TOP BOTTOM 1250x200

Mert nőnek lenni jó immár hatodszor - visszatekintő

Mindig beletelik pár napba, amíg összeszedem a gondolataimat egy-egy Mert nőnek lenni jó rendezvényünk után. Most sincs ez másképp, három pihentető alvás van mögöttünk a szombati nap óta. Higyjétek el, ránk fért! 
 
Aki figyelte a közösségi oldalunkat, láthatta, hogy hónapok óta minden hajnalban érkeztek az új információk, megosztások, képek. Nekem ekkor és az esti órákban volt időm foglalkozni a szervezéssel, egyeztetni, kiírni, Krisztinának  pedig a nappali műszak jutott. 
Mai bejegyzésében kitért arra, hogy ez alkalommal műsorvezetőtársa is voltam, ő pedig sok szervezési dolgot átvállalt mindazok közül, amelyekkel májusban például én foglalkoztam.
Annyire természetesen alakult ki minden téren az egyensúly, hogy azt talán tudatossággal sem lehetett volna ilyen szépen elérni.
 
Munkánkat nagyban könnyítette, hogy egy igazi aktív csapat alakult ki körülöttünk, amiért nagyon hálásak vagyunk.
S bár az utolsó napokban volt néhány nem várt fordulat, mégis abban a péntek esti három órában újra megtörtént a varázslat, s egy formális konferenciateremből igazi Mert nőnek lenni jós helyszín lett.
 
Megjelent a Möbel Fabrikos teherautó, bútorok jöttek egymás után. Megállás nélkült tértek velük a segítők, Tomi vezetésével. S jött Zsuzsi is, újra magával hozta pódafai levendulaházuk egész berendezését, hogy otthonosabbá tehesse a helyszínt. 
Jöttek Heniék, alakult a fotóháttér, Éva, Matyi és Ildi elrendezték a két kiállítás képeit. Harminc szék helyett immár több mint száz volt a teremben, minden hely kipróbálva, letesztelve, hogy biztosak lehessünk, látni fog az ott helyet foglaló vendég mindent. 
S péntek este haza tudtam úgy menni, hogy a legnagyobb gondom a hajmosás és a körömlakkozás volt. Hihetetlen, ilyet még sosem élhettem meg!
 
 
 
A nagy nap reggelén hét óra néhány perckor beléptünk  az előkészített terembe. Mindig hihetetlen ott állni, nézni, hogy ez az egész tér most már csak arra vár, hogy kerete legyen annak a végtelen pozitív energiaáramlásnak, amely másfél - két óra múlva beindul.   S beindul. Bepördül Böbe a rengeteg sütivel, tálalnak, rakodnak a lányok. Fura nézni, hogy nem helyet foglalnak vendégként az érkezők, hanem odaállnak segíteni, rakodni. Nem tudok elég hálás lenni mindezért és tudom, hogy nem tennétek így lányok, ha nem lenne ez az egész a ti szívügyetek is. 
 
Kitöltöttük a Mert nőnek lenni jós pezsgőt több mint  száz pohárba, amelyet újra Nagy Regiék biztosítottak számunkra. Az ilyen dolgok teszik ezt a napot még inkább nőünneppé.
Fél kilenckor beindult  a gépezet. A terem készen állt, az első falra kivetítve az eddigi rendezvények képei, hozzá a Rossz anyák filmzenéje. Mikrofonok lepróbálva, prezentációk előkészítve.
 
Mindenkit személyesen fogadtunk ezúttal is, kezünkben a pohár pezsgővel. Ragaszkodunk ehhez a rituáléhoz, mert annyira jó!!! Mi is szeretjük, ha minket így várnak ott, ahová érkezünk. S ti érkeztetek. Kígyózott a sor, megteltek a helyek. Megnyitottuk a hatodik szemináriumot! Mindez kilenc órakor történt, aztán hirtelen öt óra lett. Elrepült az idő, mintha csupán egy pillanat lett volna, pedig tudom, érzékeltem, hogy milliónyi volt, értékes, fontos, megható és felemelő. 
 
Komoly témákat dolgoztunk fel. Újra őszintén kitárulkoztunk Krisztinával, megosztva veletek a gyermekvállalással kapcsolatos történeteinket. Egy barátnőm ezt írta: Te marha nő, mindig megbőgetsz! Jót nevettem rajta, mert az őszinteség nehéz, de mégis hihetetlenül felszabadító. Én mindig ezt érzem. 
 
Pém Bálint igazi showman, élvezet vol vele beszélgetni és látva az érdeklődéseteket tudtam, hogy jó dolog volt őt ide hozni.  Mákunk volt  :-)
 
Egy rövid beszélgetésben bemutattuk a kisebbségben  élő gyermekek és anyák jogait segítő és védő Minority Kids projektet, melyhez mi magunk is csatlakoztunk önkéntesekként. Újra csak arra tudok buzdítani mindenkit, hogy tegyen másokért is, ha módjában áll! A tudás, ismeret, tapasztalat, amellyel mi rendelkezünk és sokszor természetesnek vesszük azt, mások számára mentőöv, igazi segítség lehet.
 
