Apasági szabadságom No.1
Nem vagyok egy cukrászdás típus, gyerekként se voltam sokszor. Mondjuk, hogy egy kezemen meg tudnám számolni mennyiszer. Az anyukám viszont szokta mondogatni, hogy beszorult, mint Ságvári a cukrászdába. Na, én beszorultam, egy talán még nem igazán tipikus szerepbe! Anya vagyok, apaként. Háztartásbeli, azaz aki otthon maradt, vagyis ez is, az is. Részletezem.
Akkor taglalnám még egy kicsit, mert szerintem érdemes, időnként nyers is leszek. Ausztriai magyarok vagyunk, én magyarországi, feleségem szlovákiai születéssel. Mindegyik gyermekünk Ausztriában született. Az elsőnél kicsit félve ugyan, hogy hogyan is fogom csinálni, de kivettem a törvény által garantált apasági gyed(?)-et, két hónapot.
Jesszusom, hogy be voltam parázva, ne felejtsük el első gyermekes friss apuka, és egy egy éves kislány! Két hónap otthon, kedvesem vissza is ment dolgozni. Mi anno jól elterveztük, és úgy is lett, hogy hamar a másodikat, így kedvesem pocakkal ment vissza dolgozni, nem volt kérdés, hogyan tovább. A második gyermeknél már más gyest választottunk, itt három hónapot voltam apaságin, lényegesen rutinosabban, második gyerek ugye. Na, a harmadiknál kezdődtek a gondok!
Na persze nem csak azok, de tény, hogy itt már nem minden ment flottul, de mondjuk nem dráma. Terveztük őt, csak nem éppen akkor, de ő jött, hála az égnek! Itt, mivel az második gyermek apaságia miatt erősen berágott a munkaadóm (Ausztria bizonyos tartományaiban privát vonalon nem szokás az apaságit kivenni, nem Bécsben vagyunk, no!) munkanélküli lettem., Ezért azt gondoltuk, ha esetleg a kedvesem talál előbb munkát, hát nem dráma, cserélünk, tapasztalatom és ambícióm az van alapon. Hát azért a három gyerek sem kettő, tényleg!
Nekem sokkal komolyabb váltást jelentett a kettőről háromra, mint az egyről a kettőre. Sok mindenre nem voltam felkészülve, pedig azt hittem, aki egy vagy több problémás szülést lát, azt nehéz meglepni. Hát nem! Nehéz. Az élet három gyerekkel, távol a rokonoktól, mocskosul nehéz tud lenni (kicsit nyinnyogtam, bocsi)!
A három gyermekes lét szépségeiről röviden:
Éppen most tettem le a telefont, egy hosszú "Ó, hogy a francba is csináljuk ezt januártól?" beszélgetés után. Nem egyszerű. Leány iskolába jár 7:45-től 11:45-ig, ebéd csak akkor jár, ha napközis a gyerek( köszi). Nem akarjuk, hogy öt napon keresztül napközis legyen a gyerek. Kifacsarja, kifacsarná, mi csak időben járnánk jól, minden egyéb fronton masszív szívás lenne. Magyarul a gyerekért hetente háromszor 11:45-re ott kell lennem, és utána sürgősen ebédet kell tömnöm belé, különben jaj van. A két fiú ovija biciklivel 10 perc, tömegközlekedéssel fél óra (csak oda). Autó és jogosítvány meg csak egy van a családban. Még! Na, erre se gondoltam volna, hogy mekkora hátrány a gépjármű nélküli élet! Legyen autód, fogyassz! Szennyezz! Adózz! Legkisebb gyereknek még aludnia kell délutánonként, másfél-két órát simán, kell neki, igényli. Ez azt jelenti, hogy ő érte meg el kell menni ebéd után (12:00), és hazahozni, letenni aludni. Középső lehetne bent délután az oviban, a helyi viszonyok között mi nagyon szerencsések vagyunk az ovival, de arra kellett rájönni, hogy ha ő sem pihen délután, akkor úgy elfárad estére, hogy pokol lesz az életünk, tehát? Egyenlőre az a helyzet, hogy ő is hetente maximum kétszer van délután, egyébként jön velem és a legkisebbel haza. Autó nélkül ez komoly logisztikai feladat és nem csak azért, mert szokott az eső is esni.
Milyen munka fér ebbe bele? Elárulom, majdnem semmilyen. Én rendkívül szerencsés vagyok, van dolgom és időben is viszonylag flexibilis tudok lenni, de mit csinál az, aki nem? Három hullafáradt gyereket terel be négy után? Mennyi idejük marad egymásra és nem csak egymásra?
Azt látom, hogy elképesztően sok energiát kell a gyerekekbe belepakolni. Kifizetődik, de nagyon lassan, ez rövid távon nem Ying és Yang alapon működik, de beléjük kell rakni, mert csak úgy érdemes. Sok szeretettel, odafigyeléssel és törődéssel, és ez rettentően idő- és energiaigényes. Magyarul fárasztó, de különben szerintem nincs értelme az egésznek.
Rendkívül leegyszerűsítve: a gyerek nem ékszerteknős. Ja, nálunk még alapból hendikep, hogy a családok 5-500 kilométerre vannak, mindkettő. A "nörsz" meg a cseléd kiment a divatból, de ezt már írtam. Magad Uram, ha szolgád nincs!
Van három gyermekünk, Ausztriában élünk és beszorultam, mint szegény Ságvári Endre, abba a hűvösvölgyi cukrászdába. Azaz nagyon nehéz munkát találni gyerekek mellé, és nagyon nehéz megértetni a rokonokkal, hogy nem a lábamat lóbálom mellettük.
