• Bartalos Tóth Iveta
  • Élet

Gyerünk, anyukám! - Mozgásban

Három bejegyzésben meséltem el eddig a mozgásig vezető utam alakulását, ezeket IDE, IDE és IDE kattintva vissza tudjátok keresni, hogy teljes legyen a történet.

Ahogy azt az előző bejegyzésem végén elárultam, az első pilates gyakorlatom után éreztem azt, hogy valami elindult bennem és újra tornázni akarok. Tudom, hogy sokan vannak, akik számára ebben semmiféle csoda sincs, de mondjuk ki, ez a világ nem csak olyanokból áll, akik életében a sport konstans elem. Az én ismerőseim nagyobbik része nem mozog, gyereket nevel, dolgozik, maradékokat lapátol be a család után esténként  és ha végzett a nullahuszonnégyes szolgálatával, amelyben mindig akad újabb és újabb feladat, ki nem mosott ruha, el nem pakolt edény, akkor este, a kanapéra ájulva benyom egy csokit.

 

Nem sportol, azt mondja, mozog így is eleget, hiszen egész nap fut. Én is ezt mondtam eddig. Jobban hangzik, mint az őszinte nem, semmit sem sportolok válasz.

                                                                                  Innét indultam az ősszel:

21106860 1575344449153767 393421393007809907 n

21032776 1411073069013125 2129992077765219280 n

                                                                                        ... és itt tartok most:

31960020 1826692417352301 1031238157623885824 n

31081408 1651351431651953 5609451829466234880 n

A nagy súlyrakezdő programnak köszönhetően értettem meg és éreztem először, hogy kell, hogy legyen idő és tér a tudatos mozgásra. Nem csak ugrálni, egyet fel, egyet le, nyomj le tizet ebből, majd abból gyakorlatokat végezni, hanem tudatosan, célirányosan mozogni. A program heti három edzsést küld, ezek mindegyikét 48 órád van letornázni. Ha megtetted az első nap, ismételhetsz másnap. A péntekit a hétvége mindkét napján megismételheted, így tehát akár hét nap is tornázhatsz egy hét alatt. Mi van, ha kihagyod a tornát? Veszik a pénzed! Rám ez nagyon motiválóan hatott, így mindegyiket le is tornáztam minimum egyszer. Nem opció, hogy majd egyszer, hétvégén, valamikor letornázom, ami kimaradt. Ilyen nincs.

Ahogy írtam az előző részben, a célom az volt, hogy heti három alkalomal letornázzam a kapott gyakorlatot. Mégis már az első napon éreztem, hogy sokkal többet fogok mozogni, mint ahogy azt terveztem, hiszen  rájöttem arra, hogy a tornával való ismerkedés, a rászokás is elvonja az ember figyelmét. Energia kell ahhoz, hogy végig bírja csinálni, követni a gyakorlatokat. Na de ha másnap megismétli, már van ideje, tere olyan dolgokra is figyelni, mint a helyes testtartás, légzés és társai. Ezekben a részletekben rejlik ugyanis a siker titka. Egy gyakorlatot el lehet végezni és helyesen is el lehet végezni. Számomra ez egy nagy feladat volt, hiszen maga a fizikai aktivitás, ami új volt az életemben is sok figyelmemet kötötte le, hát még a helyes technika! Az ismétlések ebben segítettek nekem, a helyes kivitelezés gyakorlásában. Ami számomra hatalmas plussz volt, hogy igenis kaptam ehhez segítséget a gyakorlatok alatt. Flóra és Nóri minden gyakorlatnál elmondták, hogy melyik izmot feszítsük meg, hova lélegezzünk, hol és hogy tarsuk a kezünket, a lábunkat. Nekem ezek az útmutatók igen is kellettek, hiszen nem volt semmiféle sportolói előéletem, volt viszont egy sportbalesetem, amely tudom, hogy a helytelen technika miatt következett be anno és fél év rehabilitáció volt szükséges ahhoz, hogy abból felépüljek. Nem akartam így járni többé! A mozgást nem csak csináltam, hanem tanultam is.

