talán a legelső pillérünk az alázatunk. Ahogy Iveta, én is abban hiszek, hogy csak akkor csináljunk valamit, ha abban biztosak vagyunk, ha arról meg vagyunk győződve, hogy megfelelő színvonalon tudjuk művelni. Ezt pedig azért, mert tiszteljük a hozzánk érkező Hölgyeket és Urakat azzal, hogy akár a rendezvényeinken, akár a weben ne tömegcuccal, felszín kapargatásával találkozzanak, hanem értéket közvetítő és létrehozó kezdeményezésekkel.
Másik erős bástyánk a szeretet, amivel életre keltjük az álmainkat. Nagyon szeretünk dolgozni a Mert nőnek lenni jóért. S miért nem apad el a szeretetünk? Hát mert Ti, kedves kísérőink viszonozzátok a szeretetünket. Minden egyes mosollyal, kedves szóval, személyes kapcsolattartással töltekezünk, és ezt tudjuk újra és újra befektetni.
Harmadik alapunk a hitünk. Mert meggyőződésünk, hogy ezt, amiért dolgozunk nem öncéllal alkotjuk, hanem azért, hogy a nők épüljenek, támaszkodjanak ránk, de elsősorban egymásra. Hisszük, hogy a hölgyek egymással nem csupán versengeni képesek, hanem építeni is tudják egymást. Ezáltal erősebbé válnak, mert azt érzik nincsenek egyedül!
Negyedszerre említeném a legbiztosabb pontunkat, az pedig a segítőink, kísérőink, támogatóink, kapaszkodóink csoportja. Ők azok, akik megfognak bennünket, néha észrevétlenül, s löknek a folytatás reményében tovább.
El kell mondanom, hogy ahogy ezalatt a hét darab szeminárium alatt a rendezvény kinőtte magát, kicsiszolódott, úgy fejlődik a mi kettőnk kapcsolata Ivetával is.
Az egyensúlyunk mostanra találta meg ideális állapotát, megosztódott a munka, a siker, a befektetett energia. Mindketten tanultunk a másiktól, jómagam Iveta precízségét sajátítottam el, míg ő kicsit lazábban tudta venni a dolgokat, ennek visszajelzése, hogy péntek este, a rendezvény előtt, azt írta nyugodt. Nekem már ez garancia volt arra, hogy nagyon jó kis napunk lesz.
A 7.Mert nőnek lenni jó szeminárium másfél évvel az utolsó után lett megszervezve. Maga a rendezvény főbb alapjai már érlelődtek bennünk, így hamar összeállt a program. A Tudatos nő elnevezést Iveta kérte hozzá, ennek okáról így írt a programfüzetbe: "Gyakran mondják rám, hogy mennyire határozott, tudatos ember vagyok. ... Sehol sincs megírva, hogy azon az úton lépkedek előre, amely most már örök és végleges, legyen szó az életem bármely területéről is. De az mindenképp tudatos döntés, hogy jelen vagyok az egyes élethelyzeteimben és igyekszem a leghasznosabb útravalót elpakolni belőlük a hátizsákomba."
Kutiš Angelikával kezdtük a szeminárium hivatalos részét, vagyis a beszélgetéseket, de előtte a Mary Kay Antalová Helenkája mutatott egy rövid filmet arról, mennyire nem tudjuk fogadni és elfogadni a bókokat, amelyeket a környezetünktől kapunk.
A kovászos kenyér misztériumáról, annak fiziológiai hatásairól, titkairól Angelika érdekesen és figyelemfelkeltően beszélt. Oly annyira, hogy egy lehetséges kenyérsütő tanfolyamra is lett igény.
Utána következett Németh Serbák Zsuzsa dizajner, cipőtervező.
Első pillanatra lehetett látni, hogy ki is ő, mert egy extravagáns fehér ingben jelent meg. Zsuzsával Iveta egyeztetett, így számomra eddig teljesen ismeretlen Nő nagyon szimpatikus és szerény benyomást keltett.
Mesélt az útjáról, a tervezésről, mutatta miket alkotott. Rákérdeztünk a cipők hordhatóságára, arra hogyan kellene tárolni a szép csukáinkat, de kitértünk arra is mi kerül sokba a cipőben, és ha olcsó, miért is az.
Antal Ági ismert közszereplő Dunaszerdahelyen, ezért is voltam kíváncsi az elolvasott könyve után milyen hatással lesz rám a személyisége a valóságban. Mert a könyve, Szeretettel Ágitól, mély hatással volt rám. Olvasása közben azt éreztem ismerem ezt a nőt, sőt, egy része mintha bennem is élne, egyek vagyunk. A rövid történetek, a kitárulkozása, a mély lelki tusát leírása, majd az azokból felálló Nő iránymutatása teszi a könyvet egyedivé, ahogy Ágit is.
Ágit szemtől szemben most láttam először. Hitelessége beszélgetésünk után csak nőtt. Külön megtiszteltetés volt, hogy egyik legszebb írását fel is olvashattam, ezzel is ízelítőt akartunk adni a szemináriumon részt vevő Hölgyeknek könyvének stílusából, világából.
