Környezettudatos all inclusive nyaralás??? Igen!

Kicsit képmutatónak tűnhet egyesek szemében környzettudatosságról beszélni, mikor az ember éppen egy repülős, all inclusive nyaraláson járt a családjával, hiszen azt ugye senki sem veszi be, hogy teleportálással kerültünk Krétára, vagy hogy a repülőgép, amellyel utaztunk napenergiával működik. 

Arról már nem is beszélve, hogy az all inclusive, azaz teljes ellátás annyit jelent, hogy reggeltől késő estig terülj, terülj asztalkám és patakokban csordogáló italmennyiség kerül a vendégek elé – hozzáteszem, nagyrészt feleslegesen.

S hogy mi miért választottunk mégis egy ilyen nyaralást? 

·        Szeretnénk minél többet látni a világból és természetesen a gyermekeinknek is megmutatni azt.  Számos távoli hely van a világon, ahová ha a környezettudatosság lesz a fő elv, nem jutunk el, lévén csakis egy repülőgépes út jöhet számításba.

·        Ételérzékenyként fontos  számomra az, hogy olyan helyre menjünk, ahol garantálni tudják számomra a gluténmentes étkezést  és emellett van választási lehetőségem is, hiszen  nem eszem húst hússal, viszont a sok zöldséget, gyümölcsöt és halat imádom.

·        A gyerekeink válogatósak. Tudom, persze. Ki a hibás ezért? Hát a tehetetlen szülő, aki nem volt képes rendesen megnevelni a gyerekét. Attól viszont, hogy magamra vállalom a felelősséget, nem fognak bármit megenni.

·        A kisebbik ötször eszik naponta. ... Oké, minimum.  Ezt kifinanszírozni nem lenne olcsóbb,kombinálva az én érzékenységemmel és a nagyobbik válogatósságával, mint egy teljes ellátású nyaralás.

Mi hiszünk abban, hogy egy all inclusive nyaraláson is lehet igyekezni a lehető legkevesebbet pazarolni. Íme a dolgok, amelyek esetében igen is eredményes lehet az, ha tudatosak vagyunk egy családi, teljes ellátású kirándulás során: 

Természetesen mi is beleestünk a két napig csak eszünk és eszünk csapdájába, mert hát ott van, meg „ingyen“,  finom és még ezt se, meg azt se kóstoltam. Miután az ember lánya (túl) telítődött, majd a kajakóma után kitisztult az agya, rájött, hogy az all inclusive lehetőség arra, hogy a kedvünkre való falatokat együk, nem pedig kötelezettség ( márpedig leeszem a befizetett pénzem értékét). S ezzel meg is van  az eko-lecke első része – mértékkel, kóstolgatva.

Ha egy étel szimpatikus, veszünk belőle annyit, hogy megkóstoljuk. Nem  ciki újra venni, ha ízlett és finom, sokkal cikibb egy telipakolt tányért otthagyni az asztalon. 

Tányér – ahány kör, annyi tányér, hiszen roskadnak a polcok a tiszta daraboktóll! Ahol ötszázat elmosnak, ott az ötszázegyediket is el fogják. Ez így igaz, senki sem fogja azt mondani nekünk, hogy barátocskám, te már egy tányért bemocsoltál tíz perce, nincs jogod másikat elvenni.  Mi mégis igyekeztünk újra a „használt“ tányérunkba venni ételt, főleg mivel kis adagokat kóstolgattunk, több körben.

Nem  hagyni, hogy a látvány győzzön a tudatosság felett! Picike, pár centis pohárkákba, gusztusosan elrendezett v.s. tálba kihelyezett gyümölcssali? Melyik gyerek ne nyúlna rögtön a picike, virág vagy szívecske forma műanyag, egyszer használatos tálkák után? Egyszer, kétszer, ötször egy este során, merthogy a tartalma egy kanálnyi gyümölcs volt. Ezzel szemben a mögötte elhelyezett tálból talán egyedül szedtem. Kérdem én, mire jó ez az egész? Mennyi műanyag kerül kidobásra egy étkezés után egy resortban??? A gyerekeknek viszont meg lehet magyarázni ezt az egészet, főleg miután a helyi tropicáriumban  megtekinthettek egy szemetekkel teli tengerfenék bemutatót is. Esetünkben sem volt gond megértetni ezt velük és inkább azokat a desszerteket fogyasztottuk, amelyekből szedni, vágni lehetett. Ha többen is így gondolkodnának, talán feleslegesek lennének egy idő után ezek a falatnyi kis szemetek a svédasztalokon.

