Az én liberális nevelési elveim

Elkezdődött a foci világbajnokság. Ahogy a vacsora time is, így tévé lekapcs. Akkor én most liberális voltam? Rohadtul nem! És nem is akartam az lenni! Mert mi az, hogy liberális? Ridegtartás? A gyerek egyéniségének szabadjára engedése? Trend? 

Tény, nálunk a liberalizmus hektikusan működik. Néha túl engedékeny vagyok, csak és kizárólag a gyerek érdekeit veszem figyelembe (azaz nyerek időt magamnak, de csitt!), aztán meg jön a ,,logikus" gondolkásra való tanítás: Azért, mert én azt mondtam! Megesik, hogy otthon nemcsak a liberalizmus zokog, hanem a demokrácia is romjaiban hever. De egy dologból nem engedek, az pedig a család értékrendje! Azon belül sok minden lehet liberális, ha ehhez tartja magát a jónép.

De mi a helyzet velem? Amolyan „mai anyuka” vagyok, szabadszellemű, aki hagyja szárnyalni, nem töri le, hanem inkább támogatja a gyereket? Ja, asszem! Mikor ezt a cikket írtam, megkérdeztem a gyerekemet, mit mond neki a liberális nevelés? Övön aluli válasz: ,,Mi vagy te, Vekerdy?"  Basszus, a gyerek már annyit hallotta, általam mélységesen tisztelt, Vekerdy Tamás gyermekpszichológus nevét, hogy csömöre van tőle.... Szóval, a fiam szerint az a liberális nevelés, hogy hagyjuk a gyereket szárnyalni, de közben finoman igazgatjuk az útját. He? Minek kérdeztem meg? Okosabb, mint én!

Azt gondolom, hogy én sokkal liberálisabb vagyok, mióta nagyobbak a fiúk. Hogy miért? Mert mindig lenyűgöz a gyerek véleménye, gondolatmenete, szarkasztikus humora (kire hasonlít?) és a lázadása...Arra gondolok én is ilyen akarok lenni! Persze, nagy a pofám, fenőttként, de hurcolom magamban a „koromnak beillő” megfelelési kényszert, bizonyíthatnékot magamnak, anyám felé, férjemnek...világ felé. Hol így, hol úgy!

Komolyra fordítva a szót (bár eddig is az volt, nem?), a gyerek önálló, gondolkodó, érző személyiség. Ugyanolyan jogokkal, mint a felnőtt. Joga van elmondani mit szeretne, mi nem tetszik, mi nem jó, kit kéne a föld színéről eltűnteni...(épp ideje a nyári szünetnek)! A szülő feladata pedig ezt figyelembe venni! Mondom, komoly harcok árán néha olyan is van, amit a szülő szeretne!

Hiszem, hogy hagyni kell a gyerek véleményét kibontakozni, nem elnyomni a kis természetét, amennyiben ez nem ütközik a családi naaagy akarattal. Miután mi négytagú család vagyunk, egy embernek, a matematika minden törvénye alapján, még három emberhez kell igazodnia. Ezen belül persze ütköztetjük érdekeinket, véleményünket, de egységként kell gondolkodni.

Hol fér ebbe a liberalizmus? Csak a szülő feladata liberálisnak lenni? Szerintem nem, a gyereknek is engednie kell, ha az ő ötlete túl lő a célon. Neki is van felelősége, gondolatainak teremtő és befolyásoló ereje. Mert igaz, hogy a szülő a főnök, már csak a felelőség miatt is, de a gyerekek ugyanolyan részesei ennek az egész élet nevű mókának, ugyanolyan energiákkal, akarattal, szeretettel.

Megbukott- e nálunk a liberális gyereknevelés? Hm...Élni és élni hagyni, ha csak ennyit visz ebből tovább a gyerekem, már megérte liberálisnak lenni. Hagyjuk lélegezni azt a kiskölköt, hagyjuk duzzogni a szobájában és hagyjuk eldönteni neki mi a jó. Persze, ha nem súrolja a ökörség határát!

Uh, nehéz jó szülőnek lenni, ezért is maradjunk simán emberek, akik értékes partnerként tekintünk a gyerekre érdeklődéssel, szeretettel, figyelemmel, óvással, humorérzékkel. Mert ezt kapjuk vissza! (Lehet épp ezért kitol a tolószékemmel egy napra, x év múlva, hálából!)

Éljen a liberális gyereknevelés!