Az ötödik / Jelige: Szklerózis multiplex
Szklerózis multiplex...
Van, aki számára ez a diagnózis egy rettegett betegség, más számára csak egy idegen kifejezés, tartalom nélkül, maga az ismeretlen.
Mészáros Edina számára pedig a valóság. Az, amelyben a diagnózisa ellenére és azzal együttélve is boldognak kell lennie. Minden nap. Saját maga és a kisfia miatt is.
Jelige: Szklerózis multiplex. Most induló sorozatunkban elmeséli nekünk,hogyan lehet egy élhető életre törekedni, ha az embernek ilyen fiatalon ezt a lapot osztják.
Huszonhárom. Szeptember huszonhárom...morzsolgatom a nyelvem alatt a hónapot és a napot. Ma van a csillagászati ősz kezdete. Ma van az ötödik mágneses rezonancia (MRI) vizsgálatom.
Ülök a konyhában és bámulom az előző négy évben elkészült CD-ket. 4 CD... Ennyi kiadott lemez után már befutott énekesnő is lehetnék. Nevetek...nevetni próbálok, de nem megy. Nem vagyok sem szomorú, de boldog sem. Csak vagyok. Jól vagyok? Igen, jól. De vajon ezt fogja tükrözni a mai vizsgálat eredménye is? Lesz újabb góc? Félénken elkezdem felidézni az elmúlt egy év pár pillanatát, amelyekben simán kialakulhatott (volna) egy-egy... például amikor a reggeli rohanásban idegesen ráförmedtem a fiamra, hogy miért kell neki mindent százszor elmondani, vagy amikor egyedülálló anyaként reménytelenül számolgattam a szeptemberben befizetendő számlákat, és még ott van az eset a zsörtölődő nénivel a boltban, az arrogáns futárral a szakadó esőben, beszélgetés az idegesítő ismerőssel és így tovább. Végül rájövök, hogy majdnem minden napra jutna egy, az meg ugye mégis csak lehetetlen. Másrészt tudatosítom, hogy jómagam nap mint nap tettem és teszek az egészségemért. Képzeletben megveregetem a vállam.Felrázom magam, elhessegetem a negatív gondolataimat. Lassan menni kéne, ne izgulj kislány, volt ez már rosszabb is, lesz ez még így se, vagy mi a szösz...
„Mészáros!“ Bemegyek az öltőzőkabinba. „Eljött az éves találkánk“ - nevet a hölgy.
Én is próbálok nevetni. „Üljön le, még három perc...“. Leülök és ismét morzsolom...szeptember huszonhárom. Csillagászati ősz. Az ősz, amit annyira szeretek, éppen azért, mert annyi változást és színt hoz a természetbe a száraz nyár után...hozzon nekem is! Vagy is ne hozzon! Minden maradjon így, hess innen gócok!
Huszonhét évesen tíz jó évet jósoltak, én most mégis kérnék még vagy további negyvenet. Azt mondják, minden fejben dől el. Nálam ez szó szerint így van...jár az agyam még mindig, vajon mindent megtettem -e magamért?
Fenébe, még mindig nem járt le a három perc?!
...
Köszönöm ősz, mától hivatalosan is a kedvenc évszakom vagy! Köszönöm a családomnak, barátaimnak, de még az arrogáns futárnak és a zsörtölődő néninek is ezt az egy évet! Na meg persze magamnak, mert valljuk be, igyekeztem, de legfőképp a fiamnak köszönöm, hogy van és általa én is vagyok. Jól vagyok!