Ugyanez a pazarlás természetesen a bárnál is fellelhető, több ezer egyszer használatos műanyag pohár kerül a kukába esténkét. Kíváncsi lennék, hányan álltak vissza a pultos elé hozzám hasonlóan ugyanazzal a pohárrral.  Ennek ellenére ezt sem tekintem értelmetlen harcnak, hiszen a gyermekeim számára én vagyok a példa és néhány nap után ők is felháborodva konstatálták a rengeteg eldobott pohár látványát a kukában.

A törölközőket is naponta lecserélték a szobában és mivel darabszámot cseréltek, a nem használtakat elraktam, így csupán az ott hagyottak helyett kaptunk újakat. Nálunk szerencsére már egyre gyakrabban találkozunk azzal a vonallal, irányelvvel, hogy a szálloda kéri a vendégeket, a koszos törölközőket a földre rakva jelezzék a cserét, míg a fent hagyottakat a személyzet automatikusan otthagyja. Szerintem ez így van rendjén, egyre több helyen kellene ezt a rendszert bevezetni.

Hiszen nem kell fizetnünk érte! Egyrészt ugye fizettünk mindenért, amit használunk, fogyasztunk. Másrészt meg kell tanítani a gyerekekkel, hogy az emberben kell hogy legyen globális felelősségérzet és tudat! Nem csak a saját forrásaimat, eszközeimet, dolgaimat védem, kímélem, hanem másokét is ugyanúgy!

Az ingyen van másik esete a nyitott ablaknál elindított klíma, a feleslegesen folyatott víz, a lesötésített szobában lámpa felkapcsolása napközben.  Ha egyre többen pazarolunk a nyaralás alatt, ez hatással lesz az utak árára is.

Nemet mondani a zacsikra -  ugye egy nyaralásról mindig hozunk apróságokat, amelyeket az üzletekben kérés nélkül azonnal csomagolni is kezdenek. Én ezzel a lehetőséggel csupán ott éltem, ahol a kis tárgyakat, ékszereket papírzacskóba rakták. Minden egyébb csomagolásra nemet mondtunk.

Ha már 15 kilót felvihetünk a gépre fejenként – ez egy felső  határ, sokan mégis az utolsó grammig pakolják  a cuccaikat a táskába.  Egy négy fős családnak szüksége van egy teljes ellátású úton 60 kilónyi ruhára és cipőre?  Elég sok mindent vittünk magunkkal, főként a gyerekek miatt, de négyünk csomagja így is kb 35 kiló volt a megengedett hatvannal szemben. A terhelés, a súly pedig hatással van a repülőgép fogyasztására is, ezt a gyerekeknek is elmagyaráztam, mikor a tizedik játékot szerették volna bepakolni.

Könnyen mosható és kombinálható ruhadarabokat választani – mindkét szempont fontos volt, hogy a lehető legkevesebb mennyiségből tudjunk konfortosan öltözködni az utazás során. Egyébbként is – ciki kétszer ugyanazt felvenni egy út során? Állítólag igen, ha a képek a közösségi oldalra is felkerülnek. Mégis, mit fognak rólunk gondolni az ismerősök??? Ugyanmár!

Rendszerezés  a bőröndökben – vásároltam nemrég néhány okos rendszerezőt az utazáshoz, amelyekkel igazán helytakarékosan és esztétikusan tudtunk csomagolni az útra. Ezekből persze nem volt elég, így minden mást textiltáskákba csomagoltam. Csupán egy reklámszatyrot vittem magammal arra az esetre, ha a visszaérkezéskor még lennének vizes, nedves fürdőrucik.

Én hiszek abban, hogy egy ember  tudatossága is számít, amely esetemben még kétszereződött, hiszen a gyermekeimet is végig tanítottam a nyaralás alatt és egyáltalán nem érezték magukat  emiatt korlátozva.

Azt gondolom, hogy egyre több ember éli tudatosan az életét és tekint hozzánk hasonlóan a dolgokra, forrásokra, ezért nem értelmetlen a harc a környezettudatos életért, legyen is a pazarló világ bármekkora. Véleményem szerint nincs más választása az emberiségnek. Vagy ez, vagy hamarosan nem lesz hol és mivel tovább gazdálkodni. Azt pedig egyikünk sem szeretné igazán, ugye? Ha ti is így gondoljátok, akkor ne legyen ciki a fent említett dolgokra figyelni, vagy akár saját pohárral, bögrével érkezni egy öt csillagos szállodába. Higyjétek el, ennél sokkal cikibb dolgok is léteznek a világon! Például az, ha valaki úgy tekint a világ gondjaira, mintha azok őt semmilyen mértékben sem érintenék.