Ha pár hónapja megkérdeztetek volna mi az a három dolog, ami eszembe jut Szarajevó hallatán, azt válaszoltam volna: merénylet, Jugoszlávia, háború. De Szarajevó ennél több, különlegesebb, egyszerűen maga a meglepetés!
Történelem
Szarajevó nem épp a legnyugisabb eseményekkel kezdte a 20. századot. Ferenc Ferdinándot és feleségét a város utcáján lőtték le, fényes nappal. A merényletet követő háború végeredményét minden felvidéki ismeri. Igaz, olyannal már nem igazán futhatunk össze, aki ott volt azon a meghatározó napon, viszont felkereshetjük az esemény helyszínét, vagy az ehhez kapcsolódó múzeumot a Latin híd szomszédságában.
A második világháború után létrejött pár teljesen új állam. Ilyen volt Csehszlovákia és Jugoszlávia is. Gyerekkoromban a Nyugat teljesen elérhetetlen délibáb volt, viszont „Jugóba” ki lehetett jutni. Hihetetlen volt számunkra, mi mindent lehetett ott kapni. Sokan ezen az útvonalon léptek le az országból nyugatra, szebb jövő reményében. Szarajevó 1984-ben még téli olimpiát is rendezett.
A 90. években lejátszódott háború sokkal erősebb és maróbb, hatása a mai napig érezhető. Nehéz nem észrevenni a márványtáblákat, emlékműveket, lövedéknyomokat és a múzeumok garmadát. Barátnőm unszolására egy egyetemisták által létrehozott múzeumot néztünk meg, pedig előtte már megfogadtam, hogy nem fogok ilyen típusú helyekre menni. Tárgyak, videók, vallomások. A szomszédról, aki egy reggel átugrott jó barátjához és lelőtte, az élsportolóról, akit a diákja végzett ki, a kosaras fiúról, akinek összetörték minden csontját majd még rámordultak, hogy most nyerjen, ha tud. Ott voltak a videók: futva közlekedő emberekről, filmfesztivált szervezőkről, sebesülteket vonszolókról. Talán a legvégletesebb az volt, amikor a szépségkirálynő választáson a bikinis felvonulás után a mosolygó lányok kigörgettek egy feliratot „ Ne engedjétek, hogy megöljenek minket!”. A tapasztalás után sírva ücsörögtem a kijáratnál, amíg összeszedtem magam. Sokáig nem tudtam szabadulni a hatása alól.
Néztem az utcán járókelőket és arra gondoltam, hogy mindenki, aki 25 évnél idősebb átélte azt az ostromot... valakije nem élte túl... valakijének a testét még mindig nem találták meg.
Persze a háború nem tűnt el nyom nélkül. Kicsit őrültnek tartják magukat az emberek, de a turista irányába ez abszolút nem érezhető. Sőt! Ha nem tudnám is meg lennék lepődve a felém irányuló kedvesség és odafigyelés miatt. Mindenki érdeklődő,segítőkész, megáll, sőt veled tart, hogy biztos megtaláld a célodat. Önzetlen a helyiek szeretete nemtől és vallástól függetlenül. A szegényes, két mondatos szókincsem segített, hogy több múzeumba ingyen jussak be. Sokan tudnak angolul, de a szlovákkal is el lehet boldogulni.
Látnivalók
Háborús múzeumok látogatása pár órától pár napig is eltarthat. Előre szólok nehéz téma, viszont zsebkendővel mindenhol készültek. A város arról is híres, hogy négy nagy felekezet templomai vannak egymástól szinte karnyújtásnyira: római katolikus, ortodox, zsidó és muzulmán. A háború óta relatíve nyugalom van a vallások és nemzetiségek közt. Nekem a meglátogatott imahelyek és vallásos helyek közül az arkangyalok ortodox temploma tetszett leginkább, és az óriási zsidó temető. Úgy éreztem, hogy nagyon vigyáznak az egyensúlyra, mert aki egyszer túlélt egy háborút az körmeszakadtáig őrzi a békét.
Baščaršija, a régi város központja elbűvölő. Alacsony épületek közt, régi utcákon kalandoztunk. Voltaképpen egy faházakból álló piacról van szó, akár nálunk is lehetne a múlt század derekán. Mindent lehet venni szőnyegtől kezdve a hűtőmágnesig. Nézelődhetünk, beszélgethetünk az emberekkel.
Mindenki invitál nem csupán a boltjába és éttermébe, hanem a műhelyébe is. Gyalog közlekedtünk, de villamosozni is lehet olyan típusúval, ami nálunk már 20 éve nincs. Az egész helynek van valami nosztalgikus „letűnt világ” atmoszférája. Akinek elege van a városból felkapaszkodhat a Fehér erődhöz a nagyszerű kilátásért, vagy ellátogathat a 30 km-re fekvő állítólagos bosnyák piramishoz. Nekünk tervben volt, de mégse jutottunk el egyikhez se! Majd legközelebb, mert az biztosan lesz!
Étel, ital
Az emberek után ez az ami teljesen lenyűgözött minket. Húsevők ki ne hagyják a cevapit, vagy ahogy nálunk ismerik a csevapcsicsit, amit kenyérrel és hagymával tálalnak. Ha megkérdezel egy helyit hol a legjobb, minden gondolkodás nélkül felsorol legalább 3-4 helyet a környéken. Finom a török eredetű burek, ami egy töltött tésztát takar, de bármely más péksütemény is nagyon ízletes. Még az egyszerű kifli is.
Felfedeztük a Falafel nevű éttermet ami elképesztő sült padlizsánt és csicseriborsóból készült humuszt tálalt. Desszertnek a mogyorós, szirupos baklava dukált, egy erős bosnyák kávé kíséretében.
Reggelizni a Metropolis kávézóba mentünk, napközben gránátalmalevet iszogattunk, este meg elmentünk a Fishbowl nevű antik boltnak álcázott bárba. A kaja olcsó és elképesztően finom, haza is lehet hozni vákuumcsomagolású sonkákat,kolbászokat és házi sajtokat.
Egy kis plusz
Novemberben a jazz fesztivál ideje alatt jártunk a városban. Természetesen a fesztiválra is ellátogattunk. Épp jegyet akartunk venni, amikor odalépett hozzánk egy férfi, hogy neki van egy fölös jegye, mert megbetegedett a felesége. Szeretné eladni. Épp a jegy árát raktuk össze, amikor a férfi annyit mondott: "Ha nincs meg a jegy ára, az se baj. Szívesen odaadom ingyen. Üdvözöllek benneteket Szarajevóban." (Persze kifizettük, de jól esett.) A fesztiválon ingyen teát, forralt bort újrahasznosítható kerámia pohárban kaptunk és fantasztikus zene szólt. Mario Batkovic meditatív harmonika játéka egy másik dimenzióba repített.
Mennyibe került?
A repjegy Pestről fapadossal oda vissza 35 euró volt novemberben( néztem májusi dátumot és 40 euró a retúr jegy), szállás 2 személyre kb. ugyanannyi volt mint a repjegy. Szóval 50 euróból betakartuk az utazás és lakhatás költségeit. A többi pénztárcához igazítható.