Tanulságok? Voltak. Hogy a belső hang ami húz, arra figyelni kell. Hitelesnek lenni önmagunkkal szemben is...látni és fejlődni. Keresni a saját utat. Élni és örülni! Ezek csak példák, mert mindenkinek más adott, mást hallott és vitt haza belőle.
Az ebéd után újabb két szuper csajjal folytattuk a beszélgetések sorát: Gašpar Mária és Dobsa Melinda az I love eco csoportról szólt, mint egy olyan kezdeményezésről, amely a környezetbarát, természetvédő szemléletet szeretné hirdetni, ajánlani, képviselni. Teszem hozzá sikerrel.
Az alapítótagok tevékenysége szerteágazó, mindannyian más témákba merülnek bele, de a lényeg nem vész el, komposztálódik (ha már vicces akarok lenni). Kitértünk megannyi apróságra, amelyet bárki megváltoztathat, s ami már látványosan csökkentené a hulladékhalmozást. De szóltunk a természetes kozmetikumokról, a bevásárlás racionalizálásáról, újrahasznosításról!
Mindannyian élveztük a beszélgetést, erre a legjobb visszajelzés, hogy motiváltuk az egyik jelenlévő hölgyet, aki már másnap a facebookra feltette a saját maga varrt műanyag zacsikat kiváltó "szütyőit". Na ez volt ám a lányoknak is a motiváció!
A délután másik állomása az Amikor elmentél címet kapta és a gyász, illetve veszteség feldolgozásról szólt. Csölle Rita és Kudrna Mária voltak ebben a partnereink, s mivel nagyon kényes és érzékeny témáról van szó, bátorságukért külön hálásak vagyunk. 
Kérdeztük őket a személyes történeteikről, a gyász szakaszainak váltakozásairól, Rita a személyes tapasztalatait mondta, Marika a szakmait. Szóba került az is, hogy van igény és szükségszerű egy hely, ahol a gyászolók fel tudnák dolgozni megfelelő segítséggel ezt az óriási traumát. Azóta a facebookon már lehet is csatlakozni a Gyászfeldolgozó csoport Dunaszerdahelyen nevet viselő kezdeményezéshez, Rita és Marika pedig elkezdni szervezni a találkozókat azoknak, akiknek szüksége van szakmai segítségre.
Utolsó témánk pedig a pénzügyeink tudatos kezelése volt, Hlubík Attila és Rajkovics Péter közgazdászokkal fejtegettük mit és miért, de főleg mennyi az annyi kérdéskörét. Sok hasznos információ mellett nekem nagyon jó útmutatás volt a tanács, miszerint keresetünk 30% kellene megtakarítani, háromféle lekötéssel( rövid-közepes-hosszútávú futamidőre). Felhívták a figyelmet arra, hogy mit kellene jó invesztíciónak tekinteni ( semmiképp sem a kocsi vásárlást), hogy a céljainkat összhangba kellene hozni az életvitelünkkel és a kiadásainkkal. De szó esett a fiatalok pénzügyi képzéséről is és annak szükségességéről.
A téma lezárta után Petinek új mesekönyvéről is tettem fel kérdést, hiszen Brumiarc a kismackó most cirkuszba tévedt. Mesekönyve második része a múlt év végén jelent meg. Könyve kapcsán Peti elmondta számára nagyon fontos, hogy a gyermeki énünket felnőttként se tagadjuk meg, hiszen ugyanolyan szerves részünk, mint minden más.
Idén először hívta életre polgári társulásunk a Mert nőnek lenni jó Példaérték díját, melyet idén Vojakovics Friedrich Tímea kapott, az endometriózis felismerésében, korai diagnosztizálásában végzett munkája miatt. Blogja első volt Felvidéken, amely egyáltalán foglalkozott a témával, ráadásul ő nyíltan ki is mondta, amit mások akár szégyelnek, vagy takargatnak.
Példakép, mert saját tapasztalásait hitelesen megírva, a hozzá forduló hölgyeknek segítséget, tanácsot adva tesz a bajtársaiért. Erejéért, mosolyáért, kitartásáért is kapta ezt a címet! Aminek duplán örültek, hogy férjével eljött és személyesen tudva átvenni a díját, egy gyönyörű sujtás nyakéket, benne a mi logónkkal, Kiss Limpár Évi munkáját.
S végezetül elképesztően sikerült közös napunkért hálát kell mondanom mindenkinek, aki ott volt, aki a háttérből támogatott, szorított, jó hírünket vitte. Sokan vannak, akik rendszeresen támogatnak bennünket, s most a teljesség igénye nélkül a nevek: Molnár Ildikó, Rákóczi Éva, Benes Tarr Csilla, Kun Gabika, Dobre Anett, Antal Helenka és a Mary Kay csapata, Domonkos Gizi kozmetikus, Kováč Rosie, MöbelFabrik, TBLS.sk, Hortenzia cukrászat, Bartalos Balázs,GoldVin.sk, Bozsenyík Frühwald Böbe.
Köszönöm, hogy vagytok!
Hálás szívvel köszönöm Nektek ezt a csodát, amit sokunknak jelent a MERT NŐNEK LENNI JÓ!
fotók: Göndör László photography