 
 
Egy újabb kemény téma - családon belüli erőszak. Ahogy Krisztina is említette, máshogy látunk ezzel kapcsolatban bizonyos dolgokat mi ketten, de ez így van rendjén. Nem kell egy véleményen lennünk. Nem is ez volt a fontos szombaton, hanem az, hogy egy igaz történetet hallva sokan tudatosították, a családon belüli erőszak nem az első pofonnal kezdődik. Feltettem a kérdést és meg is válaszoltam: Mikor, mennyi idő után lehet feldolgozni, ha valaki áldozattá valaki ? Soha. Meg kell tanulni élni vele. Láthattátok magatok is, mit gondol az áldozat az ajtóra nézve: Úr Isten,mindjárt belép és kicibál innét! Ennyi év után is...
A KATARZIS csupa nagy betűvel az volt, amikor az áldozatunk, aki hangját veszítette a terror miatt, újra énekelt. Hálás vagyok, hogy bátoríthattam, hogy mellette állhattam, foghattam a kezét és azért is, hogy veletek együtt visszaadhattuk a hangját. A témát Bolemant Lilla szakértőként egészítette ki számos fontos statisztikai és jogi információval. Szakszerűen definiálta a családon belüli erőszak fogalmát, bemutatta annak formáit, szintjeit.
 
Az ebéd után Kosár Kinga doktornő és Varga Mohos Évi az eko - bio gyermekruhákról és a vegyszermentes háztartásról beszélgettek. Ebben a részben a gyerekmodelleket rendeztem. Vicces feladat volt, tiszta londoni divathét!!! P.S.: sztárallűrök is voltak!
 
 
 
Montorffy Letti egy igazi motivációs tréninget tartott a jelenlévők számára. Letti most is tarolt, rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk vele kapcsolatban. 
 
S végül Derzsi Zsoltival zártuk a sort, aki a gerincerősítő mozgásról beszélt. Bár a beszélgetés hangulata igazán oldott és közvetlen volt (sorry Zsolti, annyi magas labdát dobsz ), számomra a legmeghatóbb ebben a blokkban az volt, amilyen szeretettel Zsolti anyukájáról és anyukájához beszélt, akit én is hosszú évek óta ismerek és tisztelek. 
 
Az egész csapat számára megtisztelő volt, hogy két fiatal helyi művész munkáit is bemutathattuk. Zsemlye Tímeát remélem megerősítettük abban, hogy igazi tehetség. 
Baláži Martin fotóira személyesen is nagyon kíváncsi voltam. Martin 19 éves Asperger- szindrómás, Ildi barátnőm pártfogoltja. Ildi autista fiatalok fejlesztésével és az ő társadalomba való beilleszkedésükkel foglalkozik és Martint nagyon a szívébe zárta. S csoda? Martin egy igazi egyéniség, aki végül anyukája kíséretében az egész napot velünk töltötte. Mindegyik komoly témát végighallgatta, s ahogy anyukája is mondta, itt szembesült azzal, hogy másoknak is vannak problémái. Mindannyiunknak jutott valami a hátizsákba. A kérdés, mennyire tudunk mindezek ellenére teljes és boldog életet élni. Martin mindannyiunk számára pozitív példa lehet. 
 
 
 
 
Amilyen nyugalomban kezdtük a napot, ugyanolyan nyugalomban zártuk. Kiürült a terem, elnémultak a mikrofonok. Maradt a hála és a rengeteg pozitív visszajelzés, amellyel napokig beterítettetek minket. 
Megérte, - most is.
 
Még egyszer  köszönet a fent említetteken kívül Ildinek, Gabinak, Fruzsinak, Evicsnek, Verának, Fecónak, Jenőnek, na és persze a kézműveseinknek.
Molnár Ildikó mára a harmadik ember a gépezetben. Igazi támaszunk. Jelen van, pakol, segít, koordinálja a rendezvény háttérműködését.
 Sokadszor volt igazi segítségünk Kún Gabi kolléganőm, aki a mi tehetséges Fruzsink (smink) anyukája. Gabinál pontosabb pénztáros, gondosabb házigazda nemigen létezik.
Ildivel és Rákóczi Évával (Evics) állták az igazi próbát a regisztráció során, majd az egész nap folyamán biztosították, hogy a tálak, kancsók tele legyenek és minden úgy működjön, ahogy kell. Az egész rendezvény minden egyes apró mozzanata egy teljesen átgondolt forgatókönyv része volt.
Minden rendezvényünk után kiértékeljük, mi mennyire működött és az esetleges módosítási javaslatokat azonnal beépítjük a feladatok közé. Most is így tettünk - igaz, könnyű volt a dolgunk, mert szerencsére egyre kevesebb  az a részlet, amin finomítani kell.  
Matyi nem csak a megfáradt izmaitokat, hanem a mi lelkünket is megmaszírozta. Tudja, érzi, mikor kell odaállni mellénk. Köszönet érte, újra ♥
 
S hogyan tovább.... ezt már elárultuk nektek, akik szombaton velünk voltatok. Jövőre már csak egy alkalommal találkozunk ilyen nagy rendezvényen. Az évi két nagy szeminárium helyett most egy új koncepcióval próbálkozunk meg. A nyár végén elindítottuk a Mert nőnek lenni jó Klubesteket, ezeket szeretnénk minél gyakrabban, változatos témákkal a lehető legtöbb városba eljuttatni. Ehhez továbbra is kelletek ti, akik befogadjátok, elfogadjátok és színesítitek mindazt, amit hozunk.
 
Hosszasan tudnám folytatni a terveink felsorolását, a többi legyen meglepetés. Addig is gyertek a klubestjeinkre, olvassátok a Mert nőnek lenni jó  és a Superwomanatwork blogjainkat és egyéb írásainkat a nyomtatott sajtóban ( Vasárnap Lélek Magazin )!
Na és persze hagyjátok magatokat meglepni! 
Ígérem, nem okozunk majd csalódást.
Made with love by Mert nőnek lenni jó. All rights Reserved.