DURVA ANYA
Mindig azt hittem, hogy nincs lejjebb az állat módjára nyerítek a gyerekeimmel helyzetnél, de jelentem, van!!!Az ember általában kedvesen és békésen kezdi a komunikációt, ha a csemetéit szeretné megkérni a szobájuk rendbetételére. Mosolyogva szól hozzájuk:
- Drágaságaim, légyszíves menjetek fel és rakodjatok össze a szobátokban!
A következő fázis az, amikor tudatosul benne, hogy a mosoly és a kérés itt bizony kevés volt és átvált felszólító módba:
- Azonnal menjetek fel a szobátokba rakodni!
Jön még további pár fokozat, fenyegetés, majd ordítás ... az eredmény ugyanúgy semmi.
Itt tartottam én is az előbb. Nincs a torkomban több erő, mert beteg vagyok, így nem maradt más hátra, mint elővenni a legmocskosabb módszert:
PALACSINTÁT SüTöTTEM!!!
És igen, tárva, nyitva hagytam minden ajtót, had szálljon felfelé a fincsi palacsintaillat, bódítsa el így 12 óra táján a két éhes ellenállót, akik mint a lovak, futottak le a lépcsőn, holmi kényeztető takarmányozást remélve.
Amikor leértek, mosolyogva megmutattam nekik a rengeteg palacsintát és a Nutellát, majd elpakoltam mindent azzal, hogy ebből ugyan nem esznek, amíg nincs rend.
Lázadás, bőgés, futás vissza. Most már rakodnak.
Fúj, de durva vagyok!!!
Thatś my superpower!!!