Hogy voltak- e nehézségek? Voltak. Már az első héten éreztem azt a sokak számára ismerős érzést, mikor valami újra kell időt szánni és beileszteni azt a napi rutinba, hogy ez bizony necces lesz. Így nem lehet élni! Annyi dolgom, feladatom van, ezek mellé még hetente minimum háromszor, de átlagban ötször hogy a fenébe találjak időt a mozgásra? Pánikoltam. A gyerekek bejártak a szobába  mialatt tornáztam, ... kérek inni, ... csak azt akartam mondani... fojtogató volt az egész. Akkor velük szemben is keménynek kellett lennem, elmagyaráztam, hogy anyának muszáj tornáznia, hogy egészséges legyen és 40 percig minden várhat, a csapból a vizet én is ugyanúgy engedem ki a pohárba, ahogy ők tennék, szóval meg lehet próbálni. És igen, ilyenkor bekapcsoltuk a mesecsatornát, nyugi volt, én pedig tudtam csak a mozgásra figyelni. Nekik is elég volt nagyjából egy hét, hogy megszokják, anyát torna közben nem buzeráljuk. Számomra hatalmas felfedezés volt, amikor elkezdtem agyi munkát is belefektetni a mozdulatokba. Amikor egy adott izmot használva kellett mozdulni és én az agyamból is tudatosan küldtem arra a területre a jelet, hogy feladat van, tessék dolgozni! Az eredményeim talán emiatt is lettek sokkal jobbak, mint amilyeneket el tudtam képzelni.

A pilatest már említettem, de a program része volt még egy aktívabb, gyorsabb torna is Nóri vezetésével. Na nem kell RR típusú gyakorlatokra gondolni, merthogy annak itt, ebben a programban nem lehetett volna helye. A nagy súlyrakezdő programot szülés, császár utáni anyukák, kisgyerekesek, 10,20,30 kg  túlsúllyal rendelkező nők számára dolgozták ki, amelynek a célja az volt, hogy fokozatosan építse fel a kondíciójukat, amelyet a legtöbb esetben igenis a nulláról kellett kezdeni.

Nekem rengeteg sikerélményem volt a program alatt. Igazából minden egyes torna egy sikerélmény volt. Nem volt versenygés, gyerünk, gyerünk, égjen a zsír. Nem volt megaláztatás, hogy lassú vagy, a sor végén kullogsz. Folyamatos építkezés volt, motiváció, laza hangulat, humor. Nem stresszeltem azon, hogy hogyan áll rajtam a feszülős tornadressz, hogy ki látja, ki nevet ki, elég "fenszi"- e vagy sem a szerkóm és mennyire vagyok katasztrofális látvány, ahogy a jövő hetet is kiizzadom magamból.

Így értem ennek a nyolc hetes mozgásprogramnak pár napja a végére. Újra állapotfelmértem, de a változást én már jónéhány hete éreztem. Nagyon érdekes, hogy bár a fogyásom nagy részét az étkezésnek köszönhettem, mégis a mozgás alakított rajtam igazán. A centikben mérhető eredmények miatt lett két számmal kisebb a ruhaméretem, kaptam naponta dícséretet, buzdítást. A sportnak köszönhetően lett látványos az eredmény. Csak hogy a két számomra legfontosabb értéket említsem: derékban 9, csípőben nyolc centit sikerült lefaragnom a vonalaimból nyolc hét alatt, ami hatalmas eredmény. Persze tegyük hozzá, hogy volt miből és lesz is miből, merthogy a mozgást folytatom.

S hogy hogyan alakul a mozgásom a jövőben? Arról is beszámolok majd nektek itt. Addig nézzétek meg a most  induló programokat a www.gyerunkanyukam.hu oldalon!

(ez egy nem szponzorált tartalom)

Made with love by Mert nőnek lenni jó. All rights Reserved.