Amikor szembejön velem a kürti kanyarokban és aki ismer, az tudja, hogy igazam van, legalább is abban, hogy én a kürti kanyarokban szembemegyek azzal, ami ott a kürti kanyarokban szembejön velem, egy Range Rover, az, igen, pontosan egy Range Rover, pont itt, a kürti kanyarokban, ahol a mellette található, nevén nem és az ott nem folyó folyóról sem el nem nevezett város egyébbként abban rekorder, hogy itt a legtöbb az egy négyzetméterre eső Range Rover, akkor mindig eszembe jut, miközben a Dáciám alatt az út lassan fut, hogy Range Rovert venni, s azzal nem csak szembe menni naponta kétszer itt a kürti kanyarokban, ahol talán nem csak tizennyolc, hanem húsz kanyar is van, a legjobb befektetések egyike.

Őszintén, én nem gondoltam volna, hogy még egyszer írni fogok egy sort is bármiféle lockdown kapcsán. Múlt év tavaszán még volt bennem közlési vágy, szerettem volna naplózni a megéléseinket, de a kezdeti lelkesedést nagyon gyorsan kiirtották belőlem az olyan pitiáner tényezők, mint a full time homeoffice két iskolás gyerek mellett, akik közül az egyik történetesen elsős volt, a sose elég kajamennyiség, amelyet nekem kellett legyártanom, az extrém sok munkahelyi munka, szorongás, pánik, halálfélelem, gyerekbunyó és társai. Pedig én tényleg jól kezelem a stresszt, bírom a nyomást. Stratégiai helyzetekben pedig kimondottan brillírozok. Akkor is így volt, hiszen az első lockdown  előtt két nappal megérkezett az új mélyhűtőnk, amely a bejelentés pillanatában már megpakolva várt bevetésre, ahogy a fullosan feltöltött kamránk is az egy hónapra elég kajamennyiséggel és a havi menütervvel. Na meg az öt darab egyforma, fekete, menő mackónadrágom a Tchibo webshopjáról, biztosítva ezzel a laza, kényelmes és sportos megjelenést a dolgos otthoni hétköznapokra. Ha tervezni kell, nem vagyok kispályás, gondolom ez mindenkinek lejött.