Minimalizálok- avagy hogy kezdődött az én MinimÁlMom!

Pár éve még botránkozva néztem, hogy valami amerikai profi háziasszony youtube videón arról indít vlogot, hogy és miképp kell takarítani. Milyen fajta mosószerrel mit súroljunk pontosan, és az amerikaiknak magyarázza el, hogy kell levegőt venni, vagy alapfunkciókat gyakorolni, s lám a maximumra tört ebben!

 

Nemcsak mint közgazdász értékelem az időt, de valahol úgy érzem, amit a takarítással töltünk, azt elveszem a gyermekeimtől, családomtól, és nem utolsó sorban magamtól. Valamikor a költözésünk táján 2017 júniusában bukkantam rá arra, hogy a minimalizmus igazi életmód, életvitel, izmus, van rá szakirodalom,  lehet művelni mesterfokon.

Ugye ez a szakmai ártalom, hogy kell egy tudományos alap, ami szerint minimalizálunk, azért elrettentő példa, de nagyon jó a miheztartás miatt.

Most, hogy nemcsak két gyerek, de egy kétemeletes ház is a gazdaságom alá tartozik, teljesen másként vélekedek a dolgokról. Minden perc számít, másodpercekre programozott élet, aminek minden szelete annyira értékes. Minimalizmus az építészetben, főzésben, gyermeknevelésben. Mindenhol jelen van. Lehet, hogy már minimalista vagy, csak nem tudod!

Elolvastam ezen a blogon a legjobb e-irodalmat. Leginkább a minimalizmus a gyerekeknek, a Montessori szoba kialakítása, a minimalista időgazdálkodás, time-management a családban és a lakberendezés fogott meg. Nekem egyfajta utat és rendszert ad a sokaság útvesztőjében, s ezt szeretném régiónkban, mifelénk, Nektek, Veletek megosztani.

Mert feleslegesen ragaszkodunk, felesleges túltervezünk, feleslegesen vásárolunk sokat. A kevesebb néha több. Tisztulnak a gondolatok ezáltal, alakul az élet. Az egyszerűség a végtelen fejlettség, ahogy Da Vinci mondta. 

Olyan ez, mint cukorfüggőnek lejönni a cukorról. Világéletemben maximalista voltam. Van egy pont, amíg az ember lánya bírja, aztán mikor az ember lánya kétgyerekes asszony feladja. Nekem a határ a második gyermekem születése előtt, költözésünkkor jött el.