Az otthonszülés élménye

 ,,Anya, ha megszületik a kisbaba, Fürjecskének fogjuk hívni, jó? ” -ajánlotta fel János.

,,Holnap már biztos megszületik.” - tette hozzá Krisztián.

,,Már nyugodtan iderepülhet Fürjecske, készen állok. ” - biztattam én. És mély álomba merültünk. Most elindultak az ösvényen. Elég nagy csapat lett belőlük, elől ment Róka fiúcska és Lórió, utánuk Prérifarkas apó, aztán Antilop Fürjecskével a hátán, és végül a két Medve a nehéz batyukkal.

Hajnali egy óra körül arra ébredtem, hogy a két fiú bebújt hozzánk az ágyba, mert mellettünk szerettek volna aludni. Fürjecske ezt üdvözlésnek vette és azzal válaszolt, hogy mikor a fiúk elaludtak, fél kettőkor útnak indult. Jöttek az első hullámok ötpercenként. Már nagyon vártam erre a pillanatra, a belső megérzésem azt sugallta, hogy azon a napon fog hozzánk érkezni.

Begyújtottam ünnepélyesen a szülési gyertyámat, magamra kentem egy kis szülésolajat és lebegtem a hullámokkal. Fél órányi rendszeresség után felhívtam a dúlámat, hogy szülök.

,,Beteg a gyermekem, de hiszek benne, hogy neked ez gyorsan fog menni.” - válaszolt a telefonba. Anyukámnak is jeleztem, hogy indulhat. Jancsi belépett a konyhába. Ő is érezte, hogy valami van a levegőben, ezért felébredt.

,,Mi a helyzet? ” - kérdezte.

,,A Babuci úton van. ” - feleltem neki. Felöltöztettük a fiúkat, elbúcsuztunk, sok puszit meg szeretetet kaptam tőlük, s ahogy korábban megbeszéltük, elindultak a nagyszülőkhöz, hogy tiszta utat hagyjanak a női energiáknak. Amint bezáródott mögöttük az ajtó, azonnal magunkra hangolódtam. Beengedtem egy kis Muzsikás zenét, az aromalámpából illatozott a szülésillat a levegőben, miközben a kádban lebegtünk a hullámok közt, amelyek már 3 percenként érkeztek felém. Nagyon kellemes volt, éreztem, ahogy egyre közelebb és közelebb kerül hozzánk a kis Babuci.

Nemsokára megérkezett a kedves dúlám, akivel máris egymásra hangolódtunk. A hullámok már percenként sodródtak, miközben a dúlám támogató szavai biztattak. A csapat akkor lett teljes, amikor Anyukám megjött, ahogy meg volt tervezve.

,,Hoztam sárgarépát és petrezselymet, ahogy kértél, Apuka zseblámpával húzta ki a kertből.” - mondta, erre nagy nevetés következett. Éreztem a nyugodtság erejét, amely körbevett minket. A hullámok már szinte szünet nélkül csaptak le, éreztem a nyomni késztetést, ezért a dúlám kis mozgásra bátorított. Rám adta a köntösömet s alig értem a hálószobába, az ágy szélén az Anyukám nyakába borultam. Ő átölelt, jött egy gyors hullám, miközben a családunk női vonalának összes tagja felől éreztem a felém érkező támogató erejüket. A végállomás az ágy lett négykézláb, ahol a következő áramlattal megtapintottam a kisfejecskét, amely a nyomással egyre bújt kifelé, szinte egy csusszanással, egyenesen a kezeim közé. Már itt is van, s nézem, kislány, ahogy a mi Jánoskánk megjósolta, eufória a köbön. Az óra 3:35-öt mutat. Befeküdtünk az ágyba, karjaimba zárva ezzel a gyönyörűséges érzéki lelkecskével, bámultam a szemeibe, amelyek a világegyetem összes tudását sugározták felém. Erre a tökéletes, ártatlan teremtményre, hajnalcsillagra, amelyet azért küldött hozzánk a Teremtő, hogy megvilágítson minker tündöklő fényével.

Az Anyukám felhívta Jancsit, épp akkor értek be az udvarba Bártfán. ,,Gratulálok, kislányod született.” A vonal másik oldalán örömsírás hallatszott. Úgy hullottak arcomra könnyeim, mint hajnali harmatcseppek. Végtelen feltétel nélküli szeretetet éreztem. A helységben minden jelenlévő öröme szállingózott. Nemsokára megszületett a méhlepény, amellyel összekötve hagytuk kislányunkat. Úgy éreztem, ha kilenc hónapig egymás mellett voltak, természetesen és erőszakmentesen búcsúzzanak el egymástól. A dulám lenyomatot készített róla egy vászonképre emlékül. Nagyon szép alakja volt, egy szív alakú fára emlékeztetett. A kishölgynek Anyukával elénekeltünk egy születésnapi dalt üdvözlésképpen Őt ezen a világon. Ment a dumcsizás, vihorászás, életöröm, jó kis női csapat. 2019.9.19-e, csütörtöki nap volt, a tárkányi nagymamám születésnapja előtti nap. Majd felköszöntjük őt, a legszebb születésnapi ajándékot kapta, egy lánydédunokát. Eszter nevét a dédnagymamám után kapta. Úgy gondolom, ezzel lezárult valami régi, amit nagymamám élt át nagyapámmal, amíg élt, és elkezdődik valami új, tiszta.

Nekem is keményen kellett küzdenem az otthonszülés miatt Jancsival az ő félelmei végett. Néha sárban úsztam, de kimerültem belőle és úgy érzem, megtisztultam. Bevállaltuk Eszterrel, mert bíztam magunkban és az életben. Hálás vagyok Istennek, hogy ez megadatott nekünk. A dulámnak és Anyukámnak, hogy ott voltak mellettünk egy ilyen felemelő élménynél és Jancsinak, hogy teret biztosított nekünk végül hozzá, mégha tudom, hogy nagyon nehéz volt ez számára a félelmei miatt, ezért nagy szeretetet érzek iránta. Isten meghallgatta imáimat.

Ma vasárnap van, ahogy írom ezeket a sorokat, s mellettem az ágyunkban fekszik a 3 napos angyalka, még összekötve a méhlepénnyel, lótuszgyermek, akinek minden porcikája tökéletes a szemeimben. (Negyedik napra, a hajnali órákban elbúcsúztak egymástól, levállott a köldökéről a méhlepény, amelytől reggel ima mellett elbúcsúztunk.)

”Ahogy élünk, úgy szülünk.” - igazából mostanra vált teljesen világossá ennek a mondásnak a jelentése. A világon az összes nőtársamnak azt kívánom, hogy vegyék saját kezükbe sorsukat és bízzanak jobban önmagukban, mert csak így tudunk megteremteni egy boldogabb és szeretetteljesebb világot az utódainknak.