Szivem kertjei

Nem emlékszem rá mikor kezdtek érdekelni a botanikus kertek. Csak úgy lassan beúszott az életembe, mintha mindig is ott lett volna. Megérintett az a szeretet és gondoskodás, ami ezekben a kertekben érezhető minden lépésnél.

A megőrzése, szépítgetése ezeknek a helyeknek nyugalmat áraszt, minden arra sétáló tapasztalhatja. Az első ilyen kert talán a londoni Kew gardens volt. Egy hétvégén mentünk el sétálni a fák koronái közé. Egy apró mókusnak éreztem magam, aki az egyik ágról a másikra ugorva siet haza. Később a shanghaji nyűgözött le mindazzal a fantasztikus ötlettel, amit a növényekkel tudtak csinálni. Volt ott virág alagút, óriási növényszobor, bonszai és miegymás. A siennai botanikus kert az egyszerűségével fogott meg. Sárga pad a virágba borult fa alatt, a tökéletes hely egy kis pihenésre a nyüzsgő városban. Oxfordban az angol vidéki kertek színes virágvilágát élesztették újra gondos kertészkezek.

Legutóbb Edinburgh botanikus kertjében ültem. Előttem egy napsütötte tó, tele gyönyörű sárga virágokkal és egy mélán falatozó szürke gémmel.Enyhe szellő fújdogált, csobogott a víz. Az jutott eszembe, hogy ilyen lehet a világbéke (a gémnek biztosan).