Profilfotó túra

Dominikától gondolatokat kértünk, mikor megegyeztünk az együttműködésben. Gondolatokat, pillanatokat, érzéseket, élményeket, benyomásokat. Olyanokat, amelyek sokszor félig nyitva is maradnak, had fejezze be őket az olvasó.  Íme!

Nehéz elkezdeni egy olyan írást, amelyben az emberek magukra ismerhetnek. Leszögezem,  ez a gondolatsor  nem bántás, hanem észrevétel.

Budapest, te csodás!  3 napot töltöttünk el Magyarország  fővárosában a barátnőimmel. Megnéztük a kivilágított Hősök terét, a tündér fákat, a Parlamentet és persze  a Vajdahunyad vár sem maradhatott ki.

 

Szinte minden turistalátványosságot meglátogattunk. A változó helyszíneken egy valami volt állandó: a selfizős emberek tömege.

,,Csináljunk most egy  hülye fejes képet!’’  ,,Ez a profilom nem jó, átmegyek a másik oldalra’’.-ezek a típusú mondatok ismétlődtek  angolul, franciául és magyarul is.  A kirándulók belőtték a jó  fotót, odapillantottak az adott nevezetességre  és elsétáltak.  Az ismert helyszín teljesítette a feladatát. Tökéletes háttérképet biztosított egy újabb profilfotóhoz. Folytatódhatott  a profilfotó túra!

Persze mindig akadnak kivételek. Mondjuk azok, akik idegenvezetővel járják körbe a várost. Az ilyen utazások során nincs sok idő a fényképezkedésre, kemény menetidő van, azt pedig tartani kell. Nincs még egy szelfi, levegőbe szippantás, bámulás, gyönyörködés, - ütemterv van csupán. 

  A kedvencem a ,,Hol is készült ez a fotó?’’ Na majd kikeresem a guglin, hogy fel tudjam írni a képem alá! "

Ha a huszonhatodik selfie helyett elolvastad volna  a táblát,  akkor tudnád,hogy ez a Mátyás- templom!!!  Ideges lettem. Kiborított,hogy az emberek egy lencse mögül látják a világot. Kiborított,hogy ,, csak ’’ egy fényképes emlékkel térnek haza. Kiborított,hogy kommunikáció helyett selfieztek. Kiborított,hogy csak a turisták telefontokjait láttam,az arcukat nem. Tudom,hogy fontos a relikvia, a bizonyíték, hogy ott voltunk, nyomot hagytunk magunk után.  Nekem is az, de nem a hetedik szögből megörökítve. Vajon ezek az emberek hányat éltek meg úgy igazán egy napnyi pillanatból?

Az biztos, hogy kevesebbet, mint amennyire lehetőségük lett volna...