Mint két tojás - a kezdetek

Már több mint hat éve vagyok abban a kivételes helyzetben, hogy ikerlányok anyukája lehetek. Számtalanszor megkérdezték már tőlem az elmúlt években, hogy volt-e a családunkban korábban ikerpár. Nem tudom miért ez az első kérdés, ami az emberek eszébe jut. Kérdezhetnék például azt is, hogy boldogulsz, vagy szükséged van –e  esetleg bármiféle segítségre.:-)

Az én lányaim Emília és Barbara egypetéjű ikrek. Tudomásom szerint az egypetéjű ikrek a petesejt véletlenszerű  kettéválásának  következményei, amit nem befolyásol semmiféle genetikai tényező.

 

Véletlen. Mivel magam sem hiszek a véletlenben, a mi esetünkre is van  magyarázatom. Az egyik egy gyerekkori kivánságom. Sok időt töltöttem a nagyszüleimnél, akik  szomszédságába egy ikerlányos család költözött. Gyakran sétáltam a babakocsijukat tologatva és arról álmodoztam,  hogy egyszer talán nekem is  ... Azóta óvatos vagyok az ilyen kivánságokkal, a vonzás ugyanis nagyon megy nekem. Húsz évvel később szinte ugyanolyan kocsiban tologattam a saját ikerlányaimat.

A másik magyarázatom a véletlenszerű kettéválás elméletére egy bizonyos  200km/órás ugrás és zuhanás egy repülőből,  4 kilóméter  magasból.  Tudományos szemszögből  gondolom  baromság a hipotézisem, de én bizony kiszámoltam és az ugrásom napján  történt meg a petesejt kettéosztódása.  

Izgalmas nap volt, borús volt az ég.  A felhők felett álltam egy repülőgép nyitott ajtajában és azon gondolkodtam, kapok-e majd levegőt odakinn. Egy ideje már férjnél voltam,  friss diplomás, menő munkahellyel, szóval jól jött ez az adrenalinlöket, hogy kicsit felrázzam az addigra megnyugodott  életemet. Te akartad alapon meg is kaptam az adrenalint ...  egy életre.

 Két hónappal később közölte  velem az orvosom a nagy hírt. December volt, havazott, csúsztak az utak a városban. Ikeranyaságomtól sokkolva elindultam a munkahelyemre az autómmal és sikerült is koccannom Dunaszerdahely legdrágább BMV-jével. A kocsiból kiszállt egy mogorva pasas, magamban  már mondtam is a védőbeszédemet, hogy hárman vagyunk, könyörüljön meg rajtunk, de végül  szerencsére nem történt komoly atrocitás.  Aztán hívtam Ivit, aki a legjobb barátom, elbőgtem magam a telefonba. Vigasztalni próbált, hogy csúsznak az utak, mással is előfordulhatott volna ez az egész, mikor is  leállítottam, hogy nem azért bőgök, mert karamboloztam, hanem  azért, mert ikrekeim lesznek.

 Azt mondja,  sose felejti el azt a telefonbeszélgetést. Neki vicces volt.

Valahogy odaértem végül Somorjára. Nem tudom, mi volt az arcomra írva, de a kolleganőm egyből tudta, mi a helyzet.  Mindenki örült, még én is.

Elkezdtem felkészülni az ikres létre, könyveket szereztem be,  fórumokat olvastam. Arra jutottam, hogy majd úgy csinálom ezt az egészet, ahogy tudom, ahogy jónak látom. Abban viszont biztos voltam, hogy nem lesz egyszerű.

 Amit nagyon bánok, hogy egy hasznos tanácsot nem fogadtam meg: kérj előre segítséget. Több szülő is tanácsolta, legyen megtervezve, ki mikor tud jönni és segíteni nekem a gyerekek körüli teendőkben.

 Gondoltam,  minek ez, majd úgyis jönnek ha tudnak, vagy akarnak. És nem jöttek, azóta se jönnek...

Problémamentes terhességem kilencedik hónapjában megszülettek a lányok, s az életem örökre megváltozott. Igazán boldog lehet az, akinek egészséges gyermeke születik, hát még az,  akinek kettő vagy több is egyszerre! 

Folyt. köv.