Amikor nem hiányzik Zakynthos
Van egy hely a szülőfalumban, ahova mindig elmegyek, amikor egy hosszabb távollét után hazaérkezek. Ez itthon a legkedvesebb helyem, minden sétám ide vezet, de ide megyek akkor is, ha gondolkozni akarok, vagy csak egyszerűen kifelé bámulni a fejemből. A szépsége századszorra is lenyűgöz, az a nyugalom, amit pedig áraszt, lecsendesíti a kavargó gondolataimat.
Olyan sok helyen jártam már, láttam lélegzetállító tengerpartokat, mégis a Tőkési-ág pöntöllei része számomra az egyik legszebb hely a világon. Ahogy a kis folyó kanyarodik, az azt körülölelő magas fák, a kis stég, a hattyúk, a színek, ... mind egy olyan kompozíciót alkotnak, ami már-már festői szépségű. Több tucat fotót készítettem itt mind a négy évszakban, mert egyszerűen sosem bírom megállni, hogy ne örökítsem meg, amit magam előtt látok.
Mikor a görög fogadott családommal tervezgettük, hogy tavasszal meglátogatnak, egyértelműen ez a hely ugrott be mint első, amit megmutatok nekik. Elképzelem, milyen büszkén állnék ott, hogy ez bizony az én szülőfalum!
A nagy havazásoknak, a sűrű hótakarónak mindig úgy tudok örülni, mint egy kisgyerek, így délután újra kisétáltam Pöntöllére (Vásárút egy része – szerk.megj.), hogy gyönyörködhessek a látványban és élvezhessem a talpam alatt csikorgó havat. Egy darabig a töltésen sétáltam, figyeltem, ahogy a gyerekek hemperegnek le az oldalán, és bevallom, picit irigyeltem is őket. Hogy gondtalanok, hogy nem kavarog a fejükben ezernyi kérdés, hogy az egyedüli döntés, amit ebben a korban hozniuk kell, hogy másnap sonkás vagy szalámis kiflit vigyenek-e tízóraira. :) Aztán sokáig csak álltam a stégen, figyeltem a hattyúkat és a szárcsákat, miközben azon gondolkodtam, hogy nem fagy bele a seggük abba a jéghideg vízbe. Na jó, ennél azért voltak nemesebb gondolataim is... Szeretek azon a stégen hosszasan állni és csak bambulni. Érezni, milyen jótékony hatással van rám a csend, élvezni, ahogy lassan lecsendesül az elmém, és eláraszt egy ritkán tapasztalt élmény – a teljes nyugalom.
Mikor távol vagyok az otthonomtól és szebbnél szebb helyeken járok, hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy kis hazámban is mennyi szép hely van. Nem is kell mindig messzire menni, elég ide, a kertek alá. És mikor azon a stégen állok és élvezem, amit látok és érzek legbelül, azt, hogy a lelkem megnyugodott, olyankor már nem is hiányzik Zakynthos sem ...
